Növények/N/Nyugati ostorfa

A nyugati ostorfa a rózsavirágúak rendjébe és a kenderfélék családjába tartozó faj. Észak-Amerikában őshonos. Európában erdőgazdasági jelentősége alig van, elegyfaként telepítik.

25 méteres magasságig megnövő, terebélyes, boltozatos koronájú fa, nagy termetűvé csak jó vízellátású talajon fejlődik. Kérge középszürke, idősebb korában a több éven át növekedő paralécektől rücskösen barázdálttá válik. Vesszője vékony, sötétbarna, rügyei a vesszőtől kissé elállók. Átellenesen szórt állású levelei tagolatlanok, tojásdadok, aszimmetrikusak, 6–12 cm hosszúak, fűrészes szélűek, színi oldaluk középzöld, reszelősen szőrös, fonákuk világosabb. Lombja ősszel citromsárgára színeződik. Virágai aprók, világoszöldek, a levélhónaljakban magányosan fejlődnek. Rövid (1-1,5 cm-es) kocsányú, apró (kevesebb mint 1 cm átmérőjű) csonthéjas terméseinek húsa éretten narancssárga, édes datolyaízű, vastagsága azonban nem éri el az egy millimétert.

Vízigénye alacsony, jól viseli a szárazságot. A termést madarak és kisemlősök (például a nyestek) terjesztik. Mivel jól bírja a szennyezett városi levegőt, útsorfaként gyakran nagy mennyiségben ültetik. Az ültetett példányok közelében kivadul, ritkán sűrű állományokat is alkot, ahol mély árnyékával megakadályozza más fák természetes felújulását.

Csapadékosabb években hajtásai másfél méteresre is megnőhetnek, melyek pár év elteltével ostornyél készítésére kiválóan alkalmas gallyá vastagodnak. Fája kemény, fehér, rendkívül szívós, a szilre, kőrisre hasonlít, Magyarországon legfeljebb tűzifaként hasznosítják.

Termése ehető, datolya-sütőtök ízű, ám a gyümölcshús mennyisége csekély, amiatt sehol sem termesztik.

Lásd még: Magyar Wikipédia: Nyugati ostorfa

A Wikimédia Commons tartalmaz Nyugati ostorfa témájú médiaállományokat.