Növények/Sz/Szagos borjúpázsit
- (Anthoxanthum odoratum, Syn: )
- Drog Anthoxanthi odorati herba,
- Más neve(i): illatos borjúpázsit, vagy borjúpázsit
Az egyszikűek osztályának perjevirágúak rendjébe, ezen belül a perjefélék családjába tartozó faj.
A borjúpázsit csaknem egész Eurázsia mérsékelt övi részein megtalálható és gyakori, egészen a 2300 méteres tengerszint feletti magasságig. Írországtól Japánig fellelhető. Északnyugat-Afrikában is őshonos. Ezt a növényfajt betelepítették Afrika többi részére, valamint Ausztráliába, Észak- és Dél-Amerikába. Előfordul a Bükk-vidéken, a középhegységben és a Dunántúlon gyakoribb. Üde rétek társulás alkotó növénye.
A borjúpázsit bokros növekedésű, évelő fű, felálló, vékony vagy kissé erősebb szárakkal, melyek 10-50 centiméter magasak, 1-3 csomójúak, kopaszok, merevek. A levélnyelvecske 1-5 milliméter hosszú, tompa. A levélhüvely felül szakállszőrös, hengeres, a levéllemez viszonylag széles vállból egyenletesen keskenyedik a csúcsa felé, zöld vagy kissé sárgás, körülbelül 5 milliméter széles és 15 centiméter hosszú, lapos, elszórtan szőrös vagy csaknem kopasz. Bugavirágzata füzérszerű, fényeszöld, érés felé sárgászöld, hosszúkás tojásdad, alján gyakran szaggatott, 4-8 centiméter hosszú és 10-15 milliméter széles. A füzérkék 7-10 milliméter hosszúak. A belső pelyvalevelek alsó szálkája kiáll a füzérkéből. A növény megdörzsölve erős illatú.
A borjúpázsit kaszálókon, hegyi réteken, lápokon, világos erdőkben nő, üde vagy közepesen száraz, gyengén savanyú talajokon. A virágzási ideje áprilistól július végéig tart.
- Tartalmaz:→ kumarin-glikozid, 30-40% kovasav
- Gyógyhatása(i): értékes gyepnövény, szénafürdők fontos alkotórésze.
- Ellenjavallat: Magas kumarintartalma miatt nagy tömegben mérgező.
Lásd még: Mit-mihez
- Magyar Wikipédia: Szagos borjúpázsit
