Címerhatározó/Bajzáth címer
|
|
|
|
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Ez az oldal a Címerhatározó kulcsának részeként a Bajzáth család címerével foglalkozik.
pészaki Bajzáth szerkesztés
Nyulásziné:
Bajzáth István 1669. január 24., Bécs I. Lipót nemesség és címer általa: felesége Varjú Anna, gyermekei Imre, István, Mária
P 773 Lad. RRR 83/2
MNL OL:
HU-MNL-OL-R 64-1.-907.[1]
I. Lipót magyar király, Bécs, 1669. 1. 24., címer, magyar nemesség, Bajzáth István (Stephanus Baizát), valamint Varjú Anna (felesége), Bajzáth Imre (fia), Bajzáth István (fia), Bajzáth Mária (leánya) részére. Kihirdetése: Bereg vm., Beregardó, 1669. 5. 15.
Címerleírás: Scutum videlicet militare erectum caerulei coloris, fundum illius triiugi viridi monticulo interoccupante, super quo integer fulvus leo naturaliter effigiatus, divaricatis posterioribus pedibus sursum erectus stare, ore hianti, linguaque rubicunda exserta, ac cauda bifurcata ad dorsum elevata, anteriorum pedum dextro strictam frameam vibrare, sinistro vero ad rapiendum protenso, ad dextramque eiusdem scuti partem conversus esse visitur. Scuto incumbentem galeam militarem craticulatam sive apertam, regio diademate, alium itidem leonem inferiori per omnia conformem inguinetenus tamen eminentem, proferente ornatam. A summitate vero sive cono galeae laciniis seu lemniscis, hinc flavis et caeruleis, illinc autem candidis et rubris in scuti extremitates passim sese diffundentibus.
leveltar.fejer.hu:
"A család felemelkedése Bajzáth József (1720-1802) nevéhez köthető; 1764-et követően királyi tanácsos és veszprémi püspök. A család előnevét adó Torontál vármegyei Pészakot uralkodói birtokadományként kapta. Ő vásárolta meg 1800-ban az akkori birtokos Amadé Antaltól a Fejér vármegyei, mai nevén és alakban, iszkaszentgyörgyi uradalmat. Az uradalomban utódja testvéröccse, János, majd ennek fia; a gazdaságszervező, politikai és irodalmi tevékenységéről ismert Bajzáth György (1791-1869) Fejér vármegye alispánja, országgyűlési követe, Székesfehérvár szabad királyi város biztosa. A család nemesi címere a csücskös talpú címerpajzs kék mezejében hátsó lábain ágaskodó aranyoroszlán jobb első lábával kivont kardot tart. A zárt címersisak aranykoronájából ugyanez az alak növekedik. Az 1859. esztendei adományozást követően a bárói címer négy részre osztott címerpajzs; első és negyedik kék mezejét a nemesi címer foglalja el, második és harmadik vörös mezejében háromágú aranykoronán ezüst kettős kereszt látható. A zárt címersisak aranykoronájából az aranyoroszlán alakja növekszik. A címertakarók jobbról ezüst-kék, balról ezüst-vörös színűek." (Fejér vm. lev.)
"Bars megyében Nagy-Sallóban élt, és 1739-ben ott halt meg Bajzáth György, kinek fia József, a veszprémi püspök szerzé Torontál megyében a Pészaki (honnan a családi előnév) és Fejér megyében az Iszka-Szt.-Györgyi uradalmat. Az előbbiben közös adományozott volt öccse ker. János is, ki Fehér megyének táblabírája volt. Ennek első nejétől fia József kir. tanácsos, mint a pészaki uradalom tulajdonosa lakott Pészákon, a táblán látható fiai nagyobbára a katonai pályán díszlettek. Jánosnak második nejétől ns. Sólyonyi Rozáliától fia György-András hosszas megyei hivatalok után Fehér megyének 1836-ig másod-alispánja volt, közben 1830-ban országgyűlési követ; 1837-ben Fehérvár város kir. biztosa, és ugyan akkor kir. tanácsos lett. 1856-ban nyerte a pápai sz. Gergely-rend commendatorságát, 1859-ben pedig osztrák birodalmi báróságra emeltetett. Tudományos ismereteinek és buzgó vallásosságának fényes tanúságai az általa latin nyelven írt munkák. Bírja az Iszkaz-sz.-Györgyi uradalmat. Nejétől bernecki Bernrieder Máriától gyermekei e táblán láthatók. A család nemesi címere a pajzs kék udvarában hátulsó lábain ágaskodó oroszlán, első jobb lábával kivont kardot tartva. A pajzs fölött szintén az. - A bárói címerben a négyfelé osztott pajzs 1. és 3. udvarát szintén nemesi címer foglalja el; a 2. és 4. vörös udvarban arany koronán ezüst kettős kereszt látható. A pajzs fölött szintén a leirt oroszlán."
- Irodalom:
Magyarország címeres könyve (Liber armorum Hungariae) I. kötet (A-C). szerk. Alapi Gyula. Budapest, 1913[2][3]
A Magyar Országos Levéltár címereslevelei. Szerk.: Kollega Tarsoly István–Nyulásziné Straub Éva. CD-ROM. Budapest, 2000.
Áldásy IV. No. 327. (folyamodvány)
Nyulásziné No. 1083
- Külső hivatkozások:
leveltar.fejer.hu [5]
Lásd még: