A lap mérete: 9485 bájt

Növények

Fák

Mamutfenyő
Majomkenyérfa
Kocsányos tölgy
Közönséges tiszafa
Olajfa
Szelídgesztenye
Mezei szil
Platán
Magas kőris
Fák


Fáknak olyan évelő, fás szárú növényeket nevezünk, amelyek felálló, egy vagy több törzsű, koronás növények. A fa legtöbbször dús lombozattal rendelkezik. Egy adott faj mint cserje és mint fa is előfordulhat. Egy gyakori definíció szerint a fa olyan fás szárú növény, melynek egyértelmű csúcsdominanciával rendelkező központi hajtásából (törzséből) nőnek ki a fő ágai, a talaj szintje felett. Egyes szerzők a felnőttkorban elért minimális magasságot is meghatározzák, ez 3 métertől 6 méterig terjedhet. Mások a törzs minimálisan 10 cm-es átmérőjét (kb. 30 cm-es kerület) is megadják.
Az olyan fás szárú növényeket, melyek nem felelnek meg a kritériumoknak, kis méretük vagy elágazó száruk miatt, cserjéknek nevezzük. A többi növényhez képest a fák hosszú ideig élnek, egyes példányok több ezer éves kort is megérhetnek, és eközben akár 115 méteres magasra is megnőnek.
A fák fontos részei a természeti környezetnek, mert megakadályozzák a talaj erózióját, terméseik mezőgazdasági értéke nagy lehet és esztétikai értékük is jelentős. A fák anyaga fontos nyersanyag, építőanyag. A fák fontos szerepet játszanak az oxigén termelésével, a szén-dioxid csökkentésével, a talajhőmérséklet mérséklésével. Különböző mítoszokban is szerepelnek.
Mérete függ az élőhelytől és az időjárástól is: ugyanaz a faj megfelelő tápanyag- és vízellátással hatalmasra nőhet, míg zordabb körülmények között apró cserje marad. Az alkalmazkodás jó példái a japán bonszai dísznövények: 50 éves fák 40-50 centisre nőnek meg.
Fajtól függően 2-12 méteres kis, 20 méteres közepes és 30 méternél magasabb óriás fákká cseperedhetnek. A mamut- és duglászfenyők (Pseudotsuga sp.), valamint egyes eukaliptuszok (Eucalyptus sp.) a 100-150 métert is elérhetik. Életkoruk szintén fajtól függően 80–1300 év, kivételesen akár több ezer év is lehet.
Növény Maximális
élettartam (év)
Japáncédrus 7400
Mamutfenyő 6000
Majomkenyérfa 5000
Szálkásfenyő 4600
Kocsányos tölgy 4000
Tiszafa 3000
Olajfa 2000
Ciprus 2000
Szelídgesztenye 1000
Mezei szil 1000
Platán 800
Vadkörte 700
Fekete nyár 500
Nagylevelű hárs 400
Magas kőris 250
Gyökér: általában a növény föld alatti része, melynek feladata a növény talajban való rögzítése, és onnan a víz, valamint a tápanyagok fölvétele.
Fatörzs: a fák hajtásrendszerének alapja, alsó, el nem ágazó része. Talajszinti része a fa töve, innen az ágakig terjed a dereka. Fáknak általában egy erőteljes, míg cserjéknek több, viszonylag gyenge törzsük van. Kívülről a kéreg (héjkéreg) borítja, melynek felülete a fajra jellemző lehet.
Korona: a fának a törzs fölötti ágakat és leveleket viselő hajtásrendszere.
Ágrendszer: a háromévesnél idősebb fás elágazásokat ágaknak, a fenyők többéves, tű- és pikkelyleveles, rövid ágrészeit ágacskáknak, a kétéveseket gallyaknak, míg a lombtalan, egyéves – néha többéves –, el nem ágazó részeket vesszőknek nevezzük.
Mérete függ az élőhelytől és az időjárástól is: ugyanaz a faj megfelelő tápanyag- és vízellátással hatalmasra nőhet, míg zordabb körülmények között apró cserje marad. Az alkalmazkodás jó példái a japán bonszai dísznövények: 50 éves fák 40-50 centisre nőnek meg.
Fajtól függően 2-12 méteres kis, 20 méteres közepes és 30 méternél magasabb óriás fákká cseperedhetnek. A mamut- és duglászfenyők (Pseudotsuga sp.), valamint egyes eukaliptuszok (Eucalyptus sp.) a 100-150 métert is elérhetik. Életkoruk szintén fajtól függően 80–1300 év, kivételesen akár több ezer év is lehet.

Felépítése

szerkesztés
A fák teste edénynyalábok rendszere, amely két szállítószövet részből áll, a farészből (xilém) és a háncsrészből (floém). A szervetlen anyagokat és a vizet a farész szállítja a levelekbe, a háncsrész pedig a felépített szerves anyagokat szállítja ellentétes irányba, a levelekből a fa többi részébe. A fák kérge és a törzsének belső szövetei elhalt sejtek, amelyek évente új gyűrűt (kambium) növesztenek az új sejtek a kéreg és a fatest közé, ezek az évgyűrűk. Látható évgyűrűk csak a mérsékelt égövi fásszárú növényeken keletkeznek, és megszámlálásukkal jól meghatározható azok kora. A trópusi őserdők fáinak nincsenek évgyűrűi, mert ezen az égövön az évszakok kevéssé különböznek. Más, olyan taxonokat(pl. a pálmaféléket), amelyeknek nincsenek évgyűrűi, nem is tekintünk valódi fáknak.
A legtöbb növényhez hasonlóan fotoszintézissel szén-dioxidot bontanak le, és az oxigén egy részét visszajuttatják a légkörbe. Gyökérrendszerük elősegíti a talajban a víz megtartását, és magának a talajnak az erózióját is gátolja. Sok állat és más élő szervezet élőhelyei és táplálékai.

Életmódja, termőhelye

szerkesztés
A legtöbb fafaj a trópusi esőerdőkben él; számuk a sarkvidékek felé csökken. Magyarországon valamivel több mint 100 fajuk honos. Egységnyi területen a legtöbb fafajt a malajziai Lambir Hills Nemzeti Parkban dokumentálták — ebben van egy olyan, fél négyzetkilométeres folt, amelyről 1175 fajukat írtak le.
Az egy fán élő rovarfajok száma a Délkelet-Ázsiában növő dipterokarpusz-féléken a legnagyobb: több mint ezer.

Evolúciója

szerkesztés
Az első, fákhoz hasonlító növények a páfrányokból fejlődtek ki; ezek még spórákkal szaporodtak. : A mai fákhoz hasonló növények a devon korban (kb. 400-350 millió éve) jelentek meg nem sokkal azután, hogy az első növények kikapaszkodtak a tengerből a szárazföldre. Kialakulásuk a fotoszintézishez szükséges fényért vívott magassági verseny eredménye: azok a növények, amelyek a többiek fölé tudtak emelkedni, elfoghatták a fényt azok elől. Ehhez speciális szilárdító szövetekkel kellett erősíteniük törzsüket. Ezek anyaga lett a lignin, amelyet a növényekkel együtt a szárazföldre lépett lebontó szervezetek — baktériumok és gombák — évmilliókig nem tudtak megbirkózni. Az első fák törzse tömegesen fosszilizálódott, majd alakult kőszénné. A levegő szén-dioxid-tartalma radikálisan, egyes szerzők szerint a korábbi szint 1/80-adára esett vissza. Az első, a lignin lebontására képes és ezzel a szerves anyag körforgását a korábbi szint töredékén stabilizáló tömlősgombák a karbon időszak közepére-végére alakultak ki. A szén-dioxid fogytán csökkent a légkörben az üvegházhatás, és a meleg, párás karbon időszakot a hidegebb és szárazabb perm váltotta fel. Az első fák nagy többsége kihalt. Mintegy 300 millió éve fejlődtek ki az első nyitvatermők. A legtöbb mai faféle a zárvatermők közé tartozik; ezek a kréta időszakban (kb. 80-70 millió éve) jelentek meg.

Rendszertani helyzete

szerkesztés
Fák számos növénycsaládban és rendben fordulnak elő. Ennek megfelelően növekedésük módja, leveleik típusa és formája, kérgük felépítése, szaporodásuk stb. igen változatos. A Raunkiær-féle életforma-osztályozás szerint phanerophyták, azaz olyan növények, amelyek áttelelő szervei (a rügyek) a föld felett fejlődnek.


Lásd még: Mit-mihez Tanácsok, tippek

Magyar Wikipédia: Fák


A Wikimédia Commons tartalmaz Fák témájú médiaállományokat.