Címerhatározó/Kochpál címer
|
|
|
|
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként a Kochpál (olv. Kopcsál) család címerével foglalkozik.
Kochpál Antalt, feleségét Tynus Dorottyát és gyermekeiket Istvánt, valamint Zsófiát 1651. januárjában (nap helye üresen hagyva) Bécs ben III. Ferdinánd megnemesíti. Az oklevelet 1654. július 1-én Ónodon hirdették ki, Borsod vármegye közgyűlésén.* [* MUO 166. Régi jelzet: Debreceni okl. 17.]
Nemeslevelüket* [* 595x730/110/142x125 mm.] III. Ferdinánd király, Szelepcsényi György nyitrai püspök és Ruttkay András hitelesítette aláírásával.
Mára megsérült – vörös-fehér-kék-sárga zsinórzaton lévő – vörös függőpecsétjét természetes színű viaszágyba foglalták.
Arany keretben kék szőnyegen ovális zöld babérkoszorú által övezett lilásrózsaszín damaszkolt mezőben helyezkedik el a címer. „Álló katonai pajzs, égszínkék színű, melynek alját zöldellő mező foglalja el, ennek tetején fészek, ebben pelikán három kicsinyével természetesen ábrázolva, kitárt szárnyakkal, saját mellét csőrével megsebzi, és vérével fiókáit táplálja és a pajzs jobb oldala felé fordulva látható. A pajzsra rostélyos vagy nyílt katonai sisak támaszkodik királyi koronával, ebből páncéllal borított emberi kar nyúlik ki, markában kivont kardot tartva szépen díszíti. A sisak tetejéről vagy csúcsáról sisaktakarók vagy foszlányok, innen sárga és sötétkék, onnan pedig fehér és vöröslő, a pajzs széleit körülfolyják és a pajzsot illően díszítik.”* [* „Scutum videlicet militare erectum coelestini coloris, fundum eius viridi campo occupante, super quo nidus in eoque pellicanus cum ternis pullis suis naturaliter effigiatus, expansis alis, pectus suum rostro vulnerare, cruoreque pullos suos pascere ac in dextram scuti partem conversus esse visitur. Scuto incumbentem galeam militarem craticulatam sive apertam regio diademate ex quo brachium humanum catafracta cinctum, ac in vola ipsa strictum gladium tenentem proferente ornatam. A summitate vero sive cono galeae laciniis sive lemniscis, hinc flavis et caeruleis, illinc autem candidis et rubicundis, in scuti extremitates sese diffundentibus scutumque ipsum decenter exornantibus.”]
A család későbbi története nem ismeretes, az esetleges leszármazókról nem tudunk. Az armális Herpay Gábor regeszta gyűjteményének kiadásakor már Debrecen város levéltárában volt.* [* Herpay Gábor: Debrecen Szab. Kir. Város Levéltára Diplomagyűjteményének regesztái. Debrecen, 1916. 9. sz.][1]
- Irodalom:
Szálkai Tamás: Armálisok és armalisták a kora újkori Biharban. A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár egyéni címeres nemeslevelei (1535-1811) és nemesi iratai alapján. Debrecen, 2010. 88. (PhD értekezés) [2]
- Külső hivatkozások:
Lásd még: