Wikikönyvek

Heraldikai lexikon/Állatok

< Heraldikai lexikon

Az állatok a leggyakoribb heraldikai címerképek.

Állatok

Névváltozatok:
állatok (Tagányi 1880. 6.), állat-alak (Csánki Dezső Turul 1887/2. 53.), vadállat (Thallóczy Turul 1897/2. 90.), barom ember (NySz. I. 626.), barom (TESz. III. 943.), æſtiva animalia: nyári állatok, kigyók, békák, balhák (Pápai/Bod 29.), animal: elö́-állat, oktalan-állat, animalis: kiben élet vagyon, éltetö́ lélek vagyon, animalis ſpiritus: érzékenység és mozgás ſzerzö́ lélek, res animalis: eleven-állat, animalis intelligentia (Cic[ero]): érzékenység, animalia vincula (Cic[ero]): inak a' teſtben, animans: élö́-állat (Pápai/Bod 48.), manſvetarius: vadat ſzelídítö́ (uo. 384.), muta animalia: oktalan állatok (uo. 405.), vad (uo. 437.), pullus: fijatska, fijatskája akármi' baromnak, vemhe, madár-fi, tyúk-fi, pullus ranæ: béka-fi, [p.] aquilae: sas-fi, [p.] hirundinus: fetske-fiú, [p.] equæ: tsikó (uo. 508.), semifer: félig vad-állat, semiferus: félig vad, szilaj (uo. 558.)

en: animals, cs: zvířata

Abjecit natura animantes ad paſtum: Az oktalan állatok tsak a' haſoknak ſzolgálnak (Pápai/Bod 3-4.), Lelkes állatok. Igy neveztetnek az okosság nélkül való állatok. (Bod: Lex. 108.)
Rövidítések

Az állatok osztályozása

szerkesztés

A címertanban elvileg az összes állatfaj előfordulhat és ez a címergyakorlatra is érvényes. Alig van olyan állatcsoport, az egysejtűektől a férgeken és az őslényeken át a főemlősökig, melyek ne szerepelnének a címereken. Nemcsak az emberi képzeletvilágban pozitív tulajdonságokkal felruházott állatok fordulnak tehát elő, hanem a kevésbé ismert vagy kedvelt állatok is. Ez megköveteli az állatok rendszerezését a címertanon belül, hogy az egyes állatcsoportokat külön-külön lehessen tárgyalni, csoportosítani és esetlegesen a címereket is meghatározni ezen az alapon. Az állatok heraldikai rendszerezésére több kísérlet is történt. A klasszifikáció alapja lehet filetikai, az életforma szerinti csoportosítás, mely a taxonómiai rendszerek előtt általános volt vagy az állatcsoportok rendszertani kategóriái szerint.

A négylábú állatokra vonatkozó műkifejezések: tüzes (animatus, animé), ha szemük elütő szinű. Patás (onglé, behuft), ha a pata elütő szinű. Csonka (inermis, morné, gestümmelt). Nyelv, fog és köröm nélküli állatról, különösen oroszlánról. Herélt (éviré). Csuffátett (vilené). Elütő szinű, az olyan állatokról, a melyek nemzőrészei más szinűek. Vágottfarkú (diffamé), fekvő (accubans, jacens, couché, liegend), pihenő (quietus, en repos, ruhend), ülő, guggoló (sedens, accroupi, sitzend, gekrüpft), legelő (pascens, paissant, aesend), vágtató, futó (currens, courant, laufend), szemközt fordított, háttal álló, helyben álló, növekvő, előtünő, letépett (jelentését lásd az emberi alakoknál). Bárczay 139.

Ragadozók

szerkesztés

A ragadozókat heraldikai gyakoriságuk szerint, majd filetikai alapon csoportosítjuk.

Madarak

szerkesztés

Patások

szerkesztés

Ide tartoznak a páros- és páratlanujjú patások.

Rágcsálók és rovarevők

szerkesztés

Egyéb emlősök

szerkesztés

Ide tartozik minden olyan emlős, mely ritkán szerepel a címerekben és nem sorolható be az előbbi csoportokba, mint a majom és a félmajmok, a denevér, az elefánt, a lamantin stb.

Hüllők és kétéltűek

szerkesztés

Ide tartozik mindenféle hüllő (kígyó, gyík, teknős, krokodil) és kétéltű (amphibium: vizben és fö́ldön egyaránt élö́ állat [Pápai/Bod 44.], ancipites beſtiæ: vizben és ſzárazon elö́ állatok [uo. 46.]; béka, szalamandra, gőte), valamint a ritkán előforduló kihalt (azaz nem képzeletbeli) hüllők (dinoszauruszok).

Halak

szerkesztés

A középkori heraldika a halak közé sorolta az olyan emlősöket is, mint a delfin (a halak királya), a cet, valamint a kígyó, és a vallásos szemlélet egyes más vízi állatokat is halnak tekintett, mint a teknős és a rák, melyeket böjti időben is lehetett fogyasztani. Ezeket azonban mi a hüllők, illeteve a gerinctelenek közé soroljuk. Újabban, főleg az angol heraldikában az akvarisztikában divatos tengeri halak is megjelentek, mint a papagájhal.

Gerinctelenek

szerkesztés

Ide tartozik minden alacsonyabb rendű gerinctelen állat, mint a polip, a pióca, a rovarok és más ízeltlábúak (skorpiók, pókok), a rák, kagyló, csiga, szivacs, tengeri csillag, korall stb. (conchylium: minden tsigás tekenö́s vizi állat [Pápai/Bod. 137.], cruſtata animalia: kemény héjú állatok, mint a' rák, tsiga [uo. 174.])

Egysejtűek

szerkesztés

Ide tartoznak a modern heraldika egysejtű címerállatai, mint az amőba, a baktériumok, a vírusok, az élesztőgombák.

Képzeletbeli állatok

szerkesztés

Egyéb állatok

szerkesztés
  •  
    csont

Az állatok megrajzolása és leírása

szerkesztés

A legtöbb (négylábú) állatot profilból és jobbra fordulóan, álló helyzetben ábrázolják. Ezenkívül számtalan más helyzet is előfordulhat. A madarakat (a sast stb.) általában kiterjesztett szárnyakkal és jobbra néző fejjel rejzolják meg. Ez a szokásos helyzet, amit a címerleírásban nem szükséges külön megemlíteni, csak a szokványostól eltérő pózt kell leírni.

Az állatok különféle tárgyakat vagy címerképeket viselhetnek vagy tarthatnak (korona (heraldika), kard (heraldika), növény stb.). A fő címerkép ilyenkor az állat, a vele együtt szereplő címerábra mellék-címerábrának számít.

A heraldikában kerülni kell a természetben előforduló állatok ábrázolását. A címerállatot stilizáltan, az adott kor stílusjegyeinek megflelően, a jellegzetes tulajdonságainak a kiemelésével kell ábrázolni. Pl. az angol heraldikában a leggyakoribb oroszlán-ábrázolás a felegyenesedett, kinyújtott mancsú, támadó helyzetű oroszlán (en: lion rampant), melyet a régebbi heraldikai irodalom találóan a "ragadmány után készülő" kifejezéssel írt le. Ez a póz fejezi ki legjobban az oroszlánhoz kapcsolódó hiedelmeket és pozitív tulajdonságokat, a bátorságot, erőt, harciasságot, férfiasságot (a hím-ivarszerveket is ábrázolják) stb., mely egyben a címerviselő tulajdonságaira is utal. Ezért a címerállat áttételesen magára a címertulajdonosra utal, mivel ezen címerképek eredeti rendeltetése az ellenfél elrettentése volt, később az erő és hatalom demonstrálására is szolgáltak. Általában az állat színe is olyan, amilyen nem látható a természetben (pl. kék oroszlán, ezüst sas).

Az állatok ábrázolásmódjának másik fontos követelménye, hogy egyszerűnek és távolról is jól láthatónak kell lennie. Ez a jelleg az élő heraldika korából származik, amikor a címert még ténylegesen is viselték a csatában, ami visszahatott a címertan esztétikájára is. Bartolo de Sassoferrato ezért külön is kikötötte, hogy az állatoknak a pajzsmező minél nagyobb felületét ki kell töltenie. Ezért az állatok egészen a pajzs széléig elérnek, de nem érinthetik azt, kivéve, az olyan eseteket, amikor pl. az állat hármas halmon áll.

Az állatok karmai, nyelve stb. általában másféle színű, mint a testé. Ezek hangsúlyozása az állat erejének és a címerviselő hatalmának kifejezésére is szolgált. Ezért nagy hangsúlyt fektettek a fegyverzetre, melyet az állat a harcban használ. Az ilyen állatot fegyverzettnek nevezzük. A fegyverzethez tartozhatnak a szarvak, a csőr, az agancsok, agyarak, fogak, metszőfogak, paták, a halaknál az uszonyok, a lovaknál a sörény stb.

Lásd még

szerkesztés

címerkép, beszélő címer, címerállat

A lap eredeti címe: „https://hu.wikibooks.org/w/index.php?title=Heraldikai_lexikon/Állatok&oldid=396540”