Címerhatározó/Ajtós címer
|
|
|
|
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Ez az oldal a Címerhatározó kulcsának részeként az Ajtós család címerével foglalkozik. Ez Dürer családjának a címere.
ajtósi Ajtós
szerkesztés
MCK:
Ajtós de Ajtós. 12. T. 6. Siebm. W. U. A. T. 5.
Felvinczi:
A magyarországi ötvösség a 15. században a fejlettség magas fokán állott. Oroszország cárja Mátyás királytól kér mestereket. Ekkoriban a műtárgyakon kívül mesterek is kerültek külföldre, Európa nagyobb városaiba. A békésmegyei Gyuláról került Kölnbe Miklós ötvösmester, ahol felvették a város polgárai közé is. Egyik rokona, a szintén békésmegyei Ajtó községből származó Dürer Albrecht ötvösmester 1455-ben Nürnbergbe költözik, ott megházasodik és polgárjogot nyer. Az ő fia a híres festő, Albrecht Dürer, aki magyarországi származásukról a következőket jegyzi fel [a naplójában]: «Az idősebb Dürer Albrecht nemesi nemzetségből (az eredetiben seinem Geschlechte nach) született Magyarországon, nem messze egy kis várostól, melyet Gyulának neveznek, nyolc mértföldnyire Várad alatt, egy igen közel fekvő Ejtas (Ajtós)* [* Eredetileg Eytas] nevű falucskában és nemzetsége szarvasmarhák és lovak tenyésztéséből élt. Atyámnak atyja azonban, ki az Anthoni (Antal) nevet viselte, gyermek korában a fentemlített városkába jött egy aranyműveshez és annál tanulta mesterségét. Azután elvett egy Elisabetha nevű hajadont, kitől egy Catharina nevű leánya és három fia született. Az első fiút Dürer Albrechtnek nevezte, az volt az én szeretett atyám, ki szintén aranyműves lett és művészetében járatos, tiszta lelkű ember volt. A másik fiút Lászlónak keresztelte és abból szíjgyártó lett. Attól származik unokatestvérem Niclas, ki Kölnben lakik és kit Niclas Unger név alatt ismernek. Szintén aranyműves és a mesterséget itt Nürnbergben tanulta atyámnál. A harmadik fiúnak a Johannes nevet adta és azt ki is taníttatta. Pap lett belőle Váradon, hol több mint harminc évet töltött. Édes atyám, Dürer Albrecht aztán Németországba jött, sokáig volt Németalföldön a nagy művészeknél és végre ide Nürnbergbe érkezett, midőn Krisztus születése után 1455-öt számláltak sz. Eligius napján.»** [** Felvinczi Takács Zoltán: Dürer. Budapest, 1909. 9. l.]
Dürer tehát magyarországi családból származott, melynek nemesi czímerét is ismerjük: Szárnyak közé helyezett, szerecsen fővel diszített sisak alatt két czímerpajzs látható. Az egyik anyja családját : rajta ugró egyszarvú; a másikon kétfelé kitárt ajtó látható hármas halmon. Az Eytas néven kétségtelenül Ajtós falut kell értenünk s így a Dürer név a Thürerből származtatható. Kiegészítésül Takács adataihoz megjegyezhetjük, hogy Ajtós nyomai ma is megvannak Gyula határában s hogy annak idején Haán Lajos békéscsabai lelkész, történettudós kutatta nagy kitartással a Dürer-család eredetét. Szerinte Ajtós volt a Dürerek ősi fészke, kik szintén az Ajtós vagy Ajtóty nevet viselték és valószínűleg Nürnbergben való áttelepülésük után cserélték föl a magyar Ajtósy nevet a megfelelő Dürer (Thürer)-rel.
Vajjon a család eredetileg a német letelepülők közé tartozott-e, vagy valamely régi magyar nemzetséghez, eldönthetetlen kérdés. Művész hazája lévén a nagy világ, már csak ezért sem akarjuk Dürert a németektől elvitatni. Művészetében nincs semmi, a mi hazánkra emlékeztetne. Ő legalább is van olyan tipikus német, mint a milyen a franczia Molière vagy angol Shakespeare. Csupán a történelem igazságait kivánjuk nyilvántartani és azt, hogy a milieu, melyből a család művészi hajlama és tanultsága kisarjadzott, mégis csak a XV. századi magyar művelődéstörténet keretébe tartozik. Az első benyomásokat, melyek irányadók maradnak egész életére, szülői házban nyerte, de a mit a házon kívül tapasztalt az sem állott ellentétben ennek szellemével. Nürnberg akkor élte fénykorát és büszke lehetett polgárainak eszére, törvényhozóinak bölcseségére.438.
- Irodalom:
Magyarország címeres könyve (Liber armorum Hungariae) I. kötet (A-C). szerk. Alapi Gyula. Budapest, 1913[1][2]
DÜRER. Irta Felvinczi Takács Zoltán. Száz szövegbe nyomott képpel és nyolcz melléklettel. Budapest, 1909. Könyvismertető: Dr. Bagyary Simon, Archaeologiai Értesítő 1910. 437-449.[3]
- Külső hivatkozások:
Lásd még: