Címerhatározó/Baranya megye címere
|
|
|
|
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként a Baranya megye címerével foglalkozik.
.svg)
Baranya megye története - több magyarországi megyéhez hasonlóan - az államalapítás koráig nyúlik vissza. Elnevezését illetően megoszlanak a vélemények, de a kutatók többsége a szláv eredet mellett foglalva állást, a honfoglalás idején már létező - néveredetében személynevet rejtő - Baranyavár településből származtatja. (A királyi vármegye központja is a várispáni székhely, Baranyavár lett.) A vármegye legkorábbi kiterjedése, összhangban az évezred elején (1009) alapított pécsi püspökség területével, magában foglalta a Dráván túl fekvő területek nagy részét is.
Baranya - a középkori Magyarország egyik legnépesebb és leggazdagabb megyéje - nemzeti történelmünk meghatározóan fontos eseményei (az első magyar egyetemalapítás - 1367, az 1526-os mohácsi csata, illetve Szigetvár védőinek heroikus küzdelme - 1566) révén vált ismertté Európa-szerte. A megye szerves fejlődését akasztotta meg a közel másfél évszázados török uralom, amely - Szigetvár kivételével - a Harsány-hegyi csatával ért véget 1687-ben. A hódoltság és a visszafoglaló háborúk pusztításai következtében e hajdan virágzó terület szinte teljesen elnéptelenedett, a magyar közigazgatás mintegy 150 évig szünetelt. A töröktől viszszafoglalt országrészt - így Baranyát is - a Habsburg uralkodó "meghódított" területként kezelte, amely az Udvari Kamara fennhatósága alá került. A megyei közigazgatás újjászervezését nagyban hátráltatta a helyi nemesség szinte teljes hiánya, továbbá a főispáni tisztség betöltése körüli visszásságok. Baranyában a 16. század elejétől kezdve a pécsi püspökök viselték a főispáni méltóságot, ennek ellenére I. Lipót a török kiűzése után nem Radonay püspököt, hanem Draskovich Iván (János) királyi főudvarmestert nevezte ki a megye főispánjává, akit 1689-ben be is iktattak hivatalába.
A püspök azonban ebbe nem nyugodott bele, annál is inkább, mivel időközben (1689) a tolnai főispáni címet is sikerült megszereznie. Erőfeszítéseit azonban e téren nem koronázta siker, olyannyira nem, hogy Draskovich halála (1693) után sem nevezte ki baranyai főispánná az uralkodó. A helyzet tisztázatlanságát jelzi ugyanakkor, hogy az elhunyt főispán fia, Draskovich Péter a megörökölt valkói főispánság mellett Baranya élére nem nyert kinevezést, csupán az adminisztráció, főispán, püspök) túl mutatják a visszafoglalt területek megyéink bizonytalan (jogi, területi, hatásköri stb.) helyzetét is, amelyet tovább súlyosbítottak a háborús pusztítások és a '90-es évek elején dúló pestisjárványok. Az eltérő érdekek az újjászerveződő vármegyei közigazgatás kezdő lépésein is kiütköztek. Baranya vármegye első közgyűlésére 1693-ban került sor, és a megye első alispánjáról (Nagy György László) is ettől az évtől van tudomásunk. A szomszédos megyék szoros együttműködése ellenére is jelentkező ellentétek (terület, adóporta, pontosítás stb.), a működésükhöz szükséges autonómia visszaállítása szükségessé tették a megyei szimbólumok megjelenítését, mindenek-előtt a megye pecsétjének megújítását, illetve használatba vételét. A megye közérdekű kiadványait, dokumentumait ugyanis - a régi gyakorlatnak megfelelően - a tisztségviselők saját pecsétjükkel hitelesítették. Az írásbeliség jelentőségének növekedésével összhangban, főként a jogbiztosító jellegéből fakadóan, fokozatosan előtérbe került az autentikus jelkép használatának szükségessége. Baranya vármegye pecsétjét I. Lipót 1694. október 10-én Ebersdorfban kelt diplomájával nyerte. Az uralkodó - a leirat szövegéből is kitűnően - új pecsétet adományozott Baranya vármegyének "Sigillum Cottus (Comita-tus) Baranyaiensis" körirattal. A korábbi címer-pecsét-adományozásoktól eltérően a 17. század végén több vármegye - így Baranya is - nem külön címereslevelet kapott, hanem egy olyan diplomát, amely arra jogosította, hogy címeres pecsétet használjon.
A megyei címer használata tehát egyértelműen a megyei pecsét alkalmazásával hozható összefüggésbe. Önálló megjelenítéséről, pontosabban zászlón történő ábrázolásáról csak a 18. század közepétől van tudomásunk. Használatát, ismertségét minden bizonnyal elősegítette a királyi rendelet alapján 1731-ben felépített megyeháza, illetve a bejárat feletti címerábrázolás.
I. Lipót 1694-es adománylevele a megyei pecsét használatáról a hódoltság után újjászerveződő vármegye területi és politikai egységének helyreállítását jelképezte, amely a megyei autonómia szempontjából alapvetőnek és hosszú távon is meghatározónak bizonyult. Baranya megye a 18. század végétől - címermotívumával összhangban, a telepítéseknek és a migrációnak köszönhetően - ismét a Dunántúl legjelentősebb megyéi között foglal helyet.[1]
MNL OL:
HU-MNL-BaML-XV.22.a.[2]
V. Ferdinánd magyar király, Milano, 1838. 9. 13., Baranya vármegye címeres pecsétjének módosítása. Kihirdetése: Baranya vármegye közgyűlése, Pécs, 1839. 5. 14. Baranya vármegye kérésére az elavult latin köriratú pecsét helyett kapta.
- Irodalom:
Dr. Ódor Imre: Baranya megye címer- pecsétadományozásának "háttere" (I. Lipót 1694. évi diplomája) baranyanet.hu 2002.[3]
Ódor Imre szerk.: Rangos famíliák a 18. századi Dél-Dunántúlon. Baranyai történelmi közlemények 6. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 2014 (MNL BaML, 2014)[4]
- Külső hivatkozások:
Lásd még: