Kertészet/Tünethatározó/Szilva

A betegséget először 1936-ban az USA-ból közölték, Európában az 1950-es évek elején figyeltek fel rá. Magyarországon a betegség az 1970-es években már gyakori volt. Jelenleg a betegség a világon általánosan elterjedt, jelentős terméskiesést eredményez.

A betegség a Cerasus, Amygdalus, Armeniaca,Persica és Prunus fajokon fordul elő. A szilvafajták közül különösen az Olasz kék fogékony.

A növényekre a keskenylevelűség jellemző. E leveleken klorotikus gyűrűsfoltosság is észlelhető. Néhány szilvafajtán ritkán törpenövés is megfigyelhető. A gyümölcsök rosszul kötődnek, az érett gyümölcsök íztelenek.

Lásd: Kertészet/Tünethatározó/A cseresznye és a meggy klorotikus gyűrűsfoltossága|A cseresznye és a meggy klorotikus gyűrűsfoltossága]]

A szilva agrobaktériumos gyökérgolyvája

Lásd: Az alma agrobaktériumos gyökérgolyvája

Kertészet/Tünethatározó/Szilva tafrinás gyümölcstorzulása

Gombás betegség Kórokozó. Taphrina pruni Exoaszkuszos gomba.

Az exoaszkuszban aszkokonídiumok is fejlődnek.

A betegség szilván, ringlón, kökényen, májusfán és törpemandulán fordul elő.

A betegség már a XVI. századi leírásokban szerepel, kórokozóját azonban csak 1860-ban közölték. A betegség a hazai kertészeti szakirodalomban is régóta ismert. A korábban jelentősnek tartott betegség jelenleg inkább a csapadékban gazdagabb országrészeken, helyenként fordul elő. A betegséget a szilva táskásodásának, boszorkányszilvának, birtyókának, végső gyümölcstünete, vagyis ráncossága alapján pedig bábaszilvának nevezik.

A gyümölcsön mutatkoznak leggyakrabban a tünetek. Más növényrészeken ritkán figyelhetők meg. A gyümölcsön először apró, sárgászöld kiemelkedések láthatók. Ezek összeolvadva a gyümölcs nagy részére kiterjednek. Később a gyümölcs megnagyobbodik, kissé begörbül. Sárgásbarna felületén szürkésfehér exoaszkuszbevonat jelenik meg. A gyümölcs rágós és íztelen. A gyümölcsöt kettévágva a magház nagy része üres, a csonthéj hiányzik, csupán satnya mag található. A gyümölcs végül összeráncosodik vagy elrothadva lehullik.

A fertőzési források a beteg gyümölcsök, de a kórokozó a veszszők felületén is fennmaradhat. Az áttelelésben döntő szerepük az aszkokonídiumoknak, kisebb mértékben pedig az aszkospóráknak van. Az aszkokonídiumok már a nyár folyamán és az enyhe téli napokon sarjadzással folyamatosan jönnek létre. Tavasszal, a virágrügyek pattanásától a gyümölcs kötődéséig az aszkokonídiumok fertőznek. A gyümölcsben a kórokozó micéliuma gyorsan a magházba jut. A gyümölcsök hipertrófiásak lesznek. A gyümölcsök felületén képződő aszkospórák sarjadzással nagyszámú aszkokonídiumot fejlesztenek, és a korábban létrejött aszkokonídiumok is újabb aszkokonídiumokat hoznak létre. Az aszkokonídium-képzés csak a nyári meleg napokon szünetel.

Rügypattanás előtt a fákat rézszulfát vagy rézoxiklorid tartalmú szerekkel lemosásszerűen kell permetezni. Ezt követően fehérbimbós állapotban, sziromhullás után, majd 10 napos időközökkel még két alkalommal cineb, mancoceb, kaptán, folpet, dodin, benotnil vagy tiofanát-metil tartalmú szerekkel kell permetezni.

Kertészet/Tünethatározó/Szilva tafrinás ágsöprűsödése

(Taphrina insititiae, Syn: ).

(exoaszkuszos gomba)

A betegség a szórvány telepítésű, idős szilvafákon fordul elő. A tünetekre az ágsöprűsödés jellemző. A levelek aprók, hullámosak, csavarodottak, a fonákon pedig szürkésfehér exoaszkuszbevonat található. A betegség kórokozója a Taphrina insititiae (Sad.) Joh. exoaszkuszos gomba. Fertőzési források a vesszők, ahol a kórokozó a kéregparenhimában micéliummal telel át. Az aszkuszok áprilistól júniusig a levél fonákán jönnek létre.

Védekezésként rügypattanás előtt az elsöprűsödött ágak és vesszők eltávolítása javasolható.

A szilva lisztharmata

Kórokozó.

(Polystigma rubrum, Syn: )

(Peritéciumos gomba) Gazdanövény.

Szilva, ringló, mandula és kökény.

A betegség főleg hosszan tartó száraz időjárás esetén nyár közepétől jelentkezik.

Elsősorban a levél színén finom, szürkésfehér bevonat (epifita micéliuma konídiumláncokkal) látható. Kleisztotécium elvétve található.

Kórokozó, betegség lefolyása, védekezés: Lásd: A kajszi lisztharmata.

A szilva polisztigmás levélfoltossága

A betegség Európa melegebb részein elterjedt. Hazánkban is mindenütt és rendszeresen előfordul.

A betegséget népiesen vörösfoltosságnak nevezik.

A levélen apró, elmosódott szélű sárgászöld, majd sárga foltok jelentkeznek. Később a levélen 5–10 mm átmérőjű, enyhén kidomborodó vagy bemélyedő, megvastagodott, vörös endogén sztrómák láthatók. Az endogén sztrómák közepe a sűrűn elhelyezkedő piknídiumoktól szürkésbarna lesz.

A fertőzési források a lehullott levelek, amelyekben a gomba az endogén sztrómába ágyazott peritéciumkezdeményekkel telel át. Tavaszra a peritéciumok kifejlődnek, belőlük az aszkospórák kiszóródnak és sziromhullás után, lombfakadáskor légmozgással a levelekre jutnak. Az aszkospórák csíratömlői a sztómákon át hatolnak a levelekbe. Fertőzésre a 18–22 °C hőmérséklet és a levélfelület nedvessége kedvező.

Az első tünetek általában a fertőzést követően 6 hét múlva, május végén jelentkeznek, majd fokozatosan kialakulnak az endogén sztrómák, és azokban a piknídiumok. A piknídiumokban fejlődő piknokonídiumok azonban sterilek, fertőzésképtelenek. Fertőzés tehát kizárólag a peritéciumból kiszabadult aszkospórákkal lehetséges.

A lehullott lombot a talajba kell forgatni. Rügypattanás előtt a lehullott lomb DNOC-tartalmú szerrel történő permetezése a betegség mértékét csökkenti. A betegség eredményesen leküzdhető, ha sziromhulláskor, majd sziromhullást követően 10 naponként június végéig védekezünk. A védekezés ideje előrejelző készülékkel pontosítható. Eszerint a legfontosabb meghatározó tényezők, más szóval domináns faktorok (levélfelület-nedvesség időtartama, léghőmérséklet) mérésével a fertőzés létrejötte megállapítható. Védekezésre cineb, mankoceb, propineb, metirám, kaptán, folpet, valamint benomil és tifanát-metil tartalmú szerek hatásosak.

A szilva monilíniás betegsége

A betegséget szilván már 1796-ban észlelték, azóta rendszeresen előfordul. Egyes szilvafajták (pl. Stanley) virág- és hajtáspusztulását a Monilinia laxa okozza. A szilva gyümölcsén két Monilinia faj fordul elő. Mégpedig a Monilinia fructigena és a Monilinia laxa

A gyümölcsön mindkettő külön-külön, vagy egymás mellett is megtalálható. A kórokozók sérüléseken keresztül, elsősorban a kártevő állatok, így a szilvamoly (Grapholita funebrana Treitschke), a keleti gyümölcsmoly (Grapholita molesta Busck.) berágása helyén hatolnak a gyümölcsbe. Ezt követően a gomba a csoportban elhelyezkedő gyümölcsökbe az érintkezési felületeken seb nélkül jut tovább. A betegség leküzdésére elsősorban a fenti kártevő állatok elleni védekezés javasolható.

Szilvarozsda

A szilva fómás betegsége

Kórokozó. Phoma pomorum Piknídiumos gomba. A kórokozó korábbi neve: Coniothyrium prunicolum

A betegséget, amelyet korábban koniotíriumos betegségnek neveztek, Magyarországon 1938-ban írták le, akkor a levélen szórványosan fordult elő. A betegség jelenleg rendszeresen jelentkezik, s nemcsak a levélen, hanem a hajtáson és gyümölcsön is jelentős károkat idéz elő. Kártételét gyakran a sztigminás betegségnek tulajdonítják.

Gazdanövény

A szilva, a kajszi, a cseresznye, ritkán a meggy, az őszibarack és a mandula.

A levélen, a hajtáson és a vesszőn, valamint a gyümölcsön figyelhetők meg a tünetek.

A levélen apró, elmosódott szélű, lilásbarna foltok láthatók. Később a foltok megnagyobbodnak, 2–4 mm átmérőjűek, barna színűek lesznek. A foltok közepe fokozatosan kifakul, szélüket pedig barna szegély határolja. A levélfoltok kezdetben meddők, és csak később találhatók a foltok közepén apró, fekete piknídiumok. Végül az egészséges és beteg rész határán elválasztó pararéteg fejlődik ki, a foltok kihullanak és a levelek lyukacsosak lesznek.

A hajtáson ovális alakú, 4–5 mm hosszú, liláspiros, később pedig szürkésbarna foltok jelentkeznek. A foltokon az apró piknídiumok szintén megfigyelhetők.

A gyümölcsön lévő tünetek növényfajonként változnak. A szilva gyümölcsén a tünetek kezdetben nehezen vehetők észre. A kifejlett gyümölcsön viszont apró, kissé kiemelkedő, barna, parás foltok vannak, amelyeket világos udvar övez. A foltokon piknídiumok elvétve találhatók.

A cseresznye és a meggy esetében a tünetek már az éretlen és éredő gyümölcsökön is szembetűnőek. A gyümölcsökön először 1–2 mm átmérőjű, barna foltok jelennek meg.

Később a megnagyobbodott, 2–5 mm-es barna foltokat élénkpiros, a kaliforniai pajzstetű szívásnyomához hasonló udvar veszi körül. Az érett gyümölcsökön a foltok tovább növekednek és besüppednek. A foltokban koncentrikus körökben apró piknídiumok figyelhetők meg. Végül a gyümölcsök összeaszalódnak vagy elrothadnak.

A betegség lefolyása.

A fertőzési források a gyümölcsmúmiák, a lehullott levelek és a kiesett levélfoltok, ahol a kórokozó piknídiummal telel át. Tavasszal, sziromhullás után a piknídiumokból kiszabaduló piknokonídiumok esőcseppekkel és légmozgással a levelekre és a gyümölcsökre kerülnek, és csíratömlőjük a sztómákon keresztül a növényekbe hatol. Az első tünetek május végén figyelhetők meg. A gomba fejlődésére a csapadékosa meleg időjárás kedvező, mivel hőmérsékleti optimuma magas, 24–30 °C között van. Ilyen körülmények között a levél- és gyümölcsfoltokon kialakuló piknokonídiumok újabb fertőzések létrehozói.

Védekezés

A lehullott lombot a talajba kell forgatni. A védekezést sziromhulláskor kell megkezdeni, majd a sziromhullást követően 10 naponként július végéig kell permetezni.

A fenti alappermetezéseket követően csak nagymértékű megbetegedés esetén van szükség az augusztusi kiegészítő kezelésekre.

Védekezésre cineb, mankoceb, propineb, metirám, kaptán, folpet, benomil, tiofanát-metil tartalmú szerek hatásosak.

A szilva sztigminás betegsége

Lásd: A kajszi sztigminás betegsége

A szilva verticilliumos hervadása

Lásd: A kajszi verticilliumos hervadása

Növények
Termesztett gyümölcsök
Vadgyümölcsök
Déligyümölcsök
Gabonák
Zöldségfélék
Ehető gombák
Fűszerek
Gyógynövények
Fogyasztható növények
Dísznövények
Ipari növények
Festőnövények
Védett növények

Tünethatározó
Baktériumos betegségek
Gombabetegségek
Fitoplazmás betegségek
Peronoszpórafélék
A vírusos betegségekről
Vírusos betegségek
Nem fertőző betegségek
Férgek
Csigák
Rovarok
Lepkék
Kétéltűek
Emlősök

Növényvédők
Adalékok

Csávázószerek

Gombaölő szerek

Gyomirtó szerek

Lemosó szerek

Rovarölő szerek

Talajfertőtlenítő szerek

Vadriasztó szerek

Egyéb szerek
Permetezési napló
Permetlé töménysége

Naptár
Január
Február
Március
Április
Május
Június
Július
Augusztus
Szeptember
Október
November
December
Gyomnövények

◄ Kertészet Növényvédők Tünethatározó Növénybetegségek Rovarok Kártevők Szexferomon csapdák Munkanaptár Permetezési javaslat Permetezési napló Permetlé töménysége