Szakácskönyv/Mit-mihez/K/Közönséges dió

A lap mérete: 2472 bájt

Növények

Közönséges dió

Éretlen termés
Diótermés. A dióbél a mag
A zöld héj az exokarpium, a kemény, belső héj az endokarpium


Közönséges dió
(Juglans regia, Syn: -)
Más neve(i): -


Hatóanyagai

A diólevelek cseranyagokat (ellagitanninok), flavonoidokat, némi illóolajat tartalmaznak. A termés héjában a kezet erősen barnára festő naftokinon-származékok, pl. juglon és hidrojuglon-glikozid található. Forrása a telítetlen zsírsavaknak.
Gazdag omega-3 zsírsavakban, valamint nagy mennyiségben tartalmaz antioxidánsokat.
A legfontosabb ásványi anyagokat is fellelhetjük benne, mint például: Kalcium, Vas, Magnézium, Foszfor, Kálium, Nátrium, Cink, Réz, Mangán, Szelén.
Számos nélkülözhetetlen vitamint is tartalmaz, melyekhez, ha már lehet, miért ne természetes úton juttassuk hozzá szervezetünket.

Vitaminjai

A-vitamin, B1-vitamin (tiamin), B2-vitamin (riboflavin), B3-vitamin (niacin), B6-vitamin, B9-vitamin (Folsav), C-vitamin, E-vitamin, K-vitamin, Pantothenic savanyú.
A növény zöld részeiben található juglon más növények fejlődését befolyásolja, az allelopátia példájaként.

Felhasználása

Termését élelmezési célra hasznosítják.
Gyógyászati felhasználás céljára gyűjteni a leveleket és a termés zöld burkát (diókopács) szokták. Csersavhatása miatt levéldrogját külsőleg lemosásra, borogatásra alkalmazzák felületes gyulladásoknál (akné, ekcéma), vagy a végtagokon izzadás esetén.
Belsőleg a népi gyógyászatban gyomorhurut kezelésére, vértisztítóként használták. A juglon sejtkárosító hatása miatt azonban huzamosabb használata nem ajánlott. A szárított héjat haj-, vagy bőrfestésre lehet használni. A homeopátia gennyes bőrkiütések, nyirokcsomó-gyulladás ellen alkalmazza.

Tárolás

száraz hűvös helyen, hűtőszekrényben, vagy fagyasztóban.
Szürkésbarna gesztű fája igen jó minőségű, bútorfaként hasznosítják.
Magyar Wikipédia: Közönséges dió
A Wikimédia Commons tartalmaz Közönséges dió témájú médiaállományokat.