Címerhatározó/Kósik címer
|
|
|
|
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként a Kósik család címerével foglalkozik.
Faggyas:
Az egy személyre vonatkoztatott érdem sok viszálynak, családok közötti ellentétnek lett a hordozója. A sértett régi nemes a lázongó parasztnemesnek felhántorgatta egykori jobbágysorsát, netalán az elődöknél töltött zselléréletét. Kétkedve tekintett nemességére vagy azt el is vetette. Pl. a zádori nemesek, mikor eltávolították a Deme Sándor érdemeit is elismerő emléktáblát, a vita hevében a sértett régi nemes Deme odavágta az armalista Kósik Imre fejéhez, hogy valamikor jobbágyuk volt őseik birtokán, s ők csináltak nemest a családból. (35.)
A falu [Zádorfalva] nemesi rétegén belül is meg volt a differenciálódás. Nagyobb tekintélye a régi, u. n. adományos nemesi családoknak volt, különösen akkor, ha jól gazdálkodtak, s régi származásukat jó vagyoni helyzetükkel is erősítették. Ide tartoztak a Lenkeyek, Demék, Batták, Hegyiek, Ragályiak, Tarok és Orbánok családjai. Az érkező, benősült armalisták, mint Soós, Kósik, Szeghő, Dusza, Kasza, Paizs családok tagjai a régi családokba való benősüléssel s nem utolsó sorban szorgalmas földművelő munkájukkal szereztek egyenjogú elismerést mind a nemesi sorban, mind a falu lakossága előtt. (70.)
- Irodalom:
Faggyas István: A Sajó és a Szuha vidékének kisnemessége. GÖMÖR NÉPRAJZA XVI. Debrecen, 1988. 88. [1]
- Külső hivatkozások:
Lásd még: