Címerhatározó/Salgóy címer

Ch

Hat. kulcsok

EGY (I.)

OSZ (I.)

Mutató

---

---

Ez az oldal a Címerhatározó kulcsának részeként a Salgóy, Salgói családok címerével foglalkozik.

---

Salgóy d.g. Tekele

A Tekele nemzetségből származó család.

Siebmacher:

Wappen a): Oberhalbe nackte Menschengestalt, mit Hirschstangen an Stelle der Arme.

[Siegel d. d. 1474, 1477 u. 1482 des Vicegespanes Nicolaus Roskoványi. Archiv des Jos. v. Csoma. NB. Der rechtsseitige erhobenen Arm (bezw. die rechtsseitige Hirschstange), ist unvollkommen abgedrückt].

Wappen, b): Meerweib, in d. erhob. Rechten eine Hirschstange (oder einen dürren Zweig) in d. gelichfalls erhobenen Linken einen Kugel (oder einen Apfel) haltend.

(Undeutlich ausgeprägtes Siegel d. d. 1639 des Stefan Roskoványi).

Vappen, C): Aus einer Krone wachsend eine nackte Menschengestalt mit erhobenem rechten Arme, in d gleichfalls erhobenen Linken eine mit einem dürren Zweige besteckte Kugel haltend.

(Siegel d. d. 1639 des Stefan).

Wappen, d): In R. drei (auch gewellte) w. Schräglinksbalken. – Kleinod: Mann mit Kalpag, in d. erhobenen Rechten eine Hirschtange (oder einen dürren Zweig), d. Linke in d. Hüfte gestützt haltend.

(Siegel vom XVIII. Jh.).

Wappen, e): In B. drei gewellte auch nicht gewellte Schrägbalken. – Kleinod: Der Mann wie vorstehend, hier nackt.

(Siegel vom XVIII. Jh.).

Die Ur- und Haupttypen bei den Wappen der Roskoványi und Dobay de Nagy Doba, secheinen gewesen zu sein: Menschengestalt. Hirschstange u. die Schräg- (bezw. Schräglinks-) Balken; denn auch die Dobay siegeln im XVII. u. XVIII Jh. (sowie vermutlich auch schon viel früher) wie hier sub a e blasonirt.

Meiner Ansicht nach, verhält es sich mit der Roskoványi-Dobay- (bezw. auch mit d. Tekule-) Wappenfrage wic folgt: Die Stammwappen-Schildfigur, waren die Schräg- (oder Schräglinks-) Balken; die Kleinodfigur aber, war die nackte Menschengestalt mit d. Hirschstangen an Armesstelle. In Folge der Kleinodsiegelperiode, wurde das ursprüngliche Kleinod, eine zeitlang Schildfigur u. kehrte man dann erst später wieder, zur Urschildfigur, den Schrägbalken zurück.

(Vergl. Auch den Artikel u. das Wappen Dobay I. v. Nagy-Doba in diesem Werke u. im Supplemente).

Uradeliges und angesehenes Geschlecht des Sároser Ctts, vom Genus Tekule seine Abstammung herleitend und noch gegenwärtig auf dem gleichnamigen Stammgute erbgesessen.

Tomas, Lede und Martin, Söhne des Tekule, erhalten v. König Ladislaus IV, sub d. 1278 Donationen auf Pétermezö Kozormezö und Hosszumezö im Sároser Ctte.

Vom Genus Tekule, stammen noch ferners ab: die † Buzinkay, Dobay, † Fekete, Gombos. † Mocsolay, † Nyomárkay, † Olsaviczay, † Pankotay, Ratvay, † Salgóy, Strás aliter Balpataky, Szentgyörgyi, † Tamásfalvay, † Ternyey, Usz u. Vincze de Doba.

Es theilen die Roskoványi i. J. 1337 und werden dieselben, 1466 auch in Kércs, Abaujer Ctt angetroffen.

Thomas Roskoványi, tritt 1469 als Vicegespan v. Zemplin urk. auf. Augustin von Roskoványi geb. Szena,7. Dezb. 1807), Dr. d. Theologie und Philosofie, 1836 Domherr v. Erlau, 1850 Bischof v. Waizen, v. 1859 bis zur Gegenwart, Bischof v. Neutra, gab viele gelehrte Werke i. Druck heraus.

(Fejér, Cod. Dipl. VIII. Vol. 4. P. 258. Theilungsbrief. – Wagner , Dipl. 289. – Dr. Csánki Dezsö, Magyarorsz. tört. földr. BPesth, 1890. Pag. 231. 325. 379 ec. – N. J. IX. 765- 768 – Wurzbach Const. Dr. v. Biogr. Lex. ec.).

• Irodalom:

Siebmacher: Wappenbuch. Der Adel von Ungarn [1]

• Külső hivatkozások:

---

Salgói d.g. Kacsics

A Kacsics nemzetségből származó család.

M. kat. lex.:

Salgó, Nógrád m.: vár. 1290 u. építtette a Kacsics nb. Salgói család őse. 1450-60: a husziták tartották megszállva. Birtokosai sűrűn változtak. A török közeledtével megerősítették, végvár lett. 1554: Kara Hamza bég csellel elfoglalta. 1593: Fülek elestének hírére török őrsége feladta. Többé nem játszott katonai szerepet, pusztulásnak indult. A szabálytalan alaprajzú hegyi várat később bástyás külső védőövvel erősítették. Romjai Salgótarján közelében állnak. Bá.B.

Kiss 1984:294.

Batizi:

1347-ben I. (Anjou Nagy) Lajos király megerősítette Szécsényi Tamás volt erdélyi vajda, jelenlegi krassói ispán kérésére apja I. Károly király 1323. évi oklevelét, melyben az uralkodó több birtokot, köztük Sóskutat adományozott Szécsényinek.

Úgy tűnik, hogy az 1323. évi adományozás utáni egy évszázadban Szécsényi Tamás utódai folyamatosan birtokolták Sóskutat. Erre mutat (Habsburg) Albert magyar király 1438. évi oklevele, mely szerint „Soskuth” birtok a hamis pénz készítése miatt elítélt, birtokaitól megfosztott Salgóynak mondott Szécsényi Miklóstól került az akkori uralkodóhoz, Zsigmondhoz. (Szécsényi Tamás dédunokáját Salgóy Miklóst 1424-ban ítélték el és kobozták el birtokait.) Albert király 1438-ban a Zsigmond királytól, mint elődjétől rászállt Sóskutat Berzevici (Pohárnoknak nevezett) Mihálynak adományozta hű szolgálataiért. Az igen precíz, bőbeszédű adománylevél a birtokot minden haszonvételével és tartozékával, a hozzá tartozó művelt és műveletlen szántóföldekkel, egyéb földekkel, rétekkel, erdőkkel, ligetekkel/bozótosokkal, hegyekkel, völgyekkel, szőlőkkel, szőlőhegyekkel, vizekkel, vízfolyásokkal, malmokkal és malomhelyekkel. Az oklevélben Albert király leszögezte, hogy ha Berzevici Mihály fiú utód nélkül halna meg, akkor Sóskút birtok édestestvéreire, Berzevici Istvánra és Detrikre száll majd.

• Irodalom:

Magyar Katolikus Lexikon [2]

Batizi Zoltán: Sóskút község településrendezési eszközeihez. Örökségvédelmi hatástanulmány. Régészeti szakterületi munkarész. (Promohouse Kft.) 2018.[3]

• Külső hivatkozások:

Rövidítések

Lásd még:

• Címerhatározó

---