A lap mérete: 2750 bájt

Növények

Vadgesztenye

Vadgesztenyefa
Termései és magjai
Vadgesztenye
(Aesculus hippocastanum, Syn: )
Drog Hippocastani albi flos ~ Hippocastani rubri flos,
Más neve(i): bokrétafa, lógesztenye.

A vadgesztenye a szappanfavirágúak közé tartozó szappanfafélék családjának egyik legismertebb nemzetsége mintegy 15 fajjal. A nemzetség holarktikus – Észak-Amerikában több faja él, mint Európában. A fajok többsége a mediterrán éghajlatot kedveli, de némelyik (például a közönséges és a hússzínű vadgesztenye) a Kárpát-medencében is megél.

Az egyes fajok fák vagy bokrok. A fák koronája általában terebélyes. Átellenesen álló, ujjasan összetett, hosszú nyelű levelei 5–9 visszás tojásdad alakú, fűrészes élű levélkéből állnak. A levélkék válla elkeskenyedik, a csúcsuk hegyes. A levelek erezete élre futó, szárnyas.
Két-, illetve háromszínű virágaik nagy, felálló bugákba állnak össze. Termésük a gesztenye (Castanea) fajokéhoz hasonló, azokénál kevésbé tüskés, bőrszerű tok. A magvakon nagy köldökfolt látszik. Lombhullató. Homokos és agyagos talajokon is megél.
Magvait ősszel vagy tavasszal, lehetőleg előcsíráztatás után a szabadba vetik – köldökfolttal lefelé, barázdákba. A kertészeti változatokat tavasszal oltással vagy nyár elején szemzéssel közönséges vadgesztenye (Aesculus hippocastanum) alanyon szaporítják. A cserjés vadgesztenye (Aesculus parviflora) feltöltéses bujtással és gyökérdugványról is szaporítható. Park- és sorfának ültetik.
Aknázómoly levélkártevője ellen rendszeresen kell védekezni, hazai állományai emiatt veszélyben vannak. Áprilisban, májusban virágzik. A kérget tavasszal gyűjtik, aprítják (beszáradás 3:1), a leveleket virágzás végén és fénytől védve szárítják (beszáradás 6:1), a magvakat a termés felnyílásakor (beszáradás 2:1).

Lásd még: Mit-mihez

Magyar Wikipédia: Vadgesztenye


A Wikimédia Commons tartalmaz Vadgesztenye témájú médiaállományokat.