Címerhatározó/Asbóth címer
|
|
|
|
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Ez az oldal a Címerhatározó kulcsának részeként az Asbóth család címerével foglalkozik.
léczfalvi Asbóth
szerkesztés
Nagy Iván:
Asbóth család.
Eredetét Angliából származtatja, és honfiusítását 1679-ből. Mnt az I. kötet 69. lapján írva van, a magyar nemességet és ott leírt czímert Asbóth Gergely kapta 1715. május 10-én III. Károly királytól. E Gergelytől a kiegészitett családfa következő:
A megemlítetteken kívül kitünteték magukat a családból főleg I. András mező-hegyesi kir. gazd. kormányzó és testvére János Gottfried, előbb keszthelyi georgiconi tanár, utóbb bábolnai gazdasági 37kormányzó. Ennek gyermekei közűl Lajos volt forradalmi ezredes és tábornok, kiadta emlékiratait 1862-ben és lett m. akad. tag is. Fia János külföldi utazását írta meg. – Sándor volt honvéd őrnagy Amerikába költözött, hol kitüntetésnek örvend. A családi czímer az idézett helyen leíratott.
Kempelen:
Asbóth. A nemességet 1715. máj. 13. Asbóth Gergely, felesége Koronkay Erzsébet s fiai: István György, János és Benedek kapták (LR. XXXI/10.) Kihirdette 1715. jun. 28. Somogymegye. – Czímer: kék paizsban zöld halmon bibor-ruhás, zöld öves, jobbra néző vitéz jobbjában kardot tart kétcsillag és hold kiséretében, feje fölött (mintegy a kard éléből) kiröpülő sasfiók, a vitéz háta mögött buzakéve; sisakdisz: vörös ruhás növekvő vitéz kardot tart; takarók: vörös-ezüst, kék-arany. (NIf. I/11.) – A családi hagyomány szerint a család Angolországból származott volna Magyarországba, Godefroy protestáns vitéz személyében a XVI. század második felében, hogy a törökök elleni küzdelemben a kereszténység zászlója alatt részt vegyen, – a hagyománynak azonban okmányszerü bizonyitéka nincs. Első ismert őse Gergely, aki a Draskovits grófok jobbágya volt, de 1688. már nem élt. Felesége Markos Orsék volt, fiai: János, Gerbgely és István. – János Draskovits Miklós országbiró tanácsosa, Faludi Miklós, előbb vasmegyei alispán iródeákja s ő maga irta azt – a Sárvárott 1688. decz. 15. kelt – okiratot, melyben a Draskovits-család bizonyos Reichenhaller Richárd közbenjárására Asbóth Jánost, Gergelyt és Istvánt feleségeikkel és gyermekeikkel együtt a jobbágyság alól az alku szerint lefizetett 200 rhénusi forintért felszabaditja, a robotolástók őket felmenti, szabadosokká teszi, azért is, hogy a királytól nemesi szabadságot kérhessenek. (Az oklevél szövegét közli a NIf. I. k. 174–6. l.) János a vasmegyei Hegyfalván született, de sem az ő, sem pedig István nevü testvére utódairól nincs biztos tudomásunk. Lendvai szerint (II. k. 13 l.) Jánosnak három gyermeke volt; A legidősebb Gergely, aki a Somogymegyei Nemeskéren nemes kurián élt s utóbb nemesség iránt folyamodott is; az ifjabb János, aki 1695. nemeskéri, 1701–1704. nemes-csoói ev. lelkész volt s akinek Kövesdy Klárától három gyermeke: 1. Ádám (* 1690. aug. 12.) tudós iró; 2. Mihály (* 1695.) és 3. Mária (* 1697.) származott és végre Katalin, aki 1716. Fodor János felesége volt. (L. a Fodor-család 1716. ápr. 16. czímeres nemeslevelét.) Ez a genealógia azonban helytelen: Az 1715. máj. 13. nemességadományozásban részesült Gergely nem fia, hanem testvére volt Jánosnak s apjuk volt az a Gergely, aki a Draskovits-család jobbágya volt. A család helyes, bár bizonyára nem teljes leszármazása ez:
168Vö. NI . I/69., pk. 36–37.; Siebm. 19.; Lendv.II/12–29.; Orosz 9.; M N Zsbk. II. R. I/7–13. rcsk.; – l. még Tóthvárady-Asbóth.
