Címerhatározó/Kopasz címer
|
|
|
|
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként a Kopasz család címerével foglalkozik.
III. Ferdinánd 1655. március 20-án Pozsonyban Kopasz (Kopas) Istvánnak és nejének Sieberer Erzsébetnek, valamint gyermekeiknek Péternek és Mihálynak nemességet és címert adományozott. A nemeslevelet Szepes vármegye közgyűlése előtt hirdették ki 1655. július 24-én.* [* MUO 171. Régi jelzet: Acta misc. 932.]
A rossz állapotú szakadozott armálison nem látszanak a hitelesítő aláírások,* [* 615x755/115/132x128 mm.] függőpecsétje mára elveszett, csak a vörös-fehér-zöld-sárga zsinórja maradt meg.
Arany keretben bordó szőnyegen kerek zöld babérkoszorú által övezett halványsárga damaszkolt mezőben helyezkedik el a címer. A külső szőnyegen fent jobbra Magyarország, középen ovális arany pajzsban a császári kétfejű sas mellén Ausztria címere, balra Csehország, lent jobbra Dalmácia, balra Horvátország címere helyezkedik el. A szövegben leírt címer: „Álló, … égszínkék színű pajzs, melynek alját kis zöld hegy foglalja el, felette egész egyszarvú áll, természetes színében ábrázolva, szétterpesztett hátsó lábakkal, és farka a magasba emelve, úgy állva, mintha ugrana, a pajzs jobb [oldala] felé fordulva látható. A pajzsra rostélyos vagy nyílt katonai sisak támaszkodik királyi koronával, ifjú – mégpedig katona közepétől [derékból] emelkedik vörös ruhába, vászon övbe és magyar kalapba öltözve, bal kezében oldalára … [helyezett] kardhüvelyét tartja, jobbjában pedig hegyével a felfelé fordított meztelen szablyáját és erre török feje … van húzva, és hasonlóképp a pajzs [jobb] oldala felé fordulva – szépen díszíti. A sisak … ormáról pedig sisaktakarók vagy foszlányok, innen sárga és vörös, onnan pedig fehér és szintén vörös, a pajzs széleit mindenütt körülfolyják és a pajzsot … [díszítik].”* [* „Scutum videlicet … erectum coelestini coloris fundum illius viridi occupante monticulo super quo integer unicornis, naturali suo colore effigiatus, divaricatis posterioribus pedibus, caudaque superius elevata, salienti similis stare ad dextrum scuti … esse visitur. Scuto incumbentem galeam militarem craticulatam sive apertam regio diademate juvenem quondam militem mediotenus eminentem, veste rubra, cingulo lineo, ac pileo Hungarico ornatum, sinistra eundem manu lateri app[osita]… vaginam tenere, dextra vero frameam nudam cuspide sursum versam ac eidem capite Turcicum … obductum in fixum tenentem et ad … similiter scuti partem conversam proferente ornat[am]. … vero sive cono galeae laciniis seu lemniscis, hinc flavis et rubris, illinc autem candidis et iterum rubris, in scuti extremitates sese passim diffundentibus scutumque ipsum …”]
A család későbbi sorsa ismeretlen, az oklevél 1916-ban már Debrecen város diplomagyűjteményében volt.* [* Herpay Gábor: Debrecen Szab. Kir. Város Levéltára Diplomagyűjteményének regesztái. Debrecen, 1916. 10. sz.][1]
- Irodalom:
Szálkai Tamás: Armálisok és armalisták a kora újkori Biharban. A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár egyéni címeres nemeslevelei (1535-1811) és nemesi iratai alapján. Debrecen, 2010. 92-93. (PhD értekezés) [2]
- Külső hivatkozások:
Lásd még: