Címerhatározó/Elefánty címer
|
|
|
|
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként az Elefánty család címerével foglalkozik.
elefánti Elefánty
szerkesztés
Siebmacher-kiegészítés:
Elefánty v. Elefánt.
Wappen, a): Elefant, linksgekehrt u. auf allen Vieren stehend. (Siegel d. d. 1384 mit voller Umschrift des Ludwig Erzbischof v. Kalocsa, – Siehe: Arch. Ért. XIII. 275.)
Wappen, b): Unter einem belaubten entwurzelten Baume auf allen Vieren stehend, ein u. Bär.
(Siegel d. d. 1461 mit Init. Des Andreas Elefánty).
Wir wissen es nicht bestimmt, ob der obige Erzbischof Ludwig, mit dem Elefanten-Siegel, dem † Geschlechts Elefánty angehört hat; vormuthen jedoch andererseits, aus mehrfachen gewichtigen Gründen, dass die † Elefánty de Elefánt, dem Genus Divék entsprossen waren. Diese Vermuthung, erscheint um so begründeter, wenn wir die Tatsache in Betracht ziehen, dass einerseits, ein zweifelloses Mitglied der † Elefánty, mit dem bekannte Genus Divék Bärenwappen (siehe oben, das Siegel des Andreas Elefánty), – andererseits ein Sprosse des Genus Divék d. i. Michael Majthényi. – dieser sub d. 1637 (siege: R. A. BPest, Lymb. IX und Siebm 391. 292) mit einem scharf ausgeprägten Elefanten siegelt, d. i. also: mit jener Wappenfigur, welche von Seite des Iván von Nagy (IV. 24.), nebst Wappensage, dem † Geschlechte Elefánty zugesprochen wird.
Eines wäre demnach urkundlich hier festgestellt, dass, gleichwie bei den † Elefánty, der Divék-Wappentypus, andererseits, bei einem zweifellosen Nachkommen des Genus Divék derjenige Wappentypus, welcher den † Elefánty eigenthiimlich zugeschoben wird, seine Rolle spielte; wozu noch zu bemerken: dass der Elefant, nur äusserst selten und auch dann erst in späteren Zeiten (XVII. Jh.) in der ungarischen Heraldik vorkömmt.
Uradeliges Geschlecht des Neutraer Ctts, welches noch im XVII. Jh., urkundl. Dortselbst auftritt und so viel uns bekannt, bereits erloschen ist.
Nach Nagy Iván, soll ein Ahne dieses Geschlechtes, dem König Koloman, einen Elefanten und einen Mohren zum Geschenke gemacht und dafür als Gegengeschenk, ein Dorf im Neutraer Ctte erhalten haben, welches dann den Namen Elefánt bekam, woher dann auch der Name dieses Geschlechtes.
Michael Elefánty, erscheint 1265; Benedict, 1499 vorgeführt.
(N. J. IV. 24, 25)
Tóth Endre:
Az Elefánt helynév eredetéről. 1. Nyitrától mintegy 13 km-rel északra, a Zobor-hegytől északnyugatra, egymás mellett fekszik az egykori Alsó- és Felsőelefánt, ma Lefantovce (Szlovákia). A falu egy köznemesi családnak lett a névadója (a névváltozatokat l. GYÖRFFY 4: 378–80: Elefant, Elephanth, Elewanth). Egyházát Szent Márton tiszteletére szentelték (1268-ban említik először). 1369- ben Elefánti Dezső Felsőelefánton Keresztelő Szent János tiszteletére alapított pálos kolostort. A falu különleges és egyedülálló Elefánt nevére régen felfigyeltek. Bél Mátyás szerint a szicíliai leánykérő követséggel Magyarországra érkező és Kálmán királynak ajándékozott elefánt volt a névadás okozója (Notitia Hungariae Novae historico-geographica IV. Viennae, 1742. 408). A XIX. század végén az Elefánt és az Olifant hasonlósága miatt egymásból származtatták a neveket (KUBINYI FERENC: Turul 3. 1885: 176, TAGÁNYI KÁROLY: Nyitramegyei Közlöny 1887: 51. sz.). NAGY GÉZA felfigyelt arra, hogy az Olifant a Roland mondában szerepel, és szerinte az itáliai eredetű Rátótok tették ismertté (PallasLex. 5: 840). KOROMPAY KLÁRA a ritka helynévadás eredetét kutatta (Középkori neveink és a Roland-ének. NytudÉrt. 96. Bp., 1978.; részletes adatolással és kutatástörténeti összefoglalással), s a Roland-ének három tulajdonnevének (Roland és kürtje, az Olifant, valamint társa, Oliver) hazai előfordulásait összegyűjtve a hős kürtjével, az Olifanttal kapcsolta össze a helynevet. A falu újabban a róla elnevezett köznemesi család történetének a feldolgozása miatt vált ismertté (FÜGEDI ERIK, Az Elefánthyak. A középkori magyar nemes és klánja. Bp., 1992.).
(...)
Az Elefánti család címerében elefánt áll (FÜGEDI ERIK könyvének címlapján kék mezőben ezüst színű elefánt). A címerkép nem egyedülálló: az elefántra emlékeztető családnevet nem csak Magyarországon kapcsolták össze az elefánttal. A Helfen összetételű családnevet Németországban is az állattal társították (BECK i. m. 141). Ezt bizonyítja az 1627-ben kihalt helfensteini grófi család címere (I. EBERL, Helfenstein, Grafen. In: LexMittelalt. 4: 2118–9). Legkorábbi ismert címerük XIV. századi: a zürichi címertekercs szerint (1335–1345) kék mezıben ezüst elefánt áll (Die Wappenrolle von Zürich. Zürich, 1860. II. tábla, 10.; GERT OSWALD, Lexikon der Heraldik. Leipzig, 1984. 114–5. 457). A Helfenstein grófok a nevük miatt erre az állatra asszociáltak, és ezt választották címerképnek. Hasonlóan történt Magyarországon is, és az Elefántiak címerválasztásában a Helfensteini grófok címere is közrejátszhatott. Mivel a család hazánkkal is kapcsolatba került (vö. THALLÓCZY LAJOS, Bosnyák nemzedékrendi tanulmányok: Turul 13. 1895: 5), még az sem lehetetlen, hogy ösztönzőleg hatottak az Elefánti család címerének kialakulására, hiszen éppen az Anjou-kor a hazai címerhasználat elterjedésének az időszaka. Nagy Lajos második feleségének, Kotromanić Erzsébetnek a testvérét, Máriát, Helfenstein X. Ulrik vette feleségül. Mária a magyar királyi udvarban nevelkedett, fiuk, Helfenstein Lajos pedig 1383–1391 között kalocsai érsek volt (ENGEL PÁL, Magyarország világi archontológiája 1301–1457. Bp., 1996. 65). Hasonlóan választottak címert maguknak az Elefántiak is: „beszélő” címerükben elefánt látható. Mivel a családnak nevet adó Elefánt falu neve megegyezett a XIV–XV. századra már ismertebbé váló elefánt nevével, a család az állatot választotta a címerképbe. A család kihalása után szükségessé vált a különleges címer eredetének magyarázata, amit BÉL MÁTYÁS, majd az ő indíttatására VAJAY SZABOLCS Kálmán király feleségkérő szicíliai követségével indokolt.
- Irodalom:
FÜGEDI ERIK: Az Elefánthyak. A középkori magyar nemes és klánja. Bp., 1992. (és 1999.)
Erik Fügedi: The Elefanthy: The Hungarian Nobleman and His Kindred. Central European University Press, Budapest, 1998. (első kiadása 1992.)
Siebmacher Der Adel von Ungarn (Supplementband.) [1]
Tóth Endre: Az Elefánt helynév eredetéről. Magyar Nyelv 102. évf. 2006/4. 465-470.[2][3]
- Külső hivatkozások:
Lásd még: