Címerhatározó/Hőgye címer
|
|
|
|
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként a Hőgye család címerével foglalkozik.
Harangi Szabó (Szabo de Harangh) Péter nemességét I. Rákóczi György Gyulafehérváron 1634. augusztus 12-én kelt címeres levelével megújítja és kiterjeszti Hőgye (Heőgie) Jánosra is. Kiderül az is, hogy Szabó korábbi armálisa Várad elfoglalásakor égett el.* [* „expugnationis arcis nostrae Varadiensi, literis armalibus superinde confectis igne combustio”] Az armálist 1639. május 15-én Bihar vármegye Váradon tartott törvényszékén hirdették ki.* [* MUO 144. Régi jelzet: 51/LII-1929. 59.]
Az armális* [* 368x652/48/– mm.] – amelyet I. Rákóczi György fejedelem és Márkusfalvi Márton hitelesített – pecsétje mára elveszett.
Érdekes, hogy a szépen kivitelezett, díszes fejléc ellenére az oklevélben üresen maradt a címer helye, csak a szöveg tudósít felőle: „Álló katonai pajzs, égszínkék színű, melynek mezejében vagy udvarában két fehér galamb saját természetes színében lefestve, füves gyepen állva, mindkettő lombos olajágat csőrében tartva látható. A pajzsra zárt katonai sisak van helyezve, amit mindenütt ékkövekkel és a legdrágább gyöngyökkel díszített királyi korona fed. A sisak tetejéről pedig innen és onnan különböző színű szalagok vagy foszlányok omlanak alá, és a pajzs mindkét oldalát vagy szélét szépen körülveszik és díszítik.”* [* „Scutum videlicet militare erectum coelestini coloris in cuius campo sive area columbae duae naturalibus suis coloribus depictae super cespite quodam graminoso invicem stantes, uterque ramus oliva frondentem rostribus tenere conspiciuntur. Supra scutum galea militaris clausa est posita, quam contegit diadema regium gemmis praetiosissimisque margaritis undique exornatum. Ex cono vero galea teniae sive lemnisci variorum colorum hinc inde defluentes utrasque oras, sive margines ipsius scuti pulcherrime ambiunt et exornant…”]
A família későbbi sorsáról nem áll rendelkezésre használható forrásanyag, és nem tájékoztat a családtörténeti szakirodalom sem. Az oklevelet a 19. század végén már Bihar vármegye levéltárában őrizték.* [* Schönherr Gyula: Bihar vármegye levéltárában őrzött czímeres nemeslevelek. Turul, 1888. 4. 179.][1]
- Irodalom:
Szálkai Tamás: Armálisok és armalisták a kora újkori Biharban. A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár egyéni címeres nemeslevelei (1535-1811) és nemesi iratai alapján. Debrecen, 2010. 77. (PhD értekezés) [2]
- Külső hivatkozások:
Lásd még: