Gomba/Nem ehető gombák/Papucsos pókhálósgomba

< Gomba‎ | Nem ehető gombák(Cortinarius albertii szócikkből átirányítva)


Gombák

Papucsos pókhálósgomba

Gomba portál Mikológia Gombalista (HU-La) Gombanevek változásai Ehető gombák Nem ehető gombák Mérgező gombák
Gyógygombák Gomba fajták Védett gombák Gombák eltevése Gombás ételek Mit-mihez használjunk



Papucsos pókhálósgomba
Papucsos pókhálósgomba
Papucsos pókhálósgomba
(Cortinarius albertii, Syn: Cortinarius albertii )
Más neve(i): -


Étkezési érték: Ez a gomba nem ehető!


Kalap

4–10 cm átmérőjű, kezdetben félgömb alakú, majd ellaposodó, ragadós, többnyire csupasz felületű, de időnként fehér burokfoltokkal díszített. Színe fiatalon fehér, halvány krém fehéres, később okkeres, sárgásbarnás, szabálytalan foltok vagy sávok jelennek meg főleg a közepén (falevelek, fűszálak odatapadása esetén).

Lemezek

sűrűn állók, a tönkhöz foggal illeszkedők, élük csipkézett, fiatalon fehéres szürkék, nagyon ritkán halvány ibolyás árnyalattal, idősen fakó rozsdabarna színűek.

Tönk

3–12 × 1–1,5 cm, hengeres, nyúlánk, a tövénél nagyon széles peremes gumóval (2,5–4 cm), fénylő felületű, krém fehér színű, később halványbarnásra színeződő. A gumó kezdetben krém fehér, majd barnás, pereme sötétebb. Az általános és részleges burok is fehér-krémszínű.

Hús

fehéres, krémszínű, a tönk csúcsában kissé szürkés (ibolyás), idősen sárgásbarnás árnyalatú. Szaga nem jellegzetes, kissé dohos, íze enyhe, semleges.

Kémiai reakciók

KOH-reakció a kalap és a gumó alsó felületén pozitív (kezdetben intenzív rózsaszín, majd néhány perc elteltével sötétebb piros), a húsban negatív (a kalapban halványsárgás, barnás, a tönkben szürkés).

Spórák

(61/4); (9–)9,5–11,5 × 5,5–6,5 µm; átlag: 10,4 × 6 µm; Q = 1,73; mandula vagy néha csaknem citrom alakúak, durván érdes felületűek.

Előfordulás

lomberdei faj, főként a mediterrán területeken elterjedt, de középhegységi területekről is ismert, mindig meszes vagy tápanyagban gazdagabb talajokról. Mikorrhiza partnerei tölgyfajok (Quercus spp.) és a bükk (Fagus sylvatica). Kedveli a vastag avartakarójú erdőrészeket. Európa-szerte széles körben elterjedtnek mondható, Dániából (típusanyag), Franciaországból, Spanyolországból (Frøslev és mtsai 2006), Magyarországról (Frøslevés mtsai 2006, jelen munka), Olaszországból (Frøslev és mtsai, in prep.), Németországból (Oertel és mtsai 2009) ismertek eddigi adatai. Dél-Európa örökzöld tölgyeseinek kivételével mindenütt nagyon ritka előfordulású, míg ezeken az élőhelyen meglehetősen gyakorinak tűnik (Frøslev és mtsai, in prep.).

Megjegyzések

A Cortinarius albertii-t legkönnyebben az egységesen fehéres, krém fehéres színéről (idősebb korban a kalapon lehetnek sárgásbarnás csíkok, fol­tok), a fiatalon sem lila, hanem szürkés lemezeiről, és a kalapfelületen, valamint a tönk gumójának külső alsó felületén megfigyelhető igen élénk rózsaszín-piros KOH-reakciójáról ismerhetjük fel. Ez az elszíneződés az egyik legintenzívebb a Calochroi szekcióban. A C. albertii-t csak néhány éve írták le (Frøslev és mtsai 2006). Mivel a szekció képviselői közül több is igen hasonló külalakkal bír, ezt a fajt mindvégig félrehatározták, összetévesztették valamelyik másik taxonnal (pl. C. cathari­nae, C. pallens, C. parvus, C. pseudoparvus stb.). A molekuláris módszerek segítségével azonban sikerült fényt deríteni arra, hogy ennél a gombacsoportnál hol húzódnak a fajhatárok, és melyek a legfontosabb morfológiai határozóbélyegek (Frøslevés mtsai 2005, 2007, Garnica és mtsai 2009).

Faji nevét Albert Lász­lóról kapta. Fokozottan veszélyeztetett faj (VL2).

Hasonló fajokSzerkesztés

-



Lásd mégSzerkesztés


Forrás: Ewald Gerhardt: Gombászok kézikönyve

Magyar Mikológiai Társaság gombanévjegyzék

Forrás: TERRA Alapítvány

A Wikimédia Commons tartalmaz Papucsos pókhálósgomba témájú médiaállományokat.