Növények/K/Közönséges orgona

A közönséges orgona az olajfafélék családjába tartozó faj. A Balkán-félszigeten őshonos fajt először a törökök ültették kertekbe, tőlük került a keresztény Európába. Török nevéből (leylak) származik a magyarban (és sok más európai nyelvben) a lila szín neve is. Az orgonák fő elterjedési területe Ázsia és Kelet-Európa. Díszcserjeként sok fajukat ültetik világszerte.

Általában lombhullató, olykor örökzöld (Syringa sempervirens) cserjék. Leveleik épek, ritkán szárnyasan osztottak, átellenes állásúak. Felálló vesszőin csak a legfelső 1-2, ritkán 3 rügypárból fejlődik virág. A virágzat végálló buga. A csészelevelek száma általában négy, a szirmok csővé forrtak, a párta sugaras szimmetriájú, lila, vagy fehér színű. A porzók száma kettő, a termés hosszúkás tok két magkezdeménnyel.

3-7 méterre növő nagyobb cserje vagy kis termetű fa, tarackol. Levélállása keresztben átellenes. A levelek válla szíves vagy levágott, csúcsa kihegyesedő. Virágai lilák, ritkábban fehérek, illatosak. A virágzat buga. Április végén-májusban virágzik. Termése toktermés, melyben 4 lapos-szárnyas mag van.

Az alapfaj orgona lila virágú, a kerti fajták színe a hófehértől a feketés-sötétliláig a legkülönbözőbb (még sárga, lila-fehér tarka, rózsaszín és kék is van közöttük) színekig terjed, a virágok egyszerűek vagy teltek. Általában az egyszerű virágúakat kedvelik, ilyen a lila 'Andenken an Ludwig Spaeth', és a fehér 'Mme Florent Stepman'. A telt virágú fajták - különösen a fehérek - csapadékos időben hamar rozsdásodnak a sok apró szirom között megálló víztől.

Melegkedvelő, szárazságtűrő, fényigényes, szárazságtűrése ellenére azonban csak jó kerti viszonyok között díszít megfelelően. Dél- és Kelet-Európában honos, Magyarországon régóta ültetik.

Lásd még: Mit-mihez Tanácsok, tippek

Magyar Wikipédia: Közönséges orgona

A Wikimédia Commons tartalmaz Közönséges orgona témájú médiaállományokat.