Kertészet/Tünethatározó/Őszibarack tafrinás betegsége

< Kertészet‎ | Tünethatározó(Taphrina deformans szócikkből átirányítva)
A lap mérete: 5533 bájt

Kertészet

Őszibarack tafrinás betegsége

Kertészet Növényvédők Tünethatározó Növénybetegségek Kártevők Szexferomon csapdák Munkanaptár Permetezési javaslat Permetezési napló Permetlé töménysége

Nem fertőző betegségek Baktériumos betegségek Fitoplazmás betegségek Gombabetegségek Peronoszpórafélék Fitoftorás betegségek A vírusos betegségekről Vírusos betegségek Kártevők



Őszibarack tafrinás betegsége
tafrinás betegség
Őszibarack tafrinás betegsége

Kórokozó

(Taphrina deformans, Syn: -)
Más neve(i): levélfodrosodás

Gombabetegség


Elterjedése

Először Angliában 1841-ben figyeltek fel a betegségre, amelynek kórokozóját 1862-ben írták le. Az USA-ban 1845-ben észlelték a betegséget.
Magyarországon a betegséget már az 1930-as években gyakori, súlyos betegségként tartották számon, és a levéltünet alapján levélfodrosodásnak nevezték.
A betegség a faiskolában és a termőgyümölcsösben egyaránt előfordul, minden évben rendszeresen jelentkezik, súlyos károkat azonban a tavaszi, hűvös, csapadékos időjárást követően idéz elő.
A betegség elleni védekezés az őszibarack védelmének fontos része.

A tünetek leírása

- A betegség leggyakrabban az őszibarackon, szilván, ritkán a mandulán fordul elő.
- Az őszibarackfajták fogékonysága eltérő.
- A levélen, a hajtáson és a vesszőn, valamint a gyümölcsön figyelhetők meg a tünetek.
- Az egész levéllemez vagy pedig csak a levéllemez egy része megnagyobbodik. A levelek ráncosak, fodrosak, törékenyek lesznek. Színük először sárgászöld, később pedig sárgásbarna, esetenként liláspiros. Felületükön finom, fehér, deres exoaszkuszbevonat figyelhető meg. Később a levelek elszáradnak és lehullanak.
- A levélnyélen a dudorok és megvastagodások szintén láthatók. A levélen lévő tünetek nem téveszthetők össze a levéltetű kártételével. Levéltetű-kártétel esetén ugyanis a levelek fodrosak, de térfogat-növekedés nincs. A levél fonákán pedig levéltetű imágók, illetve azok levedlett lárvabőre és mézharmat található.
- A hajtáson sárgászöld, majd sárgásbarna, egyenetlen felületű megvastagodás jelentkezik. Felületén a deres exoaszkuszréteg is megfigyelhető. Később a hajtás begörbül. A vesszőn is észlelhető megvastagodás és deformáció.
- A gyümölcs felületén kisebb-nagyobb, a gyümölcs alapszínénél világosabb dudorok vannak. A dudorok felületén a gyümölcs szőrözöttsége hiányzik, ugyanakkor viszont deres exoaszkuszbevonat figyelhető meg. A dudorok alatti szövetrészek barna színűek. A nagyon beteg gyümölcsök korán lehullanak, a kevésbé betegek viszont a fán maradnak és beérnek.

Exoaszkuszos gombaSzerkesztés

Az exoaszkuszban lévő aszkospórákon aszkokonídiumok is fejlődnek. Az aszkokonídiumokon újabb aszkokonídiumok képződnek.
A fertőzési források főleg az őszibarack vázágai, vesszői. A tavasz végén lehullott beteg levelek fertőzési forrásként alig jönnek számításba, mert azok egyrészt a nyár folyamán elrothadnak, másrészt pedig a földigiliszták a talajba húzzák azokat. Ezért találunk a fa alatt a talajból kiálló leveleket. A levél színén képződő exoaszkuszokból az aszkospórák kilövellnek, majd a vázágakra és a vesszőkre kerülnek.
Az aszkospórák ezután sarjadzással, azaz blasztokonídium-képzéssel aszkokonídiumokat hoznak létre. Az aszkokonídiumok újabb aszkokonídiumokat fejlesztenek. Ezek még az enyhe téli napokon is, 4 °C hőmérséklet felett folyamatosan, nagy számban képződnek.
Csak a hideg téli napokon és a meleg nyáron nem fejlődnek, olyankor vastag falat képezve vészelik át a kedvezőtlen körülményeket. Ezzel magyarázható, hogy a kórokozó legalább két, esetenként több évig fertőzőképes. Az aszkospórák szerepe az áttelelésben alárendelt.
A kórokozó hőmérsékleti igénye alacsony, a 4–14 °C átlaghőmérséklet kedvező a fertőzésre. A növényfelület nedvességének időtartama a kórokozó terjedését és fertőzését döntően meghatározza. Ezért a csapadékos időjárás, a harmat és a köd elengedhetetlen a kórokozó számára.
Ezek a körülmények hazánkban általában március második felétől április végéig, május elejéig adottak. Ekkor a kórokozó már a hajtások egérfül állapotától sziromhullásig, illetve a termés kötődéséig folyamatosan fertőzi az őszibarackot. Gyakorlatilag április végére súlyos kártétel alakulhat ki. Ezután csak hosszan tartó, csapadékos időjárás esetén számíthatunk gyenge utófertőzésre.

Védekezés:

- Rügypattanás előtt rézszulfát, rézhidroxid vagy rézoxiklorid tartalmú permetezőszerrel lemosópermetezést kell végezni. Ezután réztartalmú szerrel – a zöld részek rézérzékenysége miatt – nem szabad védekezni.
- A hajtások egérfül állapotában, általában március végén, április elején végzett korai, megelőző védekezés döntő fontosságú. Elmulasztása nagy veszéllyel jár.
- Ezután még három alkalommal, vagyis rózsaszínbimbós állapotban, virágzás végén és a termés kötődésekor, kell védekezni.
- Legkésőbb május első dekádjában befejezhetjük a permetezést. Védekezésre a kontakt szerek közül a kaptán és a dodin hatóanyagú szerek, továbbá a szisztémikus, eradikatív hatású difenokonazol hatóanyagú szer javasolható.


Sideways Arrow Icon.svg Lásd még:




A Wikimédia Commons tartalmaz Őszibarack tafrinás betegsége témájú médiaállományokat.