A lap mérete: 2115 bájt

Növények

Tejoltógalaj

Tejoltógalaj


Tejoltógalaj
(Galium verum, Syn: -)
Drog Galii veri herba,
Más neve(i): Szent Antal virága, Szent Iván virága, Szent János virága, kásafű, tejzsugorító fű, Szent Iván seprűje, vagy tejoltófű.


A tejoltó galaj a tárnicsvirágúak rendjébe, ezen belül a buzérfélék családjába tartozó növényfaj.


Tartalmaz:→ galiozin glikozida, rubiadid aszperulozid, cseranyag, illóolaj, tejoltó enzim, sárga festék, növényi sav.
Szára 15–100 cm magasra is megnőhet, egyenes, elágazó, négybordás, 2–3 mm vastag, merev és gyéren szőrös. Levelei keskenyszálasak, tűszerűek, 3–4 cm hosszúak, 8-12 tagú örvökben nőnek, sötétzöld színűek, fonákjuk fehéres. Virágai aprók, sárgák négytagú tölcséres pártájuk van, szirmaik csúcsosak, bugás virágzatot alkotnak.
Száraz réteken, útszéleken, cserjésekben, mezőkön, legelőkön, homokdűnéken élő évelő növény. Előfordul csaknem egész Európában, Észak-Amerikában, valamint Ázsia egyes részein is. Magyarországon többek közt a Gödöllői-dombság területén él.
Gyógyhatása(i): A föld feletti részeket gyűjtötték virágzáskor. Teáját továbbá vese, epe, máj és légzőszervi megbetegedések ellen is alkalmazzák. Ajánlották a pajzsmirigy betegségeire is. A pajzsmirigy betegségei esetében belsőleg és külsőleg is ajánlották a használatát.


Felhasználjuk:'
Ellenjavallat: Legújabb kutatások szerint, a tejoltó galaj iridoid-glikozidokat és antrakinonokat (pl. alizarin) tartalmaz, emiatt a teljes növény fogyasztása tilos, szerepel az OGYÉI tiltólistáján is.


Lásd még: Mit-mihez

Magyar Wikipédia: Tejoltógalaj


A Wikimédia Commons tartalmaz Tejoltógalaj témájú médiaállományokat.