Állatok/Valódi lepkék
< Állatok
[[Fájl:|bélyeg|jobbra|200px|Valódi lepkék]]
Valódi lepkék
- (Glossata, Syn: -)
- Más neve(i): -
- A valódi lepkék az ízeltlábúak törzsében a rovarok osztályába tartozó valódi lepkék rendje, öt alrendággal és több ezer fajjal.
- Megtalálhatók minden szárazföldön az Egyenlítőtől a sarkvidékekig. Legnagyobb forma- és fajgazdagságukat a trópusokon érték el.
- A nagy területen elterjedt fajok egy évben repülő nemzedékeinek száma az éghajlattól függ: trópusi és meleg mérsékelt éghajlaton több, a sarkokhoz közeledve fokozatosan egyre kevesebb. A mérsékelt égövben (és onnan a sarkvidékhez közeledve) a táplálékhiányos téli időszakot a legtöbbjük nyugalmi állapotban, anyagcseréjét minimálisra csökkentve vészeli át, fejlődésének fajonként változó állapotában.
Egyes fajok imágója (tehát a kifejlett lepke) telel át. Ilyen például:
Más fajok báb állapotban telelnek, mint például:
- a Káposztalepke (Pieris brassicae),
- a Fecskefarkú lepke (Papilio machaon),
- a Kardoslepke (Iphiclides podalirius).
Hernyó állapotban telel át például:
- Közönséges tarkalepke (Melitaea athalia) — társas szövedékben,
- Mocsári tarkalepke (Euphydryas aurinia) — társas szövedékben,
- Csíkos boglárka (Polyommatus damon).
Pete állapotban telel át például:
- Az úgynevezett vándorlepkék télen nem vonulnak nyugalomba, hanem melegebb éghajlatra vándorolnak.
Ilyen például
- az Atalantalepke (Vanessa atalanta) és
- a Bogáncslepke (Vanessa cardui).
- A legtöbb faj bábja erre a célra kibocsátott fonállal rögzíti magát valamilyen felülethez. Egyes fajok bábjai hasoldalukkal tapadnak ehhez a felülethez úgy, hogy a fejük fölfelé áll.
Ilyenek például:
- a Káposztalepke (Pieris brassicae),
- a Fecskefarkú lepke (Papilio machaon),
- a Kardoslepke (Iphiclides podalirius).
- Más fajok bábjai testük hátsó végét rögzítik úgy, hogy a fejük szabadon lecsüng. Ilyen, úgynevezett zuhanóbábja van például:
- a Kis rókalepkének (Aglais urticae),
- a Nappali pávaszemnek (Inachis io)
- az Atalanta-lepkének (Vanessa atalanta).
- Amint ebből az összesítésből is kiviláglik, sok hernyó valamiféle szövedékben bábozódik (egyesek magányosan, más fajok hernyói kisebb-nagyobb csoportokban). Ez a szövedék különösen a Selyemlepkeszerűek (Bombycoidea) öregcsalád fajaira jellemző. A névadó faj, tehát a Selyemlepke (Bombyx mori) hernyójának szövedékéből készül a hernyóselyem.
- A Szenderszerűek (Sphingoidea) öregcsaládjában sok faj hernyója bábozódás előtt a talajba ássa magát.[1]
- A bábból kikelő lepke szárnya eleinte petyhüdten csüng. Az erekbe áramló vérnyirok (hemolimfa) azonban hamarosan kifeszíti, és ezután a lepke elrepülhet.
Lásd még: Állatok/Lepkefélék/Magyarország nagylepkefajainak listája
Forrás: Magyar Wikipédia: Valódi lepkék
- ↑ Erich Lange, 1985: Metamorfózisok az állatvilágban. Gondolat Zsebkönyvek, 1988, Budapest. ISBN 963 282 061 4, ISSN 0133-0489