[[Fájl:|bélyeg|jobbra|200px|Szobanövények]]
A szobanövények olyan trópusi és szubtrópusi vidékekről származó növények változatai, melyeket lakásban, télikertben lehet tartani. Több száz fajuk ismert, amik között vannak igazi ritkaságok is.
Páfrányok
szerkesztésA páfrányok igen népszerű szobanövények már a 19. század eleje óta, de a központi fűtéses lakások levegője túl száraz nekik, ezért előbb-utóbb tönkremennek. Másfajta fűtési módszereknél a lakás hőmérsékletének pár fokkal csökkentése már kedvezően hat a növényekre. A páfrányok nem megfelelő fejlődését többnyire a huzat, a száraz levegő, a tűző napfény, a cserépben pangó víz, a sok kalciumot tartalmazó vezetékes víz, és a tömény tápoldat okozza. Az öntözővíz lehetőleg legyen lágy és szoba-hőmérsékletű. Locsolni és permetezni rendszeresen kell, tápoldat csak nyáron szükséges.
Néhány páfrányfaj:
Cikászok és pálmák
szerkesztésA cikászok és pálmák csoportja körülbelül 2500 fajt számlál, többségük a trópusi és a szubtrópusi övben él az olyan pálmaövezetnek nevezett részen, ahol egész évben elegendő meleg van. A lakásban tartott növények többsége az egyenletes meleget és páratartalmat kedveli. Fiatal példányként kell megvásárolni őket, megfelelő gondozás esetén akár "bútordarabokká" is kinőhetik magukat.
A pálmák és cikászok törzsét nem lehet visszavágni, állandó, világos, de nem vakítóan napsütötte helyen kell őket tartani. Kevés kivételtől eltekintve egyenletes nedvességet kívánnak, kivéve télen, amikor elegendő a kevesebb víz.
Néhány cikász- és pálmafaj:
Bunkóliliomok, sárkányfák és jukkák
szerkesztésA bunkóliliomok, sárkányfák és jukkák egymás közeli rokonai, mindhárom csoport egy-egy nemzetséget jelent, amelyek ugyanabba a családba, az agavéfélék közé tartoznak. Ezek a növények igen népszerűek. A sárkányfákat és a bunkóliliomokat a gyökerük alapján lehet egymástól megkülönböztetni: a sárkányfák gyökere sárga, míg a bunkóliliomoké fehér. A három csoport felépítése hasonló: levélrozettájuk sűrű, tömötten áll, aminek a közepéből hajtanak ki a friss levelek, egyúttal az alsók elpusztulnak. Idővel hosszú, a pálmatörzshöz hasonló törzsük alakul ki.
Néhány fajuk:
Maranták, azaz nyílgyökérfélék
szerkesztésA nyílgyökérfélék elsősorban Dél-Amerika trópusi erdeiben találhatóak meg, ahol az indiánok haszonnövényként használják fel őket: az egyik faj leveleiből például kosarakat készítenek. Ezek a fajok a 19. század végén kerültek Európába. Különösen a félárnyék vagy árnyékkedvelő, meleget kívánó fajokat honosították meg a melegházakban. A maranták esetében a természettől fogva tarka levelűeket vették termesztésbe. A lakások száraz levegőjét a maranták nehezen viselik, de ha sikerül megfelelően párás környezetet teremteni, akkor a növények gyorsan fejlődnek. A maranták néhány faja kúszónövény, ezért talajtakarónak alkalmas, vagy nedves, meleg környezetben csoportos beültetésre alkalmas. Függőkosárba csak egyetlen faját lehet ültetni.
A nyílgyökérfélék néhány faja:
Fikuszok
szerkesztésA fügék az eperfafélék családjába tartoznak, ez közel 2000 fajt jelent, amik Európa, Afrika és Délkelet-Ázsia szubtrópusi-trópusi vidékein élnek. Ott őserdőben élő, léggyökerekkel kapaszkodó óriási példányok is vannak, de van olyan faj is, mely alig 1 centiméterre emelkedik ki a földből. A banánfüge a Föld legnagyobb fái közé tartozik, magassága elérheti a 30 métert is.
Azok a fajok, amiket lakásban tartanak, a trópusokról származnak, ennek ellenére kevesebb fénnyel is beérik, és szárazabb környezetben is tudnak fejlődni, ezért váltak kedvelt szobanövényekké.
Néhány fikuszfaj:
Kontyvirágfélék
szerkesztésA kontyvirágfélék többsége trópusokon él, és kb. 3000 fajuk ismert. Rendszerint feltűnő virágaikról lehet felismerni őket. A virágokból többnyire bogyók fejlődnek. A legtöbb fajának igen díszes, feltűnő formájú levele fejlődik, amik többnyire tagolatlanok, szélesek, nyíl vagy szív alakúak és gyakran hálózatos erezetűek. Karéjos, vagy lyukas levelűek is akadnak közöttük.
A fiatal példányok általában kevesebb fénnyel is beérik. Jól tűrik a lakások száraz levegőjét és a fényhiányos időszakot, ezért ideális szobanövények.
Néhány kontyvirágféle:
Levéldísznövények
szerkesztésA levéldísznövények abban különböznek a virágos növényektől, hogy nem hoznak virágokat, leveleik alakja, felépítése és színüknek változatossága jellemzi ezeknek a növényeknek a külsejét.
Néhány levéldísznövény:
Aráliafélék
szerkesztésAz aráliák kb. 800 fajának a többsége a trópusokról származik, többségük lián módjára a fákra tekeredik. Az aráliák viszonylag kevés fénnyel is beérik, de magas páratartalmat igényelnek, és viszonylag tűrik az árnyékot. Néhány aráliafaj:
Csüngő- és kúszónövények
szerkesztésA szobanövények egy része a természetes élőhelyén kúszónövényként él, vagy a fákról lecsüngő életmódot folytat. Mások viszont, melyek az erdőben aljnövényként vagy talajtakaró növényként ismertek, a szobában csüngő módra viselkednek. Az ilyen növények jól fejlődnek árnyékban és levelek takarásában.
Néhány csüngő-, kúszó növényfaj:
Virágos fajok
szerkesztésA virágos növények kifejezetten díszes, feltűnő virágaik miatt kedveltek. Ezek között vannak olyanok is, amik bár levéldísznövények, de azért virágaik is mutatósak. A virágos növények többsége sok fényt és meleget kíván, de a perzselő napot nem szeretik.
Néhány virágos növény:
Broméliák
szerkesztésA broméliafélék, mely családnak körülbelül 2000 tagja van, kizárólag az amerikai kontinens nedves-meleg területein élnek, de hűvösebb és meleg-száraz éghajlaton is megél. Ismertek mint fákon, epifita életmódot folytató növények, valamint talajlakó, kőtörmeléken élő fajaik is ismertek. A talajlakó broméliák gyökere sokszor csak tartófunkciót lát el. A broméliáknak a tőlevélrózsájuk (rozettájuk) által képzett tölcsérük van, ami nem csak arra jó, hogy felfogja az esővizet, de általa a növény mindenféle szerves törmeléket is képes feldolgozni és felszívni.
Ezek a növények savanyú kémhatású talajon élnek, ezért csak esővízzel vagy forralással lágyított csapvízzel lehet locsolni és permetezni őket. Igénylik a viszonylag magas hőmérsékletet és a párás környezetet. A puha tapintású vagy színes levelű fajok árnyékolást igényelnek a túlzott napsütés ellen. Szinte minden fajukat világos helyen kell teleltetni, nyáron a szabadba is ki lehet őket rakni. Egy fiatal példány esetében több évig is eltarthat, míg virágot hoz. A levélrozetta közepéből kifejlődő virágzat elnyílása után a tőlevélrózsa elpusztul, de a tő mellett apró sarjak képződnek, amiknek általában 2-3 évre van szükségük ahhoz, hogy virágba boruljanak.
Néhány bromélia:
- Szúrós lándzsarózsa (Aechmea fasciata)
- Termesztett ananász (Ananas comosus)
- Bókoló bilbergia (Billbergia)
- Levélcsillag (Cryptanthus)
- Csíkos levélcsillag (Cryptanthus zonatus)
- Guzmán-bromélia (Guzmania)
- Regel-bromélia vagy lándzsacsokor (Neoregelia)
- Szakállbromélia (Tillandsia)
- Pikkelyvirág (Vriesea)
Orchideák
szerkesztés
Bővebben: kosborfélékAz orchideáknak mintegy 25000 fajuk van, ezzel az egyik legnépesebb növénycsalád. A nagyon száraz területek, valamint az Északi- és a Déli-sark kivételével mindenfajta éghajlaton előfordulnak, de azoknak a fajoknak a száma, amiket szobában lehet nevelni csekély.
A legtöbb orchidea mérsékelt éghajlati övön él és talajlakó. A trópusi orchideák sokszor a fák ágvilláiban élnek, mert a magasabb páratartalmat és a fényt fent jobban tudják hasznosítani. Trópusi orchideát csak akkor lehet szobában tartani, ha egyenletes páratartalom biztosítható a számukra. A legtöbb faj a jó vízáteresztő képességű, durva szemcsés, laza szerkezetű, levegős ültetőközeget szereti. A hazai kosborfajok mind talajlakók, és valamennyi védett.
Néhány orchidea:
- Bugakosbor (Cattleya)
- Tarajorchidea (Coelogyne lawrenceana)
- Csónakorchidea (Cymbidium)
- Elefántcsontszínű csónakorchidea (Cymbidium eburneum)
- Vesszőkosbor (Dendrobium)
- Árvácskaorchidea (Miltonia)
- Lepkekosbor (Oncidium)
- Vénuszpapucs (Paphiopedilum)
- Pillekosbor (Phalaenopsis)
- Pleione
- Növények/P/Pillangókosbor (Vuylstekeara)
Kaktuszok
szerkesztés Bővebben: KaktuszfélékA kaktuszoknak mintegy 2000 fajuk van, és kizárólag az amerikai kontinensen élnek. A legtöbb közülük száraz területeken él, alakjuk jellegzetes: vagy gömb vagy oszlop alakúak. Esőerdőkben csak 1-2 csoportjuk fordul elő, amik epifita vagyis fán lakó életmódot folytató levél- vagy kígyókaktuszok.
A kaktuszok ideálisak arra, hogy gyűjtsük őket. Igénytelenségük ellenére ügyelni kell arra, hogy olyan világos, napos helyen tartsuk őket, amennyire csak lehet. A kaktuszok csak tavasszal és nyáron igényelnek rendszeres vízellátást. Szabadban tarthatóak, csak a tartós eső ellen kell védeni őket. Az átteleltetés során 5-12 fok között kell tartani őket, a nyugalmi időszak alatt szinte teljesen száraz környezetet kell biztosítani nekik ahhoz, hogy a következő évben is kivirágozzanak.
Néhány kaktuszfaj:
- Papsapka csillagkaktusz (Astrophytum myriostigma)
- Uruguayi oszlopkaktusz (Cereus uruguayanus)
- Óriás sünkaktusz (Echinocactus grusonii)
- Töviskaktusz (Echinocereus)
- Tengerisünkaktusz (Echinopsis)
- Hordókaktusz (Ferocactus)
- Bütyköskaktusz (Frailea)
- Kelyheskaktusz (Gymnocalycium)
- Korallkaktusz (Hatiora salicornioides)
- Pejotl Meszkalinkaktusz(Lophophora williamsii)
- Szemölcskaktusz (Mammillaria)
- Dinnyekaktusz (Melocactus)
- Lámakaktusz (Neoporteria)
- Fügekaktusz (Opuntia)
- Gyertyakaktusz (Oreocereus)
- Csodakaktusz (Parodia)
- Törpekaktusz (Rebutia)
- Tömpekaktusz (Stenocactus)
- Trombitakaktusz (Thelocactus)
Kutyatejfélék
szerkesztés Bővebben: kutyatejfélékA kutyatejfélék az egész világon elterjedtek, de leginkább a meleg éghajlatot kedvelik. Körülbelül 5000 fajuk ismert. Szinte az egész család jellemzője, hogy ha a növény megsérül, akkor fehér, többnyire mérgező nedvet ereszt, innen a "kutyatej" elnevezés. Ha ez a nedv bőrre vagy szembe kerül, akkor rendszerint nem okoz bajt.
A kutyatejfélék színes fellevelekkel burkolt virágaik (amik tulajdonképpen különleges összetételű virágzatok, "ciátiumok") miatt igen népszerű szobanövények. Azokat a fajaikat, amiknek tövisük van, gyakran összekeverik a kaktuszokkal. A központi fűtéses lakások száraz levegőjét főleg a szukkulens (pozsgás) fajok képesek jól elviselni. A száraz időszakot tekintélyes vastagságú ágaikban elraktározott nedvesség segítségével vészelik át.
Néhány kutyatejféle:
Egyéb pozsgások
szerkesztésAzokat a növényeket hívják pozsgásnak vagy szukkulensnek, amiknek a szára, levele vagy gyökérzete vízraktározásra rendezkedik be. Ezek a növények olyan helyeken élnek, ahol a nedves időszakot hosszú szárazság követi.
Az ilyen növény tartásánál figyelembe kell venni, hogy a tenyészidőszakukban sok fényre, melegre és tápanyagra van szükségük, amit egy meghatározott időpontban be kell szüntetni, hogy nyugalmi állapotba kerülve át tudjanak telelni. Ebben az időszakban hűvös helyet és majdnem száraz tartást igényelnek.
Több nemzetségük szabályos téli-nyári ritmus szerint él és virágzik. Vannak olyan fajaik, amik a déli félgömbről származnak, ezek a saját belső órájuk szerint élnek, vagyis az északi félgömbön nevelve őket ősszel hajtanak ki, ezért a téli időszakban pótmegvilágítást igényelnek.
Néhány pozsgás növény:
- Afrikai palackfa (Adenium obesum)
- Kövirózsacserje (Aeonium)
- Agávé (Agave)
- Tövisoszlop (Alluaudia)
- Aloé (Aloe)
- Közönséges elefántláb (Beaucarnea recurvata)
- Gyertyavirág (Ceropegia)
- Álkavics (Conophytum)
- Pozsgafa (Crassula ovata)
- Törpe pozsga (Crassula schmidtii)
- Fáskövirózsa (Echeveria)
- Csinos gránitvirág (Frithia pulchra)
- Fényes tüskenyárs (Fouquieria splendens)
- Ékes viaszvirág (Hoya bella)
- Közönséges viaszvirág (Hoya carnosa)
- Sokvirágú viaszvirág (Hoya multiflora)
- Tömött korallvirág (Kalanchoe blossfeldiana)
- Korallvirág (Kalanchoe)
- Cicafülű korallvirág (Kalanchoe tomentosa)
- Kavicsvirág (Lithops)
- Tüskés hangyagumó (Myrmecodia echinata)
- Palackmeténg (Pachypodium)
- Kőtörőfű (Saxifraga)
- Vörösnedvű varjúháj (Sedum rubrotinctum)
Rovarfogó növények
szerkesztésNéhány növényfaj képes állatok megfogására és elfogyasztására. Ezek a növények igénylik az állati fehérjét ahhoz, hogy bőségesen virágozzanak, de enélkül is életképesek. Többnyire savanyú kémhatású mocsári vagy lápi közegben élnek, aminek a talaja kevés felszívható ásványi anyagot tartalmaz, ezért alakultak ki a különleges rovarfogó berendezések és enzimek a növényben, amik segítik a növény nitrogén és foszfor igényének a kielégítését.
A rovarfogó növényeket nem könnyű hosszabb időn keresztül életben tartani, esővizes locsolást és magas páratartalmat kívánnak. A magyarországi rovarfogó növények ritkák és védettek, gyűjtésük tilos.
Néhány rovarfogó növény:
- Afrikai harmatfű (Drosera aliciae)
- Kancsóka (Nepenthes)
- Hízóka (Pinguicula)
- Sárga kürtvirág (Sarracenia flava)
- Bíbor kürtvirág (Sarracenia purpurea)
- Rózsás rence (Utricularia sandersonii)
Kültéri cserepes növények
szerkesztésA kültéri cserepes növényeket télen a házban kell tartani, de nyáron sok viráguk miatt a szabadban tarthatóak. Ezek a növények a legkülönbözőbb éghajlatokról származnak, ezért fény- és melegigényük különbözik. A legtöbb faj napfényt, bő locsolást és tápoldatot igényel. Némely cserepes növény egész nyáron virágzik, némelyik csak ősszel, de a telet hűvös, világos helyen kell tölteniük, kivéve azokat a fajokat, amik lehullatják a leveleiket, mert ezeket sötétben is lehet tartani. Tavasszal, a fagyok után vihetők ki újra a szabadba.
Néhány kültéri cserepes növény:
Sablon:Col-2- Fás kövirózsacserje (Aeonium arboreum)
- Szerelemvirág (Agapanthus)
- Piros gyömbér (Alpinia purpurata)
- Lila délimályva (Alyogyne huegelii)
- Fokföldi rózsamályva (Anisodontea capensis)
- Murvafürt (Bougainvillea)
- Angyaltrombita (Brugmansia)
- Citromillatú kefevirág (Callistemon citrinus)
- Kamélia (Camellia)
- Mérges karissza (Carissa macrocarpa)
- Ernyős kassziacserje (Cassia corymbosa)
- Fürtös kassziacserje (Cassia didymobotrya)
- Cserjés krizantém (Chrysanthemum frutescens)
- Citrom (Citrus limon)
- Maszlag (Datura)
- Japán kecskerágó (Euonymus japonica)
- Évelő őszirózsa (Aster)
- Kaliforniai susogófa (Fremontodendron californicum)
- Ékes kardvirág (Gladiolus callianthus)
- Veronikacserje (Hebe)
- Gyömbérliliom (Hedychium)
- Rákollóvirág (Heliconia)
- Kínai hibiszkusz (Hibiscus rosa-sinensis)
- Sétányrózsa (Lantana camara)
- Közönséges oroszlánfarok (Leonotis leonurus)
- Kengurumirtusz (Leptospermum)
- Tengerparti lobélia (Lobelia tupa)
- Csomós lizinka (Lysimachia congestiflora)
- Bumerángtüske (Malpigia coccigera)
- Japánszentfa (Nandina domestica)
- Leander (Nerium oleander)
- Petúnia (Petunia)
- Gránátalma (Punica granatum)
- |Japán azálea (Rhododendron)
- Kék csucsorcserje (Solanum rantonnetii)
- Pompás papagájvirág (Strelitzia reginae)
- Hercegnővirág (Tibouchina)
- Közönséges csillagjázmin (Trachelospermum jasminoides)
- Közönséges csillagliliom (Tulbaghia violacea)
- Vasfű (Verbena)
- Kerti árvácska (Viola)
- Fehér tölcsérvirág (Zantedeschia aethiopica)
Fuksziák és muskátlik
szerkesztésA fuksziák és muskátlik annak köszönhetik népszerűségüket, hogy könnyen tarthatóak és sokáig virágoznak.
A fuksziák többsége Latin-Amerika hegyvidéki erdőiben a fák árnyékában, ahol a levegő friss és magas a páratartalom. A kertben inkább az árnyékos helyeket kedvelik, szobában mérsékelten napos helyre kell tenni őket. A muskátlik Afrika déli részéről származnak. Amikor jön a száraz idő, a leveleiket fokozatosan lehullatják. Legjobban a napos teraszt, erkélyt és ablakpárkányt szeretik.
Néhány fukszia és muskátlifaj:
- Fukszia (Fuchsia)
- Muskátli (Pelargonium)
- Fejecskés muskátli (Pelargonium capitatum)
- Citromillatú muskátli (Pelargonium crispum)
- Illatos muskátli (Pelargonium × fragrans)
- Illatozó muskátli (Pelargonium graveolens)
- Futómuskátli (Pelargonium peltatum)
- Kerti muskátli (Pelargonium zonale)
Lásd még: Mit-mihez Tanácsok, tippek
- Magyar Wikipédia: Szobanövények
