Címerhatározó/Abaúj-Torna vármegye
|
|
|
|
|
Ez az oldal a Címerhatározó kulcsának részeként Abaúj-Torna vármegye címerével foglalkozik.
Abaúj-Torna vármegye címerét I. Ferenc József adományozta 1882-ben. A csücskös talpú pajzs vágott. A felső mezőben két pólya látható, amely a kiterjesztett szárnyú sassal, valamint a sisaktakarókkal együtt a régi Abaúj vármegye címerét alkotta. A címerpajzs alsó mezejében egy oldalra fordult, hátrahajtott szárnyú sólyom látszik, feje fölött nyitott levélkorona lebeg. Ez Torna vármegye címere volt. A címerpajzsra nem helyeztek sisakot, így a pajzson egy kiterjesztett szárnyú sas áll kiöltött nyelvvel, fején nyitott levélkoronával. A címerpajzsot jobbról kék és arany színű és balról piros és ezüst színű sisaktakaró díszíti.
Abaúj és Torna vármegye sokáig egymástól független törvényhatóságként működtek, de történelmük során többször egy vármegyét alkottak: először 1782-ben, majd 1849 után másodszor, végül az 1881. évi LXIV. törvénycikk rendelkezése folytán harmadszor. A vármegye a nevét az Aba nemzetségről kapta, és a krónika szerint az Abák építették Abaújvár várát is a 11. század elején, amely később a gróf Csákyak egyik birtokközpontja lett. A vármegyében több földrajzi név is emlékeztet az Aba nemzetségre. Abaúj vármegye örökös főispánjai a Perényi család tagjai voltak.
Torna vármegye címerében egyértelműen sólyom található. Balassa Zoltán egy futó ötletében darut feltételezett: "Nemrégiben Szepsiben tettem villámlátogatást. Nem sok időm volt, mert egy társaságot vártam, akikkel tovább utaztam, de annyi időm maradt, hogy figyeljem a feliratokat. Megdöbbenve láttam, sok vállalkozó nem tartja fontosnak hogy saját anyanyelvén is kiírja boltjára a tudnivalókat. ... A szakközépiskolán két nyelven olvasható az intézmény neve, felül Torna vármegye ősi címere. E földrajzi nevet próbálták a tüske szláv nevéből magyarázni (tŕn) azzal, hogy a magyar nyelv nem tűri a szóeleji mássalhangzó torlódást és azt magánhangzóval szokta feloldani. Ez kétségkívül így van, de ebben az esetben ez a gondolatmenet nem állja meg a helyét. A torna a türk nyelvekben darumadarat jelent. És láss csodát, a címeren is egy madár szerepel! Így nem kell a kitalációk mocsaras ingoványába lépnünk, hogy kútfőidomítással valótlanságokat bizonyítsunk." (Balassa)
A daru-értelmezésre valóban az adott okot, hogy egyes nyelvészek/heraldikusok a torna nevet egy ’daru’ jelentésű csagatáj, kazáni tatár: torna, kun, oszmán: turna szóból magyarázzák. 1279-ből ismerjük Turnát, a Hegmuguy faluból való Zepus fiát, tornai várjobbágyot. (Nagy Géza)
Torna vármegye eredetileg Újvár vármegyéhez tartozott, amely magában foglalta a mai Heves megyét, valamint a tőle különálló abaúji és sárosi területeket. Ez utóbbitól vált el 1263-ban, IV. Béla idején Torna vármegye területe. A legenda szerint azért kaphattak kiváltságot, mert segítették a király szökését a tatárok elől. A nevét Torna váráról, ez pedig a Torna-patakról kapta.
A falu a 13. században a Tekus nemzetségbeli Tornai család birtokában volt, de az ő címerükben nem volt sas. Tekus ispán 1261-1270 ben Sáros vármegye ispánja. A fiai kegyvesztettek lettek IV. László király udvarában. Erre ők a király anyjához, az özvegy Kun Erzsébethez fordultak segítségért, mire az összes birtokaikat visszakapták. Tornai László 1294-ben eladományozza Kerecsén nevű birtokát. (Wertner)
Kerecseny nevében már megtalálható a címer kerecsensólyma, ami igazolja, hogy a Tornaiak ezen ragadozómadárral is kapcsolatba hozhatók. Torna címerében a koronás sólyom azonban talán inkább Kun Erzsébet anyakirályné címeréből való, akiktől a Tornaiak az összes birtokukat visszakapták. Ez történetileg nem igazolható, mert nem ismerjük Kun Erzsébet címerét sem, de talán pontosan ez maradt meg Torna vármegye címerében. A csőrében koszorút tartó sas látható az Aba nemzetségből származó Vendégi család címerében (Csoma) (de ez inkább Abaúj vármegyéhez kapcsolható.)
Torna vármegye címere elsőként egy 1619. évi megyei pecséten látható. Ez is felszálló sólymot ábrázol, de a feje fölött még nincs korona, ez a pajzs fölötti kartusra van helyezve. (Altenburger) A régi és új címer megtalálható még Borovszkynál.
A sólyom szimbolikájára a címerben idézhetjük Bél Mátyást (1730-as évek): "A vármegye címere egy kitárt szárnyakkal lépő sólymot ábrázol talán azért, hogy a nemességnek az ellenség visszaverésében tanúsított fáradhatatlanságát és vitézségét jelképezze. Úgy tűnik ugyanis a számomra, hogy nem eléggé értik meg az ilyesfajta címerek természetét azok, akik arra gondolnak, hogy a tornai hegyek által nevelt, gyakori és kitűnő sólymok szolgáltak a jelkép ürügyéül, mivel a címerekben mindig van valami rejtett igazság, amelyet kifejeznek. -- Ugyanez a vármegye pecsétje is, amelyet zöld színű viaszba nyomnak, amikor a szükség úgy kívánja." (Tóth Péter fordítása)
- Irodalom:
Nagy Géza: Árpádkori személyneveink. (Második és befejező közlemény.) Turul 1891/3. 129. [1]
Wertner Mór: A Tornaiak ősei. Turul 1892/4. 173. [2]
Csoma József: Abauj-Torna vármegye nemes családjai. Kassa, 1897. 46.
Altenburger Gusztáv – Rumbold Bernát – Tagányi Károly: Magyarország címertára. Budapest, 1880. 35.
Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Abauj-Torna vármegye és Kassa. Budapest, 1896. 484.
Balassa Zoltán: Szepsi őrjárat. Fevidék.ma 2014. 12. 16.[3]
[Tóth Péter:] Bél Mátyás: Torna vármegye leírása. In: Rémiás Tibor (szerk.) Torna vármegye és társadalma a 18–19. századi források tükrében. Bódvaszilas – Miskolc, 2002. 68.[4]
Matthias Bel (Bél Mátyás): Notitia Hungariae novae historico geographica... Comitatuum ineditorum tomus sextus, in quo continentur... Comitatus Abaujváriensis, Gömöriensis, Thornensis et Borsodiensis. Szerk. Tóth Gergely; a szöveget gondozta Benei Bernadett, Gőzsy Zoltán, Jarmalov Rezső, Tóth Gergely, Tóth Péter. BTK TTI, Budapest, VI. 2020. 295. [5]
- Külső hivatkozások:
magyarcimerek.hu [6]
Lásd még: