Növények/K/Kocsányos tölgy

(Quercus robur szócikkből átirányítva)
A lap mérete: 4369 bájt

Növények

Kocsányos tölgy

A Juhász Gyula-emlékfa Makón
Levelek és makkok, hosszú kocsányokkal
Kocsányos tölgy
(Quercus robur, Syn: )
Más neve(i): tölgy
A kocsányos tölgy a bükkfavirágúak rendjébe, ezen belül a bükkfafélék családjába tartozó fa.
A kocsánytalan tölggyel váltakozva Európa nagy részének uralkodó tölgyfaja. A Kárpát-medencében élő hét tölgyfaj egyike; a medencében a közepesen hűvös és csapadékosabb részeken él:
- a hegyvidéken 400–800 m között;
- az Alföldön pedig:
- a galériaerdőkben,
- azokon az öntés- és homokterületeken, ahol a talajvíz szintje magas,
- a Délnyugat-Dunántúltól dél felé (szlavón tölgy).
A magányos fák koronája magasan boltozatos és széles, félgömb, illetve gömb alakú, csaknem a törzsig visszazárt, tömött és egyenletesen leveles. Ágrendszere feltörekvő, ágai messze szétterülnek. Zárt állományban 45 m-t is elérő, egyenes törzsű, keskeny koronájú fa. Kérge mélyen barázdált, sötét színű. A fiatal fák kérge még sima, később finom barázdák jelennek meg rajta, és ezek mély repedésekké fejlődnek, miközben színe középszürkéről sötétszürkére vált. Zöldesbarna, kissé viaszos fényű vesszői kopaszok.
Rügyei eleinte gömbölydedek, majd kihegyesednek.
Levelei kopaszok vagy csillagszőrösek, a levéllemeze visszás-tojásdad, a levélalap két fülcimpa alakban végződik. A levelek rövid nyelűek, majdnem nyél nélküliek (2–6 mm), szinte ülők. A levéllemez tagolt, a tagoltság mértéke a lemez csúcsától a válla felé haladva nő, karéjostól egészen az osztottig. A levélszél ép.
Porzós virágzata 2–4 cm hosszú. A porzós virágok kettős-bogas barkavirágzatba rendeződnek. Apró, termős virágai 1–5-ösével közös, hosszú nyélen ülnek (innét a magyar név, és nem a levélnyél hosszából). A kettős-bogas virágzatnak csak a középső, a főtengelyen lévő tagja marad meg, az oldaltengelyek virágai redukálódnak. A virágzat tövén csészeszerűen ülő kupacs csak egy termést tart. A kupacspikkelyek széle összenőtt, a csúcsuk szabad, sima. Alsó állású magházból kialakult makk terméseinek csúcsán az elszáradt virágtakaró három apró fogként később is jól felfedezhető. A pikkelyes, csészeszerű kupacsban fejlődő makkok hosszú nyél végén nőnek. Ez a nyél a kocsány; erről kapta a nevét a faj. A lehullott makk számos állat csemegéje, sok erdőlakó gerinces faj fő késő őszi tápláléka, ezért csak kevés jut el a tavaszi csírázásig. Magyarországi előfordulása: Alföldjeinken főleg az ártereken találkozunk vele, de előfordul homokvidékeken, sőt a szikesek kevésbé sós területein is. Dombvidéken elsősorban a völgyekben találja meg a megfelelő életfeltételeket. Kisebb-nagyobb előfordulási szinte az ország minden részén vannak, nagyobb állományai a Duna, a Tisza és a Dráva mentén, valamint a Hanság szegélyén élnek.
A kocsányos tölgy a laza, többnyire közepesen mély rétegű szikla- és vályogtalajokat, az enyhe teleket kedveli. Kedvező körülmények között a kocsányos tölgy akár 800–1000 évig is élhet (lásd például a zsennyei tölgyet). Április-májusban virágzik.

A tölgyek hagyományos kártevői:

- tölgyilonca
- kis téliaraszoló
- nagy téliaraszoló lényegesen károsíthatják.

Felhasználása

Makkját korábban a sertésekkel etették (makkoltatás); olaja nem szárad. Gubacsából vas hozzáadásával tintát készítettek. Fája sötétbarna, kemény, ellenálló, szép rajzolatú, értékes. Kérgében sok a cseranyag.
Ismert alfaja a zömmel a Balkánon élő, egyenes törzsű, magasan elágazó szlavón tölgy

Lásd még: Kocsányos tölgy

Magyar Wikipédia: Kocsányos tölgy
A Wikimédia Commons tartalmaz Kocsányos tölgy témájú médiaállományokat.