Növények/K/Közönséges bojtorján

Drog Bardanae radix,
Más neve(i): nagy bojtorján, lapu, bogáncs, ragadvány, útszéli lapu, keserűlapu, buzogáncs, ragadáncs és nagybojtorján. (Tévesen nevezik bogáncsnak, a bogáncs (Carduus) nemzetség fajainak minden része szúrós.)

A közönséges bojtorján az őszirózsafélék családjába, a katángformák alcsaládjába, a bojtorján nemzetségbe tartozó növényfaj. Európa, Ázsia mérsékelt égövi területein őshonos, de az egész világon elterjedt. Útszéleken, folyópartokon, nitrogénben gazdag, megbolygatott talajokon nő, időnként kiterjedt telepeket is alkotva, de zöldségként is termesztik. A sötét, árnyékos helyeket nem viseli el.

Kétnyári növény. Tipikusan 60–150 cm magasra nő. Karószerű gyökere 30–60 cm hosszú, 2-3 ujj vastag, függőlegesen, alig elágazva hatol a talajba; húsos, belül fehér, kívül szürkésbarna, rosszízű, szagtalan.

Az első éves egyed gyökere még tömör, húsos; a virágot hozó (másodéves) egyedek gyökere szivacsosodik, később üreges, pudvás szerkezetűvé válik. Erősen elágazó, pelyhes, szúrós szárán a barázdált tőlevelek igen nagyra nőnek, az első évben tőrózsát alkotnak. A szárlevelek szórt állásúak, nyelesek, szíves formájúak; felfelé haladva kisebbedők és rövidülő nyelűek; fonákuk szürkén gyapjas.

Július-szeptember környékén nyíló, 3-4,5 cm hosszú, bíbor vagy rózsaszínű, kizárólag csöves, ötcimpájú virágai hosszú kocsányon ülnek, ernyős fürtben álló fészkeket alkotnak. A horgos végű, hátragörbülő fészekpikkelyek a virágokkal megegyező hosszúak vagy hosszabbak, gömbszerűvé nagyobbítva a virágzatot. A pikkelyek egymással is összetapadva könnyen beleakadnak a juhok, kutyák szőrébe vagy a ruhába. Termése sárga szőrbóbitás, bordázott kaszattermés.

Tartalmaz:→ A gyökér inulint, nyálkaanyagokat, nyomokban illóolajakat, szeszkviterpén-lakton keserű anyagot, poliineket, kávésavszármazékokat, triterpéneket tartalmaz.

Gyógyhatása(i): Drogként szárított gyökerét használják fel (Bardanae radix) (gyűjthető fajok ezen kívül az kisbortorján (Arctium minus) és a pókhálós bojtorján (Arctium tomentosum). A népi gyógyászat vértisztító orvosságnak használta, vizelethajtó és izzasztószerként teakeverékek alkotórészeként. Serkenti az epe elválasztását, reuma és bőrbetegségek kezelésére is felhasználják. Olajos vagy szeszes kivonatait bedörzsölőszerként, fürdőolajként használják reumatikus fájdalmak ellen, illetve hajhullás, korpásodás kezelésére is alkalmazzák. A homeopátiában alkalmazzák reuma, méhelőesés és nedves bőrkiütések ellen.

Felhasználható része(i): Friss hajtása zöldségként használható, elkészíthető főzeléknek, ám csak kevés helyen használják fel erre. A magját (Bardanae semen) a népi gyógyászatban epe és vesebántalmak ellen használják, izzasztó szer (diaforetikum). Madáreledelnek is gyűjtik.

Ellenjavallat: -

Lásd még: Mit-mihez Natúr gyógytea Tanácsok, tippek

Magyar Wikipédia: Közönséges bojtorján

A Wikimédia Commons tartalmaz Közönséges bojtorján témájú médiaállományokat.