M. Nemz. Zsebk.:
ASBÓTH.
Nemességet 1715. május 13-án nyert Laxemburgban III. Károlytól ASBÓTH GERGELY, ki Sopronmegyében Nemeskéren lakott s általa felesége KORONKAY Erzsébet fiai ISTVÁN, GYÖRGY, MIHÁLY, ki a törökök elleni háborúban esett el, JÁNOS és BENEDEK emeltetnek a nemességre. ISTVÁN mag nélkül hunyt el, GYÖRGYnek fia volt JÁNOS † 1751., ennek fiai JÁNOS, GOTTFRIED szül. 1715., ettől jön le a család három főága és JÁNOS, MIHÁLY szül. 1740., ettől jön le a soproni ág. A nemességszerző fia BENEDEK 1725-ben Fejérben hirdetteti ki nemességét, kinek utódai Veszprémben s a szomszéd megyékben 8terjedtek el. A család számos tagja a katonai pályán tünt ki.
Czímere: kék paizsban zöld mezőn biborruhás, zöld öves jobbranéző vitéz balját csipőjére támasztja, jobbjával kardot tart két csillag és hold kiséretében. Feje fölött, mintegy a kard éléből kirepülő sasfiók, háta mögött buzakéve. Sisakdísz: kardot tartó vörös ruhás vitéz növekvően. Foszlányok ezüst-vörös, kék-arany.
A család ág. ev. és róm. kath.
A család jelenleg virágzó nemzedékének őse JÁNOS Gottfried evang. lelkész (szül. 1735. † 1784. máj. 4-én). Fiai közül IV. JÁNOS Gottfriedtól a hegyfalvi és nemeskéri idősebb. ANDRÁStól az ifjabb ág, GOTTFRIDtól a léczfalvi és végül JÁNOS Gottfried testvérétől MIHÁLYtól a soproni ág származik.
Siebmacher:
Asbóth.
Wappen: In B. auf gr. Boden ein ungar. Krieger, gekleidet in g. verschnürtem r. Rocke u. eben solchen Hosen, einem Pelzkalpag mit r. Sacke, – gr. Gürtel an welchem eine # Säbelscheide hängt und g. Stiefeln; – in der erhobenen Rechten einen Krummsäbel mit g. Kreuzesgriffe haltend, stüzt er seine Linke in die Hüfte. ln der rechten Oberecke eine g. Sonne gegen welche ein # Adler zufliegt, in der linken Oberecke ein sechseckiger g. Stern hinter einem s. Halbmonde; links unten auf gr. Boden eine g. Korngarbe. – Kleinod: Der Ungar wachsend. – Decken: rs.-bg. (L. R. – Siehe: N. J. I. 69 u. N. J. Suppl. 36-37).
Wappen, Asbóth v. Léczfalva v. 1875:
Schild wie oben, mit. folgenden Änderungen: 1) Auf dem Haupte r. Kalpag mit s. Aufschlage. 2) Der Stern in der linken Oberecke befindet sich in der Mondessichel. 3) Im rechten Unterecke ein sechseckiger g. Stern. – Zwei Helme: I. Der Ungar des Schildes wachsend, zwischen offenem s. Fluge; Decken: rs. II. S, Thurm mit zwei Stockwerken u zwei Zinnenreihen, zwischen offenem. beiderseits mit einer brennenden Granate belegtem g Fluge; Decken: bg. Adels- u. Wappenbrief v. König Karl III. d d. 13. Mai 1715 für Gregor Asbóth, in Anerkennung seiner hervorragenden Verdienste u. seines oft erwiesenen unerschütterlichen Muthes.
