Növények/M/Mandula

(Prunus dulcis szócikkből átirányítva)
A lap mérete: 4590 bájt

Növények

Mandula

Virágzó Mandulafa
Mandula
Tápanyagtartalom 100 g-ban
Energia 580 kcal   2420 kJ
Szénhidrátok     20 g
- Cukrok  5 g
- w:Rost  12 g  
Zsír51 g
- telített  4 g
- egyszeresen telítetlen  32 g  
- többszörösen telítetlen  12 g  
Fehérje 22 g
B1-vitamin  0,24 mg  18%
B2-vitamin  0,8 mg  53%
B3-vitamin  4 mg  27%
B5-vitamin  0,3 mg 6%
B6-vitamin  0,13 mg10%
B9-vitamin  29 μg 7%
C-vitamin  0,0 mg0%
Kalcium  248 mg25%
Vas  4 mg32%
Magnézium  275 mg74% 
Foszfor  474 mg68%
Kálium  728 mg  15%
Cink  3 mg30%
A százalékos értékek az amerikai felnőtt
javasolt napi mennyiségre (RDA) vonatkoznak.
Forrás: USDA tápanyag adatbázis
Mandula
(Prunus dulcis, Syn: Prunus communis, Prunus amygdalus vagy Amygdalis communis)
Más neve(i): Édesmandula


A Mandula, rózsafélék család Prunoidae alcsaládjába tartozó Amygdalus alnemzetségbe mintegy 40-50 faj tartozik, de ezek közül a világon csak két faj fajtáit termesztik. Az egyik a mandula, a másik az őszibarack (Prunus persica).

A mandula, egy csonthéjas termés, illetve az azt termő mandulafa rövidebb neve. Őshazája Nyugat-Ázsia|Nyugat-, Közép- és Kelet-Ázsia. Legközelebbi rokona az őszibarack, távolabbi rokonai a szilva és a kajszibarack. A mandulafa termése a világ összes olajos magvai közül az egyik legrégebbi és legismertebb.
A mandula a kedvező életkörülmények között eléggé nagy fává fejlődik, erős, gyakran vastag törzset nevel, koronája hajlamos az elsűrűsödésre. A faj páratlan szívósságánál fogva megtelepszik a nap égette, száraz, sziklás lejtőkön is, de itt inkább bokoralakot ölt. A mediterrán országokban leggyakoribbak a magról kelt fák, amelyek 3–8 m magasságot érnek el, szabálytalan koronát fejlesztenek, kérgük ripacsos, gyakran furcsán csavarodott.
Fája jó talajon és megfelelő ápolás mellett 6-8 méter magas, a korona átmérője 4-8 méter közötti.
A felnyíló csonthéjas termés külső és középső terméshéja éréskor felreped és kihull a csontár.

A mag édes és keserű lehet. A termelt édes magvú fajták papír-, félpapír- és kemény magvúak lehetnek.

A magyar „mandula” szó latin-olasz eredetű (mandorla). Janus Pannonius (1434-1472) latin nyelven irt egy allegorikus költeményt, Egy Pannóniában nőtt mandulafáról címmel. Ebből is látszik, hogy a Dunántúlon nemcsak ismerték, de termelték is a mandulát.
Magyarországon a mandulatermesztés a 19. század végén kezdődött, amikor a filoxéravész miatt kipusztult szőlők helyére a barack mellett mandulát is telepítettek. A második nagy telepítési hullámban (1930-as és 1940-es években) már magyar fajták telepítését ajánlották. Európában elsősorban a vastagabb héjú fajtákat termesztik, az USA déli részén elterjedtebbek a vékonyabb héjú, könnyen törhető csemegefajtái.
Legjobb termőhelyei a kissé emelkedettebb, védett, déli domboldalak. Gazdaságos termesztése csak a szubmediterrán hatásoknak kitett mikrokörzetekben (Baranyában, a Balaton-felvidéken, Vértesalján, Buda környékén, a Mátraalja és Hegyalja egyes részein) remélhető.
A Kárpát-medencei mandulafajták önmeddőek, vagyis egy más fajtájú fa virágporára van szükség a virágok megtermékenyüléséhez.


A mandulamag fehér belseje fogyasztható, miután feltörtük a csonthéjat és megtisztítottuk a vékonyabb belső héjától. Főleg cukrászkészítményekhez, illetve édes ételekhez használatos, főként aprítva. A marcipán alapanyagát képezi. Ünnepi ételeket tehetünk vele különlegessé, például mandulás pulyka, mandulás hal.


Tartalmaz:→ A mandula fehérjét, egyszeresen telítetlen (olajsav) és többszörösen telítetlen zsírsavakat, olajat, szénhidrátokat és ásványi sókat (K, Ca, Mg, Fe, P) tartalmaz.

Mandulaolaj a kozmetikában

szerkesztés

Minden bőrtípusra jó az olaja, E-vitamint is tartalmaz. Rendszeres használatával a bőr puha és bársonyos lesz.

Lásd még

szerkesztés


Forrás: Magyar Wikipédia:

Mandula, 2011. március 14., 03:28 (CET)

A Wikimédia Commons tartalmaz Mandula témájú médiaállományokat.