Szerkesztő:Wittizsu/Madách: Az ember tragédiája drámájából írt elbeszélés

- Mit olvasol?
- Nem is tudom. Olyan mintha az Ember Tragédiája lenne. De valahogy mégsem az.
- Na, én azt annak idején megúsztam.
- Engem érdekelt volna, valahogy mégsem bírtam sosem elolvasni. De ez nem színpadra való forma, hanem olvasni lehet, mint egy könyvet. No, meg hogy prózában van, nem versben.
- Figyeld csak ezt a részt!

- Asszonyom, nehezünkre esik, de mit tegyünk, ez a néphangulat. Ugyan ki kockáztatná minden birtokát, a néphangulattal dacolva. Olyan az, mint a viharos tenger! - Kimondom hát a nép ítéletét! - harsogott a szószékről még mindég ugyanaz a demagóg, de kimondani már nem tudta, mert épp odaért egy rémült harcos, valójában Lucifer volt az, futtában, lihegve kiáltotta: - Vészt hirdetek! A kapuknál áll az ellenség! A szónok egyből fordított egyet a beszéden. - Az nem lehet! Győzelmes hadvezérünk előttük kell, hogy legyen! - Éppen ő az ellenség! - Lucifer csapdát állított szavaival a szónoknak - Megtudta, mit forraltok ellene, felkelt szívében a méltó harag, s míg, ti beszéltek, tűzzel, vassal itt terem. - Ti hoztátok mindezt ránk, árulók! - a néphangulat megfordult.

- Hát.. könnyebb így felfogni, az biztos. Mi a címe?
- Luciferi Víziók.
- Jó cím. Na de ki merészelné átírni az Ember Tragédiáját?!
- Ugyan már! A Lamb testvérek kezdték, de még a Bibliát is mindig hozzáigazítják az aktuális nyelvezethez.
- Az igazat megvallva én a Rómeó és Júliát csak a musicalből ismerem.
- Én meg a Shakespeare Mesékből.
- És egyből az ötödik színnel kezdődik?
- Dehogyis! Csak én itt kezdtem el.
- Teljesen átírták?
- Úgy látom, ahol az eredeti szöveg maradt, ott dőlt betűvel van. És amúgy is sorról sorra, mondatról mondatra hűséges az eredetihez.
- Azt mégsem kívánhatjuk, hogy musicalt írjon valaki az Ember Tragédiájából.
- Wittich Zsuzsanna írta.
- Lehet, hogy egy tanár.
- Lehet. Most visszalapozok az elejére,és elejétől végig elolvasom.

Tartalomjegyzék

szerkesztés