Növények/E/Erdei szélfű
- (Mercurialis perennis, Syn: -)
- Drog Mercurialis perennis herba,
- Más neve(i): -
Az erdei szélfű a Malpighiales rendbe, azon belül a kutyatejfélék családjába tartozó, Európában és Nyugat-Ázsiában honos, lombos erdőkben élő, mérgező növényfaj. Évelő lágyszárú. A Középhegységben és a Dunántúlon elég gyakori gyertyán- és bükkelegyes üde erdőkben.
Az erdei szélfű 25-40 cm magas, lágyszárú, évelő növény. Gyöktörzse hosszan kúszó. Szára egyenesen felálló, nem ágazik el, alsó része általában levéltelen. Levelei átellenesen állnak, hosszúkás-tojásdadok, keskenyedő vállúak, hosszú nyelűek, szélük finoman fogazott.
Március-májusban virágzik. Apró (2-3 mm-es), sárgászöld virágai kétlakiak (a porzós és termős virágok külön növényen találhatók), levélhónaljiak és ülők. A virágok felálló fürtvirágzatot alkotnak, a porzós virágzat kis barkára emlékeztet. A szirmok száma 3, a porzóké 8-15, a bibe két termőlevélből forr össze.
Termése 7 mm-es, kétrekeszes, szőrökkel fedett toktermés.
- Ellenjavallat: Mérgező, minden része metilamint (mercurialint), trimetilamint és 1-2%-nyi szaponint, hermidin színanyagot (ebből oxidációval cianohermidin képződik), illóolajakat tartalmaz. - Szaga átható, fejfájást okozhat. - A legelő állatok elfogyaszthatják, ilyenkor a mérgezés tünetei bágyadtság, étvágytalanság, hasmenés, hőemelkedés, a vörösvértestek szétesése miatt a plazmában hemoglobinémia, véres vizelet, sárgaság, vese- és májkárosodás. - Esetenként csalánkiütés, magas láz, erős lesoványodás léphet fel, súlyos esetben nem kizárt az elhullás (inkább lovaknál).
- Magyar Wikipédia: Erdei szélfű
