Címerhatározó/Albisi címer

Ch
Hat. kulcsok
EGY (I.)
OSZ (I.)
Mutató


Ez az oldal a Címerhatározó kulcsának részeként az Albisi család címerével foglalkozik.


zólyomi AlbisiSzerkesztés

A család későbbi neve albisi Zólyomi lett.

Siebmacher:

Zólyomy v. Albis.

 

 
Zólyomi Miklós 1659-es címerének rekonstrukciója Ch→

Wappen: Aus dem linksseitigen untern Schildesrande hervorbrechend ein gekr. Adler, dessen Hals v. einem gefl. Pfeile von vorne und unterhalb durcbohrt erscheint. – Kleinod: Die Schildfigur.
(In Stein gehauenes Wappen in der Kirche v. Székelyhid, Biharer Ctt. Sihe: Bunyitay Vincze, A. Váradi Püspökség Története. III. Köt. 321. lap. XVII tábla).
NB. Nicolaus Zólyomi v. Albis, siegelt 1659 (mit Umschrift) mit einem ganzen, gekrönten pfeildurchbohrten Adler als Schild- u. Kleinodfigur.
Erloschenes altes Adelsgeschlecht, vormalis „Albisi” geheissen, nach d. gleichnamigen Ortschaft im Biharer Ctte.
Ladislaus, von welchem der Stammbaum in ununterbrochener Reihenfolge bis zum Erlöschen dieses Geschlechtes abgeleitet wird, hatte den Shon Martin de Albis (1360), dessen älterer Sohn David, wie folgt (1399, 1417) urkundlich aufgeführt erscheint: „Magister David filius quondam magistri Martini de Albeus, Comes Zolyensis.” – Sein Sohn Thomas, erscheint bereits mit dem Namen „Zólyomy” aufgeführt.
Obwohl bereits zu König Ferd. I., Zeiten zu den Drössern Grundbesitzern des Landes gehörig, wurde der Name der Zolyomi de Albis, doch erst unter den Fürsten v. Siebenbürgen Bethlen u. Rakóczy in erhöhterem Masse bekannt, insbesondere durch David IV. (+ 1649), sowie durch seinen Sohn Nikolaus III. (1653 – 1664), welch Letzterer, als Geächteter und Letzter männlicher Agnate seines alten Geschlechtes im Auslande verstarb.
Bereits von 1373 an, treffen wir dieses Geschlecht – als „Albesi” – auf Széplak sowie 1391 in Pata an, im Biharer Ctte. Im Jahre 1393 erhält dassalbe die Güter der Dorogi in Szabolcs und Szathmár. Im letztgenannten Ctte. Als auf Öerdögház und Román, und 1469 auf Reszege , erscheinen die Zólyomi, wieder als Grundbesitzer, sowie gleichfalls in XV. Jh., auf Szaszár, Tóthfalu u. Bozonta in Közép-Szólnok, sowie auch in Ung. Und Szabolcs. Die meisten Besitzungen, scheinen sie jedoch im Biharer Ctte gehabt zu haben, wo wir dieselben (wie schon früher hervorgehoben), vom XIV. Jh. an, fortlaufend, bis gegen Ende des XV. Jh., mit zahlreichen Gütern antreffen.
(N. J. XII. 424 – 427. – Dr. Csánki Dezső, M. T. Földr. 405, 501, 544, 578, 643).

Siebmacher-Suppl.:

Albesi,
siehe: Zólyomi v. Albis, Siebm., Pag. 736.
Taf. 502.

Magyar:

A székelyhídi református templom eredete

213. Hajdan Diószeg és Székelyhíd tájékán volt egy ragadozómadár – úgy gondolják, sólyom –, melyet a köznép igen nagy és ragadozó tulajdonságáért griffnek nevezett el.

Ez a griffmadár ezen a tájékon nagy félelmet gerjesztett; mondják, hogy a juhnyájakat, csordákat is megtámadta és a barmokat megöldöste, sőt a gyermekeket is elvitte. Igyekeztek is ezt a veszedelmes madarat elveszteni, de minden fáradság haszontalan volt.

Lakott ebben az időben a diószegi várban egy Zólyomi nevű úr, ki hihetőleg Dávid volt a reformáció után; ez a Zólyomi feltette magában, hogy e kegyetlen ragadozómadarat minden áron elveszti, és ha szándéka sikerül, Istennek templomot fog építeni reformált hívei számára, mégpedig azon a helyen, ahol a griff leesik. Zólyomi tehát felhasználta idejét a madár elvesztésére.

Történt egyszer, hogy vadászás közben meglátja a griffet, nyilat bocsájtott a ragadozóra, melyet messzire nem vihetett, leesett a rét közepén Székelyhíd alatt. Ide, a rét közepére építette Zólyomi azt a templomot, mely még ma is fentáll az alsóvároson.

Nagy üggyel-bajjal lehetett a rétet lakhatóvá tenni, de mikor lakhatóvá vált, népes lett az új templom környéke.

A templomban látható ma is a nagy Zólyomi emléke kőből kifaragva, rozsdás kardja a bokorba belevésve; kívül pedig a templom falán látható a griff nyíllal keresztülszúrva. A nagy Zólyomit ma is hálával emlegeti Székelyhíd népe, hogy megszabadította a határt grifftől. (Bihardiószeg)

214. Valaha réges-régen veszedelmes griffmadár pusztított Székelyhídon: sok állatot és gyermeket rabolt el az emberek keserűségére. De előállt az egyik Zólyomi-fiú, épp oly ügyes, mint bátor vitéz, hogy a népet megmentse a nagy félelemtől. Fogadalmat tett, hogy addig nem nyugszik, amíg nem sikerül leölnie a veszedelmes állatot, s ahova az leesik, oda emléknek templomot épít.

Lesbe állt hát és előkészítette az íját, mely még addig sohasem hibázta el a célt. Midőn észrevette a veszedelmes madár közeledését, ügyes célzással a nyakába röpítette a nyílvesszőjét. Arra a helyre, ahová lesett a ragadozó, szép templomot építtetett, mely ma is azon a helyen áll. Azóta van a Zólyomiak címerében a nyakán átlőtt griffmadár. (Székelyhíd)

215. A legrégebbi épület itt nálunk a református templom. A bejáratnál bárki olvashatja: 1460-ban épült.

Mátyás király nem is, hanem Zsigmond király adományozta a Zólyomiaknak a falut, aztán valami óriásmadár, griffmadár garázdálkodott erre, elvitte a juhokat. Ahogy én hallottam, még a kisgyermeket is felkapta. Ugye kimentek a határra, a gyereket letették a mezsgyére, már a kisgyereket, és végezték a dolgukat; ez a madár, ez a griffmadár vagy sas, az Isten tudja, az meg elvitte. Akkor fogadta meg Zólyomi Tamás, hogy ha sikerül lenyilaznia a madarat, arra a helyre, ahova leesik, egy templomot építtet.

Így épült ez a templom. Elég félreeső helyen van, ez a legalacsonyabb rész Székelyhídon, nád meg sás borította. A templom bejárata fölött még a régi időből maradt meg a Zólyomiak kőbe vésett címere, amelyiken nyíllal átlőtt nyakú koronás griffmadár van. A tollal díszített sisak tetején egy madár van felül, alatta már jóval kisebb griffmadár nyíllal átlőve; ez meg már egy pajzson látható. (Székelyhíd)

216. Aszondták, hogy itt valamikor annak idején az egyik Zólyomi a griffmadarat lelűtte. És akkor aszondták, hogy ahova leesik, oda templomot fognak építeni. A Zólyomi. És meg is van a templomban bent a szoborja [a szarkofág fedele a falban]. (Székelyhíd)

[98. oldal]:
217. Úgy vót, én úgy hallottam, hogy itt nád volt, és voltak vadászni, és lelőttek egy sasmadarat. Mondták ők, hogy sasmadár – ki tudja, mi volt tulajdonképpen. És nehezen találták meg, és a végén mikor megtalálták, valamelyik mondta, hogy hát: „Na, ide építsünk egy templomot!” S ott csináltak egy templomot, ahol megtalálták a nádasban. És utána aztán az idők folyamán mindig kanalizáltak meg árkoltak, na és akkor leapadt a nádas, és akkor a végin kiépült Székelyhíd ottan. (Asszonyvására).

213-214. sz. szöveg: Bihari népmondák. (Közreadja Faragó József és Fábián Imre.) Nagyvárad, 1995. 240. és 92-93 oldal.
216. sz. szöveg: Balláné Bakó Erzsébet-Török Ferenc: Albis. Kismonográfia. Nagyvárad, 2003.
215. és 217. számú szöveg: saját gyűjtés, 2010.

  • Irodalom:

Siebmacher: Wappenbuch. Der Adel von Ungarn[1]

Siebmacher: Wappenbuch. Der Adel von Ungarn (Supplementband.) [2]

Szálkai Tamás: Az albisi Zólyomi család története. In: Érmelléki Kalauz. Szerk. Veliky János. Debrecen, 2005. 43-56.[3]

Magyar Zoltán: Érmelléki népmondák. Barót: Tortoma Kiadó, 2012. 97–98.

  • Külső hivatkozások:

[4]


Rövidítések


Lásd még:

A Címerhatározó alfabetikus tartalomjegyzéke
ABCCsDEFGGyHIJKLLyMNNyOÖPQ | RSSzTTyUÜVWXYZZs