Címerhatározó/Andreovich címer
|
|
|
|
|
Ez az oldal a Címerhatározó kulcsának részeként az Andreovich, Andreovits, Andreovics családok címerével foglalkozik.
Andreovich 1763
szerkesztésNagy Iván:
A nemességet szerzé Andreovich András 1763 júniusban. Címere ilyen: A pajzs fölső részének közepétől két hajlott vonal nyúlik le a pajzs jobb és baloldalához; és így három udvar alakul, melyek közül a jobb oldaliban ezüst mezőn fél fekete sas kiterjesztett szárnnyal s piros nyelvvel és körmökkel látható. A baloldali piros udvarban fehér vagy ezüst ló ágaskodik. Az alsó kúpos kékszín mezőben arany szalagról függ egy drágaköves postakürt. A vért fölötti sisak koronáján páncélos kar nyugszik, villogó kardot tartva. Körül van véve két kiterjesztett fekete sasszárnytól. A foszladék innen ezüst-vörös, onnan arany-kék. E család most Temes megyében birtokol. Belőle Péter 1812-ben a Ludoviceára tett adakozásával hagyta föl emlékezetét.[1]
- Irodalom:
Nagy Iván: Magyarország családai. ELSŐ KÖTET.[2]
Magyarország címeres könyve (Liber armorum Hungariae) I. kötet (A-C). szerk. Alapi Gyula. Budapest, 1913[3][4]
- Külső hivatkozások:
Andreovics 1785
szerkesztésBorovszky:
Bieliczky József 1782-ben megvette a fólyai nemesi birtokot. II. József császár erre őt és vejét, Andreovics Györgyöt 1785 márc. 7-én nemesi rangra emelte. József fia Ignácz 1832-ben azzal a kéréssel fordult Temes vármegyéhez, hogy vegyék fel a nemesek jegyzékébe. A vármegye azonban nem teljesítette kérését, mert nem igazolta, hogy II. József meg nem koronázott királytól kapott nemeslevelét később a koronázott király megerősítette volna.[5]
- Irodalom:
TEMES VÁRMEGYE NEMES CSALÁDAI. Néhai Lendvai Miklós anyagának felhasználásával írta: Reiszig Ede dr., a közp. szerk. biz. tagjaIn: Borovszky [6]
Magyarország címeres könyve (Liber armorum Hungariae) I. kötet (A-C). szerk. Alapi Gyula. Budapest, 1913.
- Külső hivatkozások:
Andreovits 1804
szerkesztésBorovszky:
Mihály a XIX. század elején megvette a petrovoszellói (Temespéteri) nemes birtokot. 1804 nov. 15-én címeres nemeslevelet nyert I. Ferencz királytól. A család 1860-ig volt birtokos Temespéteriben.[7]
- Irodalom:
TEMES VÁRMEGYE NEMES CSALÁDAI. Néhai Lendvai Miklós anyagának felhasználásával írta: Reiszig Ede dr., a közp. szerk. biz. tagjaIn: Borovszky [8]
Magyarország címeres könyve (Liber armorum Hungariae) I. kötet (A-C). szerk. Alapi Gyula. Budapest, 1913.
- Külső hivatkozások:
Lásd még: