Növények/F/Feketéllő farkasfog
(Bidens frondosa szócikkből átirányítva)
Latin • Növények listája • Allergén növények • Dísznövények • Ehető növények • Élvezeti növények • Fák • Festőnövények • Fűszerek • Gabonák • Ehető gombák • Gyomnövények • Gyümölcsök • Hiperakkumulátor növények • Húsevő növények • Ipari növények • Kártevőriasztó növények • Légtisztító növények • Mérgező növények • Mézelő növények • Parazita növények • Pszichoaktív növények • Zöldségfélék Védett növények • Vízinövények • Inváziós fajok • Fajtalisták • Mit-mihez használunk • Tanácsok
Feketéllő farkasfog
- (Bidens frondosa, Syn: -)
- Más neve(i): -
A feketéllő farkasfog () az őszirózsafélék családjába tartozó, észak-amerikai eredetű, inváziós növényfaj.
- A feketéllő farkasfog 10–100 (ritkán 150) cm magas, lágyszárú, egynyári növény. Dúsan elágazó karógyökere legalább 20 cm-re hatol a talajba. Szára egyenesen felálló, elágazó; felülete zöld, de a napfénynek kitett részeken vörösesen, sőt feketésen elszíneződik. Keresztben átellenes állású, hosszú nyelű levelei 3-5 tagból állnak, a levélkék lándzsás vagy tojásdad-lándzsás formájúak, élük durván fűrészes, fonákjuk esetleg finoman szőrös. Ősszel sötétvörösre színeződik.
- Júliustól szeptemberig virágzik. Fészekvirágzata nem feltűnő, 1–2 cm átmérőjű, sziromszerű sugárvirágai egyáltalán nincsenek, csak sárga csöves virágokból áll. A virágzatot 5–10 (leggyakrabban 8), a fészektől alig hosszabb fészekpikkely veszi körbe. A fészket nagy méretű murvalevelek veszik körül.
- Termése 5–8 mm-es, barna, ék alakú kaszat. Felülete tüskés-érdes, csúcsán két horgas szálka található.
- Hasonló faj a subás farkasfog (Bidens tripartita), de annak szára kevésbé vörösödik, fészekpikkelyei jóval túlnyúlnak a virágzaton, termése csak az élein érdes és három horog található rajta. A bókoló farkasfog (Bidens cernua) virágzata bókol, lehetnek sziromszerű sugárvirágai, termésén 3-4 horog látható. A feketéllő és subás farkasfognak Franciaországban leírták a hibridjét is (Bidens × garumnae).
- Észak-Amerika mérsékelt övi zónájában őshonos növény. Behurcolták Európába, Koreába, Japánba és Új-Zélandra; egy-egy helyen Szaúd-Arábiában, Sao Tomén és Tajvanon is megjelent.
- Magyarországon először 1967-ben észlelték Visegrádnál a Duna-parton, majd röviddel később Tiszafürednél. Mára a Duna-Tisza köze és a Nyírség kivételével az egész országban elterjedt, különösen a Nyugat-Dunántúlon és a Tisza mentén gyakori.
- Vízparti gyom- és iszaptársulásokban fordul elő, a középhegységekbe is a vízfolyások mentén hatol be. Napfényigényes, a teljes árnyékolást nehezen viseli. Nedvességkedvelő. Tűri az elárasztást vagy a rövidebb ideig tartó pangó vizet is, de az aszályt nem. A nedves, tápanyagban gazdag, humuszos, semleges vagy kissé savanyú kémhatású iszap-, agyag- vagy vályogtalajokat részesíti előnyben. Nem sótűrő. A nyár közepén-végén virágzik, terméseit folyamatosan érleli. A termések a vízen úszva vagy állatok bundájába ragadva is képesek terjedni.
-
Habitusa -
Virága -
Levelei -
Herbáriumi példány
Lásd még: Mit-mihez
- Magyar Wikipédia: Feketéllő farkasfog