Ritterstand (österreichischer) mit dem Prädikate v. Leczfalva v Kaiser Franz Josef I. d. d. 20. Juni 1875 für Albert v. Asboth k. k. Major, als Ritter des österr. Ordens der eisernen Krone 3. Classe
Ausgebreitetes, in Ungarn u. Siebenbürgen domicilirendes Geschlecht.
(Orig. Ritterstandsdiplom, im Familienarchiv Kronstadt).
MCK:
Asbóth. XXXV. T. 6. A. Gergely, felesége Koronkay Erzsébet fiai: István, György, János és Benedek 1715. V. 13. Károly királytól kaptak c. n. l. – Kk. XXX. 10.
Asbóth de Léczfalva. 35. T. 7. Asbóth Albert cs. kir. őrnagy 1875. VI. 20. címer bővitést nyert. – Lendvay Tamás vm. N. Cs. 23. l.
Borovszky:
Torontál:
A. Gergely, ki Sopron vármegyében Nemeskéren lakott s általa neje: Koronkay Erzsébet, fiai István, György, Mihály, ki a törökök elleni háborúban esett el, János és Benedek 1715 május 13-án nyertek címeres nemeslevelet. István magtalanul hunyt el. Györgynek fia volt János (†1751). Ennek fia János Gottfried (szül. 1715 †1784) evang. lelkész; fiai közül János Gottfried, a hegyfalvi és nemeskéri idősebb, András az ifjabb és Gottfried a léczfalvi ág őse. János Gottfried evang. lelkész testvérétől, Mihálytól a soproni ág származik. Torontál vármegyében a hegyfalvi és a nemeskéri ifjabb ágból András, a mezőhegyesi uradalom kormányzójának fia hirdettette ki nemességét, Temes vármegye nemesi bizonyítványa alapján, 1820 augusztus 1-én. Az idősebb hegyfalvi és nemeskéri ágból pedig Sándor János (szül. 1810 †1869) a Bega-csatorna- és a Maros-szabályozó társaság mérnökeként, 1844. évi szeptember hó 2-án Zala vármegye bizonyítványa alapján. Sándor az 1848-49-iki szabadságharcban műszaki ezredesként vett részt. 1849-ben Amerikába menekült, hol az Északamerikai Egyesült Államok hadseregébe lépett; később az Egyesült Államok követe volt Argentínában.
Címer: kékben, zöld alapon, bíborruhás, zöldöves, jobbra néző vitéz, balját csípőjére támasztja, jobbjával kardot tart, két csillag és hold kíséretében. Feje fölött mintegy a kard éléből kirepülő sasfiók, háta mögött búzakéve. Sisakdísz: kardot tartó veres ruhás vitéz növekvően. Takarók: veresezüst-kékarany.[1][2]
Nógrád:
Asbóth. A. Gergely, a ki Sopronmegyében, Nemeskéren lakott, valamint fiai István, György, Mihály, a ki a törökök elleni háborúban esett el, továbbá János és Benedek, 1715 május 13-án nyertek czímeres nemeslevelet III. Károly királytól. György fia János, ennek fiai: János Gottfried evang. lelkész (szül. 1735 † 1784.) a kitől a család három főága származik és Mihály (szül. 1740.) ettől jön le a soproni ág. János Gottfried idősebb fia János (szül. 1768 † 1823.), a bácsmegyei koronauradalom kormányzója; fiai közűl Lajos János (szül. 1803 † 1882.) 1848–49-iki honvédtábornok, a katonai érdemrend II. osztályának vitéze, a II. hadtest parancsnoka. Fia János Keresztély Kristóf (szül. 1845 jun. 7.) volt országgyűlési képviselő s osztálytanácsos a cs. és kir. közös külügyi minisztériumban, a belga kir. Lipót-rend lovagja, a török császári Osman-rend középkeresztese, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, Videfalván, azonkívül Alsó-Ausztriában (Meyres és Grünau) birtokos.
