Címerhatározó/Magyari címer
|
|
|
|
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként a Magyari család címerével foglalkozik.
Magyari vezetéknévre hamisították az eredeti címerszerző Mihály nevét, aki által felesége Kristán Erzsébet, fiai János és Bálint, valamint mostohafia Melda Péter 1631. október 5-én Bécsben II. Ferdinándtól nyert nemességet és címert. Az armálist 1632-ben Abaúj vármegye törvényszékén hirdették ki.630 [630 MUO 137. Régi jelzet: Bihar megyei törzsanyag sz. n.]
Az armálist631 [631 493x652/93/134x108 mm.] II. Ferdinánd király és Sennyey István győri püspök hitelesítette kézjegyével. Egykori függőpecsétje mára sajnos elveszett.
Arannyal keretezett kék szőnyegen lilásszürke kartusban ovális zöld babérkoszorúval körülvett damaszkolt sötétkék kárpiton helyezkedik el a címer. A keret sarkaiban felül jobbra Magyarország leveles koronával díszített, balra Csehország címerei, középen a császári kétfejű sas helyezkedik el. Az oklevél szövegében is leírt címer, egyszerű kompozíció: „Álló katonai pajzs tengerkék színben, melynek alját háromcsúcsú zöldellő kis hegy foglalja el, melynek magasabb dombján teljes szőlőtőke saját természetes leveleivel és fürtjeivel terhelve, és karó vagy cölöp köré szövevényesen tekeredve látható. A pajzsra rostélyos vagy nyílt katonai sisak támaszkodik királyi koronával, természetes színében ábrázolt strucc – csőrében zöld szőlőfürtöt látszik tartani – szépen díszíti. A sisak tetejéről vagy csúcsáról mindkét oldalon fehér és vörös sisaktakarók vagy foszlányok, a pajzs széleire szelíden ráomlanak és a pajzsot könnyedén és illően díszítik.”632 [632 „Scutum videlicet militare erectum coerulei coloris fundum illius trijugi viridi monticulo occupante, e cujus eminentiori jugo integra vitis foliis suis naturalibus et racemis onusta exercuisse ac circa palum sive statumen, sinuose involuta esse conspicitur. Scuto incumbentem galeam militarem craticulatam sive apertam regio diademate, strutum naturali suo colore efformatum, ac rostro botrum viridi folio conspicuum tenere eminentem, proferente ornatam. A summitate vero, sive cono galeae, laciniis seu lemniscis, utrinque candidis et rubris, in scuti extremitates sese placide diffundentibus, illudque venuste exornantibus.”]
A család további sorsáról közelebbit nem tudunk, nem tájékoztat a családtörténeti irodalom sem. Az armális szerepel Schönherr listájában is.633 [633 Schönherr Gyula: Bihar vármegye levéltárában ırzött czímeres nemeslevelek. Turul, 1888. 4. 179.][1]
- Irodalom:
Szálkai Tamás: Armálisok és armalisták a kora újkori Biharban. A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár egyéni címeres nemeslevelei (1535-1811) és nemesi iratai alapján. Debrecen, 2010. 121-122. (PhD értekezés) [2]
- Külső hivatkozások:
Lásd még: