Címerhatározó/Tari címer
Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként a Thari, Tari család címerével foglalkozik.
Thari
szerkesztésA Ratold nemzetségből származó család.
A család leghíresebb tagja Tar (avagy Tari) Lőrinc volt, a tari birtok földesura, a kinek „pokoljárását” Tinódi Lantos Sebestyén is megénekelte. 1389-előtt született Taron, és 1427 körül halhatott meg, mivel ezt követően az oklevelek már nem említik. Luxemburgi Zsigmond kalandos életű lovagja volt, akit hűségéért a király kiváltképp kedvelt. Zsigmond a trónt az Anjou korban felemelkedett bárókkal kötött megállapodás alapján foglalta el 1387-ben. Hatalmának megszilárdítása érdekében hozzá hű főurakat emelt bárói rangra, amely a bárói liga érdekeit sértette, és így fellázadtak ellene és 1401-ben Visegrádon a Lackfiak vezetésével letartóztatták Zsigmond királyt. Tari Lőrinc ekkor kardot rántva súlyos sebet szerzett a király védelmében.
Lőrinc sorsa jól példázza Zsigmondnak a magyar nemesi társadalomban támaszt kereső politikáját. Zsigmond a hozzá hű köznemeseket különféle hivatali méltóságokkal ruházta föl, hogy emelje tekintélyüket. Így Lőrinc 1405-ben és 1406-ban pohárnokmester lett, ezzel az ország zászlósurai közé emelkedett. Az udvar melletti szolgálattal egy időben Lőrinc a helyi közigazgatásban is fontos tisztségeket töltött be. A Zsigmondhoz hű nemesség tisztségviselésében új vonás, hogy - szemben a Károly Róbert által folytatott gyakorlattal - a nemesek azokban a vármegyékben is betölthettek hivatalt, ahol birtokaik voltak. Így Lőrinc 1405 és 1407 között a honti és a nógrádi főispán tisztségét tölthette be.
Zsigmond a Lackfi-családdal szemben egy másik főúri csoportosulást próbált létrehozni. Ennek az új bárói ligának, a Cillei és Garai családokkal való szövetségkötésnek a megpecsételésére Zsigmond feleségül vette Cillei Borbálát. Lőrinc 1408-ban az új királyné udvartartásának egyik vezetője lett pohárnok- és asztalnokmesteri, valamint fősáfári minőségben.
A királyhű nemesség összefogásának záró aktusa a Sárkány Lovagrend megalapítása volt, melynek Lőrinc is tagja lett.
Zsigmond támaszt kereső társadalompolitikájának másik vonása a városokra való támaszkodás volt. Ezt a törekvést felismerve Tari Lőrinc 1407 április 26.-án-án kéréssel fordult az uralkodóhoz, melynek hatására Zsigmond király városi kiváltságlevelet adományozott Pásztónak. E privilégiumlevélben a város lakóit, a budai polgárokkal egyenlő jogokkal ruházta fel az uralkodó.
Lőrinc 1408. január 10-én királyi oklevelet kért és kapott, hogy ennek birtokában szabadon felkereshesse Európa főbb zarándokhelyeit. Ennek során megfordult Bariban, Krétán, Santiago de Compostellában. Egyes vélemények szerint a zarándoklat ürügyén titkos követségben járt. Kézzelfoghatót az angliai zarándoklatról tudunk. Erre a zarándoklatra azért volt szükség, mert ekkoriban még az angol politika fő iránya a Wittelsbach-házzal kötött szövetségen alapult. A dinasztikus külpolitika korában ezt a szövetséget házassági szerződés jelezte. 1412 táján IV. Henrik angol király házassági-szövetségi szerződése volt Wittelsbach Ruprecht német királlyal s fiával a pfalzi palotagróffal. Éppen Tari útja idején kezdett el ettől a szövetségtől távolodni Anglia, s Lőrinc még haza sem tért, mikor angol követek keresték fel Zsigmondot. Egyes kutatók valószínűnek tartják azt is, hogy 1416 szeptemberében Zsigmond király kísérőjeként részt vett annak angliai útján is. Az angol szövetség nem pusztán a rivális család gyengítését szolgálta, hanem a Zsigmond császárrá koronázásának útjában álló legnagyobb akadály, az egyházszakadás felszámolásának egyik eszköze is lehetett. Az angolokkal éppen a százéves háború újabb szakaszát vívó franciák ugyanis az avignoni pápát, a Lackfi-ligát támogató XIII. Benedeket támogatták, míg Zsigmond a rómait, XII. Gergelyt. Az angol szövetség a franciák gyengítése révén az egyházszakadás felszámolásában is kézenfekvőnek kínálkozott.
Lőrincet ott találjuk az 1410 óta császárrá megválasztott Zsigmondnak a skizma megszüntetésére irányuló további tevékenységeinél is. 1414-ben jelen lehetett Zsigmondnak a császári cím előszobájaként szolgáló német királlyá történő aacheni koronázásán, majd a királlyal innen indult tovább a konstanzi zsinatra. Részt vett a zsinaton, illetve elképzelhető, hogy jelen volt az egyház új tanítását, így a purgatórium létét is tagadó Husz János megégetésénél is. Ekkor még viselte a királyné asztalnokmesteri méltóságát is.
Zsigmondnak ezen terveinek valóra váltása során a legbiztosabb támaszául Magyarország bizonyult. Emiatt létfontosságú volt az ország nyugalmának biztosítása. Emiatt a Dalmácia birtoklása miatt Magyarországgal háborúba keveredett Velencével való titkos tárgyalásokra is 1412-ben a már kipróbált diplomata Lőrincet küldte a király. A tárgyalások eredménye egy 1413-ban 5 évre megkötött fegyverszünet lett.
Utolsó említése egy 1424-es oklevél, melyben a király Tari Lőrincet és fiát, Rupertet előnytelen cserére kényszerítette: visszavette tőlük a drégelyi uradalmat, két népes Heves megyei falut, Jobbágyit és Szurdokpüspökit adva helyette. 1427. június 29-én a csanádi káptalan előtt Tari Lőrincz fia Rupert már egyedül jelenik meg, hogy Nagymihályi Albert vránai perjellel a néhai Jank János féle jószágok fele része megváltására nézve, mely fél részt háromezer arany forintban Tari Rupert bírt zálogul, a királytól egyezséget valljanak. Mivel a korábbi említéssel szemben itt már egyedül jelenik meg Lőrinc fia, a kutatók ennek alapján teszik Lőrinc halálát 1427 körülre.
A címer ábrája a Címerhatározó kulcsában még nem szerepel
- Irodalom:
Tar Lőrinc pokoljárása [1]
- Külső hivatkozások:
Lásd még: