Növények/Sz/Szelídgesztenye

A lap mérete: 5447 bájt

Növények

Szelídgesztenye

A szelídgesztenye termése
virága
és termése
Szelídgesztenye
(Castanea sativa, Syn: -)
Drog Castaneae folium,
Más neve(i): szelídgesztenyefa, édes gesztenyének, európai vagy jóféle gesztenyének

A szelídgesztenye a bükkfafélék családjába tartozó, gyors növekedésű fafajta.

Délkelet-Európa hegyvidékeinek párás völgyeiből származik, és már a történelmi időkben terjedt el szerte a kontinensen. Ehető terméséért a rómaiak sokfelé telepítették. Fontos táplálékuk volt; a magjából lisztet őröltek. Valószínű, hogy a Brit-szigetekre és a Kárpát-medencébe is ők telepítették be – ekképpen valószínűleg római ültetvények maradványai a Börzsöny déli lejtőin zöldellő szelídgesztenye-ligetek. A termesztésből sokfelé kivadult. Főleg a Dunántúlon vadon is előfordul mészkerülő, üde lomberdőkben.

Jelentősebb szelídgesztenyések (leginkább fenyővel elegyest) Magyarországon az Alpokalján vannak:
Nagy termetű fa, akár 30 m magasra is megnő. Kérge csavarodó kéregkötegektől bordás. Rügyei zömökek, kerekdedek.
Fényes, bőrszerű, keskeny, 10–20 cm hosszú, váltakozó állású, hosszúkás lándzsa alakú levelei szúrósan fogazottak, mindkét oldalon 4–7 éles foggal. A fogak hosszúak, hegyesek, közöttük a bemetszések lekerekítettek. Gyakran karéjos is. A levél csúcsa keskeny, hegye rövid. A levélnyél hossza 2–5 cm. A levél színe sötétzöld; fiatalon szőrös, később kopasz. Fonákuk fiatalon nemezesen szőrös, a sűrű szőrzet miatt színe a szürkétől a fakózöldön át a fehéresig változhat. Egy-egy levélen 15–20 pár oldalér nő. A levél válla ritkábban szív-, többnyire széles ék alakú vagy lekerekített.


Tartalmaz:→ 6-8% ellagitannin cserzőanyag (tellimagrandin I és II, casuarictin, potentillin, pedunculagin), flavonoid, triterpén szaponin
Gyógyhatása(i): összehúzó (adstringens), baktériumölő hatású (antibakteriális), a légutakból a nyálkás váladék kiürülését elősegítő (expectorans).
Hímnős barkavirágzata felálló, látványos. Csúcsán a virágzat nagy részét adó sárga porzók nyílnak, alapjuknál pedig a zöld termős virágok, gyakran a porzóknál később. A megporzás után a termős virágok gömbbé növekednek; egy-egy ilyen gömbben két-három termés nő. Fényes, barna makktermése a gesztenye. Ennek kupacsa zöld, sűrűn tövises, szúrós.
Virágpora kis méretű, legnagyobb átmérője 10–12 µm. Trikolporát, hosszú hasítékokkal és kis pórusokkal. Az exine barázdált, puha. Pollene kevéssé allergén.
A meszes talajt rosszul tűri. Melegkedvelő: a téli fagyokat elviseli ugyan, de termése a Kárpátoktól északra csak kivételesen jó években érik be. Június-júliusban virágzik. Virágait részben a szél porozza be, részben a rovarok. Az érett gesztenyék októberben hullanak a földre a felpattanó kupacslevelek közül.

Felhasználása

Virágai jó mézelők, a gesztenyeméz különlegességnek számít.
Termése, a gesztenye nagyon sokféleképpen használható:
  • a maghéját bevágva pirítják nyílt tűzön,
  • héjától megtisztítva kandírozzák,
  • főzés után meghámozva készítenek belőle pürét, amivel süteményeket, mártásokat ízesítenek vagy tejszínhabbal tálalják.
A szárított magokat porrá őrölve tárolják.
Sűrű, szabályos koronája miatt díszfának is ültetik.
  • Sokoldalúan felhasználható, műszaki szempontból kiváló faanyaga. Igen tartós, rugalmas, közepesen kemény, szép rajzolatú, repedésre nem hajlamos, jól fényezhető, korhadásnak ellenáll. A déli országokban kedvelt bútorfa, főként jó hajlíthatósága, rugalmassága miatt.
  • Olyan helyeken, ahol a tél enyhe, parkokba is előszeretettel ültetik.
A jó gesztenyetermő vidékeken ősszel gyakran gesztenyeünnepet tartanak a termés betakarítása után:
  • Magyarországon híres az októberben tartott velemi gesztenyeünnep;
  • Madeira szigetén október/november fordulóján, Curral das Freiras faluban tartanak turistacsalogató gesztenyeünnepet.
  • Erdély legjelentősebb gesztenyeünnepe a Nagybányai.


Lásd még

Lásd még: Szelídgesztenye

Magyar Wikipédia: Szelídgesztenye

A Wikimédia Commons tartalmaz Szelídgesztenye témájú médiaállományokat.