Növények/I/Illatos szentperje
(Növények/Sz/Szentperje szócikkből átirányítva)
Latin • Növények listája • Allergén növények • Dísznövények • Ehető növények • Élvezeti növények • Fák • Festőnövények • Fűszerek • Gabonák • Ehető gombák • Gyomnövények • Gyümölcsök • Hiperakkumulátor növények • Húsevő növények • Ipari növények • Kártevőriasztó növények • Légtisztító növények • Mérgező növények • Mézelő növények • Parazita növények • Pszichoaktív növények • Zöldségfélék Védett növények • Vízinövények • Inváziós fajok • Fajtalisták • Mit-mihez használunk • Tanácsok
Illatos szentperje
- (Hierochloe odorata, Syn: -)
- Drog Hierochlose folium,
- Más neve(i): máriafű
Az illatos szentperje, a perjevirágúak rendjébe és a perjefélék családjába tartozó növényfaj. Száraz, füves helyeken, homokos talajokon termő évelő növény. Virágzás: április-július.
- Újabban lengyel mintára (legismertebb és legkedveltebb lengyel vodka, a szentperjével ízesített Żubrówka marketingjének hatására) „bölényfűként” is említik, ez azonban a magyarban nem a szentperje, hanem a beléndek régi neve.
- Évelő növény, meglehetősen tömött bokrosan fejlődő, vékony, kúszó gyöktörzsű fű.
- 20-50 cm magas, sima szárai felállók, csak a virágzat alatt gyengén érdesek. A tompa nyelvecske 2-4 mm hosszú. A levélhüvely finoman érdes, háta domború, a szárra simul. A levéllemez legfeljebb 10 mm széles és 30 cm hosszú, karcsún kihegyezett, lapos, egészen gyéren szőrös vagy teljesen kopasz, a fonákja fénylő zöld. A felső szárlevelek feltűnően rövidek. A buga körvonala tojásdad, gyengén kiterülő, legfeljebb 10 cm hosszú. A füzérkék hosszúsága 4 mm körüli, 3 virágú. A két alsó virág csak porzós. A külső toklász szálkátlan.
- A Veresegyház, Szada és Mogyoród, Tatán, Kiskunság környékén meglehetősen gyakori: ritkás faültetvények alatt, parlagokon, mezsgyéken sokfelé látni állományait. Országos szinten egyáltalán nem nevezhető gyakorinak.
- A Flóraatlaszban az adatok többsége a Kisalföld, a Gödöllői-dombvidék, a Pesti-síkság, a Tengelici-homokvidék, a Dorogi-medence, a Hernád és a Sajó völgye, valamint a Taktaköz térségekből való - ezek mindegyike homok alapkőzetű, alföldperemi vagy alacsony dombsági terület.
- A kereszténységben Szűz Máriának ajánlott növényként használták liturgikus célokra, erre utal a nemzetség német neve: Mariengras, vagyis "máriafű"
Lásd még: Gyógyhatása Mit-mihez
- Magyar Wikipédia: Illatos szentperje
