Növények/S/Sáfrányos imola

(Centaurea solstitialis szócikkből átirányítva)
A lap mérete: 3988 bájt

Növények

Sáfrányos imola

LatinNövények listájaAllergén növényekDísznövények‎ • Ehető növényekÉlvezeti növényekFákFestőnövényekFűszerekGabonákEhető gombákGyomnövények‎GyümölcsökHiperakkumulátor növényekHúsevő növények‎Ipari növényekKártevőriasztó növényekLégtisztító növényekMérgező növényekMézelő növényekParazita növények‎Pszichoaktív növényekZöldségfélék Védett növényekVízinövényekInváziós fajokFajtalistákMit-mihez használunkTanácsok

Sáfrányos imola
Sáfrányos imola
(Centaurea solstitialis, Syn: -)
Más neve(i): -


Védett növény! - Eszmei értéke: 5 000,- Ft. (2016)


A sáfrányos imola az őszirózsafélék családjába tartozó, invazívan terjedő növényfaj.
Eredetileg Dél-, Délkelet-Európában, valamint Nyugat- és Közép-Ázsiában élt. Ma már a legtöbb európai országban, Afrikában, Ausztráliában és Észak-Amerikában megtalálható, de az északi európai országok nem kedvezőek számára, ritka maradt vagy eltűnt. Az USA nyugati államaiban agresszívan terjedő, invazív gyomnövényként tartják számon.
Magyarországon szórványosan fordul elő az Alföldön, a Dunántúlon és az Északi-középhegységben.
A sáfrányos imola 15-75 (200) cm magas, lágyszárú, téli egyéves növény. Magvai ősszel vagy tavasszal csíráznak és 7-26 levélből álló tőlevélrózsát (rozettát) képeznek. 5-15 cm-es tőlevelei mélyen karéjosak, karógyökere akár egy méteres mélységig is hatolhat. Nyílt terepen a levelek szétterülnek, de sűrűbb növényzet között felállóak. Tavasszal a tőlevélrózsa 15-75 cm magas, merev, felálló, a tövénél sokszorosan elágazó, szürkés-molyhos szárat növeszt. A váltakozó állású szárlevelek szőrösek, keskenyek, hegyes csúcsúak, ép szélűek. Felső levelei 1,3-2,5 cm hosszúak.
Fészkes virágai egyesével állnak a szárvégeken. A váza alakú fészekörv tetején számtalan élénksárga színű, csöves virágocska tömörül. A fészekpikkelyek átfedők, merevek, papírszerűek. A pikkely középső murvája 1,2-2,5 cm hosszú, merev, sárga tüskévé módosult, amelynek tövén további egy-két pár rövidke tüske található.
Termése kétféle kaszattermés. A külső sima, sötétbarna, 2-3 mm hosszú, megnyúlt, a tövénél bevágott. A belső halványabb és a tetején vékony, fehér repítőszőrök találhatók (a magok kb. 75-85%-a az utóbbi típushoz tartozik)
Szárazságkedvelő. Száraz gyepek, gyomtársulások, útszélek lakója. Azokat az élőhelyeket kedveli, ahol a hűvös, nedves telet forró, száraz nyár követi.
Magvainak egy része az őszi esőket követően, mások csak tavasszal csíráznak. Életciklusa szerint téli egyéves növény, de növekedése elhúzódhat és kétévessé is válhat. Általában tavasszal növeszti szárát és a nyár közepén, június végétől augusztusig virágzik. Virágait méhek és poszméhek porozzák be, az önmegtermékenyítés ritka. Augusztusban megérnek magvai, szárai és levelei szalmasárgára száradnak. Egy virágban átlagosan 38-45 mag található; a teljes növény 700-10 000 magot is érlelhet. A legtöbb mag egy éven belül csírázik, de néha akár 10 évig is elfekhetnek.
A virágzó növényt a legelő állatok hosszú tüskéi miatt általában elkerülik, de a lovakra ezenfelül mérgező hatású (tehenekre, juhokra nem).


Lásd még: Mit-mihez Tanácsok, tippek


Lásd még: Magyar Wikipédia: Sáfrányos imola

A Wikimédia Commons tartalmaz Sáfrányos imola témájú médiaállományokat.