Czímer: Kékben, zöld alapon, biborruhás, zöld öves, jobbranéző vitéz, balját csípőjére támasztja, jobbjával kardot tart, két csillag és félhold kíséretében, feje fölött, mintegy a kard éléből kirepülő sasfiók, háta mögött búzakéve. Sisakdísz: kardot tartó veresruhás vitéz, növekvően. Takarók: veresezüst-kékarany.
Temes:
Asbóth. A család eredetét a Torontál vármegyét tárgyaló kötetben ismertettük. Tagjai közül: Sándor (János) (szül. 1810, † 1869) 1836-ban a Maros hajózási igazgató-mérnökévé, 1844-ben a temesi kerület építészeti igazgatója lett. Ez állásában a szabályozás és csatornázás terén fényes eredménynyel működött. 1841-ben Temes vármegye nemeseinek lajstromában szerepel. 1848–49-ben alezredes, majd az éjszakamerikai Egyesült-Államok hadseregében hadosztály-tábornok és utóbb az Egyesült-Államok követe. A Hegyfalvi és Nemeskéri ifjabb ágból: András (szül: 1771, † 1830) herczeg Metternich uradalmainak kormányzója. Nemességét 1820-ban hirdettette ki Temes vármegyében. Fiai közül: Mór (szül. 1804, † 1877) nemzetőrtiszt. Adolf (szül. 1805) 1848/49. honvédőrnagy.
Orosz Ernő:
Asbóth. A nemességet III. Károly 1715. május 13-án adta Asbóth Gergely, neje Koronkay Erzsébet, fiai István, György, Mihály, János, Benedek részére.
Györgytől származott János, ettől János-Gotfrid csoói prédikátor, ettől András Metternich herczeg daruvári uradalmának administratora és János-Gotfried bábolnai jószágigazgató. András és ennek Mihálkovics Alojziától való fiai: 1) Móricz (sz. 1804. Abasár), 2) Adolf (sz. 1805. Abasár), 3) Albert (sz. 1811. Martonvásár) Krassó- és Sopronmegyék bizonyitványai alapján 1819. évben kihirdettetnek. (1819. év 298. sz.)
Czímer: Kék pajzsban zöld alapon biborruhás, zöld öves, jobbra néző vitéz balját csipőjére támasztja, jobbjával kardot tart két csillag és hold kiséretében, feje fölött repülő sasfióka, háta mögött buzakéve; sisakdisz: kardot tartó vörös ruhás vitéz növekvőn; takarók: ezüst-vörös, arany-kék. (K. K. XXXI. 10.)
Az élő nemzedék leszármazását a Magy. Nemz. Zsebk. közli. (I. 7.)
- Irodalom:
Nagy Iván: Magyarország családai. ELSŐ KÖTET
Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 1. kötet
Magyar Nemzetségi Zsebkönyv. Második rész: Nemes családok. Kiadja a Magyar Genealogiai Társaság Budapest, 1905.
Siebmacher's Wappenbuch. Der Adel von Ungarn
Magyarország címeres könyve (Liber armorum Hungariae) I. kötet (A-C). szerk. Alapi Gyula. Budapest, 1913[3][4]
TORONTÁL VÁRMEGYE NEMES CSALÁDAI. Irta Reiszig Ede dr. történetíró, a közp. szerk. biz. tagja. In: Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai TORONTÁL VÁRMEGYE[5]
Nógrád VÁRMEGYE NEMES CSALÁDAI. Irta Reiszig Ede dr. In: Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Nógrád VÁRMEGYE
Temes VÁRMEGYE NEMES CSALÁDAI. Néhai lendvai Miklós anyagának felhasználásával írta Irta Reiszig Ede dr. In: Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Temes VÁRMEGYE
Orosz Ernő: Heves és a volt Külső-Szolnok egyesült vármegyék nemes családjai. Eger, 1906
- Külső hivatkozások:
Lásd még: