Gombák

Gévagomba

Gomba portálMikológiaGombacsaládokGombalista (HU-La)Gomba fajtákGombanevek változásaiEhető gombákGyógygombákNem ehető gombákMérgező gombákGombamérgezésekVédett gombákGombák eltevéseGombás ételekGombavizsgálatGombanaptárGomba szótárMit-mihez használjunk


Gévagomba
(Laetiporus sulphureus, Syn: -)
Más neve(i): Kénsárga gévagomba, sárga gévagomba, sárgagéva, vagy givagomba

Étkezési érték: feltételesen ehető gomba, amíg fiatal.


A sárga gévagomba, az élő vagy elhalt lombos fákon, ezek vastag ágain telepszik meg; az ártéri erdőkben gyakran jelennek meg.
Nyáron érdemes gyűjteni a fiatal, még puha húsú példányokat, hőkezelés után ehető, mert később a többi taplógombához hasonlóan húsa keménnyé válik.
A laskagombához hasonlóan, húsok ízesítésére, vagy előfőzést követően, húspótló ételként kisüthető, esetleg tojásrántotta készíthető vele.

Termőtest

10-40 cm átmérőjű, 1-4 cm vastag, kezdetben gumószerű, később félkörösen vagy legyezőszerűen kiterülő, pereme hullámos, karéjos. Fiatalon kénsárga majd narancssárga, téglavörös, piszkosfehérré kifakuló, felülete sugarasan hullámos, ráncos vagy gödrös, finoman szemcsés. Gyakran több kalap zsindelyszerűen összenő.

Termőréteg

a pórusok szűkek, kerekdedek, kénsárga színűek, később kifakulnak.

Hús

fiatalon puha, lédús, később sajtkeménységű, végül szívóssá, rostossá válik. Fehér, fehéres majd sárgás színű, aromás illatú, savanykás ízű, idősebb korban keserű.

Előfordulás

áprilistól szeptemberig, élő és elhalt lombos fákon (főként fűzön, nyáron, cseresznyén vagy akácon) növő, gyakori faj. Súlyos károkat okozhat a faállományban.
más gombafajjal nem téveszthető össze.

Lásd még

szerkesztés


Forrás: Ewald Gerhardt: Gombászok kézikönyve

Magyar Mikológiai Társaság gombanévjegyzék

Forrás: TERRA Alapítvány

A Wikimédia Commons tartalmaz Gévagomba témájú médiaállományokat.