Címerhatározó/Pallavicini címer
|
|
|
|
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként a Pallavicini, Pallavicino család címerével foglalkozik.
Hazánkban Pallavicini Edvard márki az 1827. évi országgyűlés 43. törvénycikke folytán nyert magyarországi honfiúsítást (indigenátus). Rövid időn belül az ország egyik legtehetősebb családja lett. Itáliából származtak, ahol 1360-ban nyerte el az őrgrófi (marchionatus) címet. A XVIII. században a család két ágra szakadt, az egyik Bajorországban, a másik Ausztriában, illetve Magyarországon telepedett meg. Megyénkben [Somogy] - a XIX. század végétől kezdve - többek között Göllén, Kereseligeten, Mosdóson, Somon voltak birtokaik. Pallavicini Ede volt az 1908-ban alakult Somogymegyei Hitelszövetkezetek Szövetségének elnöke. Jelentős volt mosdósi uradalmának halgazdasága.
A család címere arany csőrű, kétfejű koronás sas, melynek a mellén koronás arany kerektalpú pajzs van, melyben négy kék négyzet, felül ezüst rohamcölöp látható.[1]
- Irodalom:
Gőzsy Zoltán - Gőzsy Gáborné: A somogyi levéltár üvegablakai. Nemesi címerek a Somogy Megyei Levéltár üvegablakain. Kaposvár, 2000. 82-83.[2]
- Külső hivatkozások:
Lásd még: