Heraldikai lexikon/Tarpajzs
A tarpajzs üres címerpajzs, mindenféle címerábra nélkül. A heraldikai jellemzők küzül egyedül a borítással rendelkezik. Ez mesteralaknak számít, de egyben a legegyszerűbb címertípus is, mert vannak olyan címerviselők, akik tarpajzsot viselnek, mint pl. a lüttichi püspökök, az Albret bárók és a 17. századig a svájci Schwyz kanton.
Névváltozatok:
tarczimer (Tagányi 1880. 54.), üres tér (Nagy Iván VIII. 92. l.), üres, ábranélküli paizs (Nagy Iván 1872-1875. 20.), egy szinű paizs (Bárczay 61. l.), vakpajzs (Zolnay 452. l.), czímerkép nélküli czímerpajzs (MyskovszKy ArchÉrt. 1888/2. 126.[1]), merő hermelin <hermelin tarpajzs>, csupa bura <evet tarpajzs> (Nyáry 50.)
de: Ledigenschild, einfarbige Wappen, fr: écu de plein, cs: štít prostý, la: scuta pura, areas in simplicus, areas monochromatae (Spener 128. l.)
Rövidítések
A tarpajzs nem váromány-, hanem valódi címer. A régi címertani felfogásban gyakran a legőibb, ezért a legelőkelőbb címernek tartották. A kései középkorban a lovagok gyakran használtak tarpajzsot, hogy megőrizzék az inkognitójukat. Ekkoriban gyakoriak voltak az egyféle mázú vagy prémű tarpajzsok. Később az eredeti tarpajzsokra gyakran kerültek címerábrák (pl. a portugál Meneses család arany tarpajzsára gyűrűt helyeztek) és ezáltal megszűntek tarpajzsnak lenni.
Tarpajzs lehet fém, szín és prém tarpajzs. Az összes prémváltozattal együtt nem lehet több mint 40 ténylegesen is használt tarpajzs. Kizárólag az osztatlan pajzs lehet tarpajzs. Az azonos színű, címerábrák nélküli osztott címer pajzstagolás. A régi német címerleírásokban néha tévesen az üres pajzstagolást is tarpajzsnak nevezték. A tarpajzs nem tévesztendő össze a művészcímerben használt üres pajzsokkal, melyek nem valódi tarpajzsok, hanem címerképek.
Tarpajzsok
szerkesztés-
Meneses (régi)[1]
-
Zgraia
-
Nagymartoni címer, Bakar régi címere, d’Albret, Narbonne őrgófjai,[2] Navarra régi (a d’Albret család királysága idején), Antióchiai hercegség
-
Marienthal, de la Barge
-
Pupellin, Bis, Caretto di Millessimo
-
de Gournay[3]
-
Aubert
-
Bretagne hercege (1316), [4]Sainte-Hermine (összesen 15 francia család használja)
-
de Rousselet, Laval, Roux, Maublanc
-
Van der Eze, van der Kornmark
-
van Leefvelt
-
Zu Pappenheim
-
Beauchamp[5]
-
de Götterswyck
-
Ferrers[6]
-
Tichmersh
-
Guines (Gisen grófok)
-
Rochefort
-
Villereval
-
De la Warde és Meynell[7]
-
Gresley
-
Gresley[8]
-
(udinei) Soldonieri
-
Tenremonde
-
Mydlam
-
d’Anglue
-
Canbi
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ The Herald and genealogist. Szerk. John Gough Nichols (1806-1873), III. London, 1862. 8.
- ↑ The Herald and genealogist. Szerk. John Gough Nichols (1806-1873), III. London, 1862. 8.
- ↑ The Herald and genealogist. Szerk. John Gough Nichols (1806-1873), III. London, 1862. 9.
- ↑ The Herald and genealogist. Szerk. John Gough Nichols (1806-1873), III. London, 1862. 9.
- ↑ The Herald and genealogist. Szerk. John Gough Nichols (1806-1873), III. London, 1862. 14.
- ↑ The Herald and genealogist. Szerk. John Gough Nichols (1806-1873), III. London, 1862. 14.
- ↑ The Herald and genealogist. Szerk. John Gough Nichols (1806-1873), III. London, 1862. 14.
- ↑ The Herald and genealogist. Szerk. John Gough Nichols (1806-1873), III. London, 1862. 14.