Címerhatározó/Baranya megye címere

Ch
Hat. kulcsok
EGY (I.)
OSZ (I.)
Mutató


Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként a Baranya megye címerével foglalkozik.



Baranya vármegye címere.jpg
Coa Hungary County Baranya (history).svg
Baranya vármegye pecsétjének megújítása, 1838
Baranya vármegye címere 1838.jpg
Baranya vármegye címere, 1901 k., Athenaeum Rt.jpg


Baranya megye története - több magyarországi megyéhez hasonlóan - az államalapítás koráig nyúlik vissza. Elnevezését illetően megoszlanak a vélemények, de a kutatók többsége a szláv eredet mellett foglalva állást, a honfoglalás idején már létező - néveredetében személynevet rejtő - Baranyavár településből származtatja. (A királyi vármegye központja is a várispáni székhely, Baranyavár lett.) A vármegye legkorábbi kiterjedése, összhangban az évezred elején (1009) alapított pécsi püspökség területével, magában foglalta a Dráván túl fekvő területek nagy részét is.

Baranya - a középkori Magyarország egyik legnépesebb és leggazdagabb megyéje - nemzeti történelmünk meghatározóan fontos eseményei (az első magyar egyetemalapítás - 1367, az 1526-os mohácsi csata, illetve Szigetvár védőinek heroikus küzdelme - 1566) révén vált ismertté Európa-szerte. A megye szerves fejlődését akasztotta meg a közel másfél évszázados török uralom, amely - Szigetvár kivételével - a Harsány-hegyi csatával ért véget 1687-ben. A hódoltság és a visszafoglaló háborúk pusztításai következtében e hajdan virágzó terület szinte teljesen elnéptelenedett, a magyar közigazgatás mintegy 150 évig szünetelt. A töröktől viszszafoglalt országrészt - így Baranyát is - a Habsburg uralkodó "meghódított" területként kezelte, amely az Udvari Kamara fennhatósága alá került. A megyei közigazgatás újjászervezését nagyban hátráltatta a helyi nemesség szinte teljes hiánya, továbbá a főispáni tisztség betöltése körüli visszásságok. Baranyában a 16. század elejétől kezdve a pécsi püspökök viselték a főispáni méltóságot, ennek ellenére I. Lipót a török kiűzése után nem Radonay püspököt, hanem Draskovich Iván (János) királyi főudvarmestert nevezte ki a megye főispánjává, akit 1689-ben be is iktattak hivatalába.

A püspök azonban ebbe nem nyugodott bele, annál is inkább, mivel időközben (1689) a tolnai főispáni címet is sikerült megszereznie. Erőfeszítéseit azonban e téren nem koronázta siker, olyannyira nem, hogy Draskovich halála (1693) után sem nevezte ki baranyai főispánná az uralkodó. A helyzet tisztázatlanságát jelzi ugyanakkor, hogy az elhunyt főispán fia, Draskovich Péter a megörökölt valkói főispánság mellett Baranya élére nem nyert kinevezést, csupán az adminisztráció, főispán, püspök) túl mutatják a visszafoglalt területek megyéink bizonytalan (jogi, területi, hatásköri stb.) helyzetét is, amelyet tovább súlyosbítottak a háborús pusztítások és a '90-es évek elején dúló pestisjárványok. Az eltérő érdekek az újjászerveződő vármegyei közigazgatás kezdő lépésein is kiütköztek. Baranya vármegye első közgyűlésére 1693-ban került sor, és a megye első alispánjáról (Nagy György László) is ettől az évtől van tudomásunk. A szomszédos megyék szoros együttműködése ellenére is jelentkező ellentétek (terület, adóporta, pontosítás stb.), a működésükhöz szükséges autonómia visszaállítása szükségessé tették a megyei szimbólumok megjelenítését, mindenek-előtt a megye pecsétjének megújítását, illetve használatba vételét. A megye közérdekű kiadványait, dokumentumait ugyanis - a régi gyakorlatnak megfelelően - a tisztségviselők saját pecsétjükkel hitelesítették. Az írásbeliség jelentőségének növekedésével összhangban, főként a jogbiztosító jellegéből fakadóan, fokozatosan előtérbe került az autentikus jelkép használatának szükségessége. Baranya vármegye pecsétjét I. Lipót 1694. október 10-én Ebersdorfban kelt diplomájával nyerte. Az uralkodó - a leirat szövegéből is kitűnően - új pecsétet adományozott Baranya vármegyének "Sigillum Cottus (Comita-tus) Baranyaiensis" körirattal. A korábbi címer-pecsét-adományozásoktól eltérően a 17. század végén több vármegye - így Baranya is - nem külön címereslevelet kapott, hanem egy olyan diplomát, amely arra jogosította, hogy címeres pecsétet használjon.

A megyei címer használata tehát egyértelműen a megyei pecsét alkalmazásával hozható összefüggésbe. Önálló megjelenítéséről, pontosabban zászlón történő ábrázolásáról csak a 18. század közepétől van tudomásunk. Használatát, ismertségét minden bizonnyal elősegítette a királyi rendelet alapján 1731-ben felépített megyeháza, illetve a bejárat feletti címerábrázolás.

I. Lipót 1694-es adománylevele a megyei pecsét használatáról a hódoltság után újjászerveződő vármegye területi és politikai egységének helyreállítását jelképezte, amely a megyei autonómia szempontjából alapvetőnek és hosszú távon is meghatározónak bizonyult. Baranya megye a 18. század végétől - címermotívumával összhangban, a telepítéseknek és a migrációnak köszönhetően - ismét a Dunántúl legjelentősebb megyéi között foglal helyet.[1]

MNL OL:

HU-MNL-BaML-XV.22.a.[2]

V. Ferdinánd magyar király, Milano, 1838. 9. 13., Baranya vármegye címeres pecsétjének módosítása. Kihirdetése: Baranya vármegye közgyűlése, Pécs, 1839. 5. 14. Baranya vármegye kérésére az elavult latin köriratú pecsét helyett kapta.

  • Irodalom:

Dr. Ódor Imre: Baranya megye címer- pecsétadományozásának "háttere" (I. Lipót 1694. évi diplomája) baranyanet.hu 2002.[3]

Ódor Imre szerk.: Rangos famíliák a 18. századi Dél-Dunántúlon. Baranyai történelmi közlemények 6. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 2014 (MNL BaML, 2014)[4]

  • Külső hivatkozások:

Rövidítések

Lásd még:

A Címerhatározó alfabetikus tartalomjegyzéke
ABCCsDEFGGyHIJKLLyMNNyOÖPQ | RSSzTTyUÜVWXYZZs