A lap mérete: 10879 bájt

Növények

Birs

LatinNövények listájaAllergén növényekDísznövények‎ • Ehető növényekÉlvezeti növényekFákFestőnövényekFűszerekGabonákEhető gombákGyomnövények‎GyümölcsökHiperakkumulátor növényekHúsevő növények‎Ipari növényekKártevőriasztó növényekLégtisztító növényekMérgező növényekMézelő növényekParazita növények‎Pszichoaktív növényekZöldségfélék Védett növényekVízinövényekInváziós fajokFajtalistákMit-mihez használunkTanácsok

Almatermése


Birs
(Cydonia oblonga, Syn: )
Más neve(i): birsalma vagy birskörte

A birs a rózsafélék (Rosaceae) családjába, a Maloideae alcsaládba tartozó Cydonia nemzetség egyetlen növényfaja, melyet illatos gyümölcséért termesztenek. A meleg mérsékelt éghajlatú Délnyugat-Ázsia kaukázusi területein őshonos. A magyar „birs” szó („vastag héjú almaszerű növények neve”) ismeretlen eredetű; legkorábbi alakjai bis, biss voltak, mely utóbbiban állt elő az ss > rs elhasonulás.[1]

Egyes lepkefajok tápláléknövénye, ezek közé tartozik az aranyfarú lepke (Euproctis chrysorrhoea), a Szemtakarós bordásmolyfélék, Bucculatrix pomifoliella, Zsákhordó molyfélék, Coleophora malivorella, Pasiphila rectangulata és a kis téli araszoló (Operophtera brumata).
Korábban négy másik fajt is a nemzetségbe soroltak. Ezek közül a kínai birs vagy álbirs külön nemzetségbe került Pseudocydonia sinensis néven, a másik három kelet-ázsiai faj pedig a Chaenomeles nemzetségbe.

Jellemzői

szerkesztés
Birsalma, nyers
Tápanyagtartalom 100 g-ban
Energia 60 kcal   240 kJ
Szénhidrátok     15,3 g
- Cukor  12,53 g
- Rost  1,9 g  
Zsír0,10 g
Fehérje 0,4 g
Víz83,8 g
A-vitamin  40 μg 4%
Niacin (B3-vitamin)  0,2 mg  1%
B6-vitamin  0,04 mg3%
Folsav (B9-vitamin)  8 μg 2%
C-vitamin  15,0 mg25%
Kalcium  8 mg1%
Vas  0,7 mg6%
Magnézium  8 mg2% 
Foszfor  17 mg2%
Kálium  197 mg  4%
Nátrium  4 mg0%

Birsalma, nyers
A százalékos értékek az amerikai felnőtt
javasolt napi mennyiségre (RDA) vonatkoznak.
Forrás: USDA tápanyag adatbázis
Viszonylag kicsi, 5-8 méter magasra megnövő, 4-6 méter széles koronájú, lombhullató fa. Váltakozó levélállású, egyszerű levelei 6-11 cm hosszúak, épek, felül sötétzöldek, kopaszok, alul apró fehér szőrökkel sűrűn benőttek. A virágrügyek differenciálódása augusztus végén, szeptember elején kezdődik, a teljes kifejlődéshez 6-7 hónap szükséges.[2] A levelek megjelenése után, tavasszal nyíló, rövid kocsányú, magános virágai a vegyes rügyekből fejlődő hajtások csúcsán ülnek, fehérek vagy rózsaszínek, 5 cm átmérőjűek, ötszirmúak.
Április végén, május elején virágzik, így a fagyok ritkán tesznek kárt benne. Termése éretlenül zöld színű, szürkésfehér piheszőrökkel, melyek késő őszre ledörzsölődnek; az ekkorra érett, fényes aranysárga, kemény falú, erős illatú almatermés, melynek formája almára vagy körtére emlékeztető, tipikusan 7-12 cm hosszú, 6-9 cm széles (a vad példányoké csak 2,5-3,5 cm átmérőjű).
A termés alakváltozatától függően beszélhetünk birsalmáról [maliformis (Mill.) Schneid] vagy a körteszerű termés [pyriformis (Dierb.) F. Zinn] esetében birskörtéről[2] – ennek részben ellentmond, hogy ugyanazon növény is teremhet egyik évben körte, a másik évben pedig alma alakú gyümölcsöket. Általában a kevés magvú gyümölcsök megnyúltabbak.

Hatóanyagok

szerkesztés
Kb. 20%-ban nyálkaanyagokat, 1,5%-ig amigdalint (kéksavglikozid), zsíros olajat tartalmaz.

Felhasználása

szerkesztés
Termése nyersen kellemesen édeskés, savanykás ízű, kellemes, átható illatú. A legfinomabb almabor készíthető belőle. Kemény állaga miatt több munkaráfordítást igényel a tisztítása, darabolása és a préselése is, ezért kevesebben vállalkoznak rá.
Fogyasztható azonban megsütve is, de készítenek belőle gyümölcslevet, gyümölcszselét, befőttet, kompótot, krémlevest, kandírozzák vagy birsalmasajtnak készítik el.
Megfőzött gyümölcshúsa alkalmas likőrök, lekvárok, húsételek ízesítésére. Savanyított káposzta eltevésénél aromaanyagként használható. Kellemes illata miatt falusi lakások hagyományos illatosítószere.
Termése pektinben gazdag, nyákoldó hatású. Természetes pektinforrásnak is használják.
A népi gyógyászat egész magvait köhögéscsillapítóként, enyhe hashajtóként alkalmazza. Kenőcsökben repedezett bőr, égési sérülések, felfekvések, aranyér kezelésére használatos, a kozmetikában kenőcsalapanyag. Nyálka- és cserzőanyagokban gazdag leve a száj és a garat enyhébb gyulladásos megbetegedéseinek, bélproblémáknak ellenszere.

Lásd még

szerkesztés

Lásd még: Birs


Magyar Wikipédia: Birs
A Wikimédia Commons tartalmaz Birs témájú médiaállományokat.
  • Bruno P. Kremer: Fák: Őshonos és betelepített fafajok Európában. Budapest: M-Érték. 2006. = Természetkalauz, ISBN 963 7304 80 0 Korábbi kiadások: 1984, 1995  
  • Oleg Polunin (1981). Európa fái és bokrai. Gondolat kiadó. ISBN 963 280 947 5. 
  1. Tótfalusi István: Magyar etimológiai nagyszótár
  2. Ugrás ehhez: 2,0 2,1 Kertgazdaság. P.Benedek J.Nyéki Z.Szabó 1990