Címerhatározó/Sztankai címer
|
|
|
|
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Ez az oldal a Címerhatározó kulcsának részeként a Sztankai család címerével foglalkozik.
sztankahermányi és sztankovói Sztankay
szerkesztés
Nagy Iván:
Sztánkay család.
Sáros vármegye előkelő régi nemes családa, birtokos egyéb megyében is, mint e század elején Zemplin megyei Cséke és Füzessér helységben. *
Közűlök többen Sáros megyénél főbb hívatalokat viseltek. Sztánkay István 1637-ben országgyűlési követ. * Sztánkay András 1659. 1662-ben követ, 1664-ben alispán. * Sztánkay Lajos 1681-ben követ, * 1685-ben alispán. * Sztánkay Antal 1715-ben követ. *
Sztánkay Istvánnak Nagyszilvai birtoka iránti itélete végrehajtásáról az 1659. évi országgyűlés gondoskodott. *
A család jelenleg is birtokos Sáros megyei Cselfalu, Komló-Keresztes, Nádfő, Pósfalu, Procs, Sósujfalu, Kellemes helységekben. Egyik vagyonosabb élő tagja a családnak Sztánkay László, ki 1840-ben r. esküdt és József, ki 1840. tiszt. szbiró volt.
Tóth:
Sztankay-cs.: «De Sztankahermány et Sztankovo» (46,298—1900. b. ü. m. ig.); «De Pósfalva» csak helyi megkülönböztetés; 1693-ban De Hermány. 1732-ben De Hermány et Prócs.
A) Ős: Ztanechich János De Ztankovo. A cs. Vág-Szigetről ered. István (Stankovitz) és fia Péter Szigetvár védelmében estek el. Testvére: Miklós fejleszti a cs.-ot tovább. Miklós Sáros m.-ben nagy donácziókat kap 1596-ban Báthory Zsigmondtól Erdélyben és M agyarországban. 1603-bán a királytól kap nemesítést, majd 1675-ben erősítést.
B) Birtoklás: 1291-ben János Sztankovo földjét kapja.
D) Nemesség, czr. 1569-ben Báthory Zs.-tól, melyen 1603-ban Rudolf kir. némit (főleg: helyzetet) változtat: kék mezőben, zöld hármas halmon, jobbra fordult vörös nyelvű, kettős farkú arany oroszlán ágaskodik, jobb előlábával kardot, baljával stilizált liliomot tartva. Sd.: u. az növekvőn. Fk.: vörös-ezüst, kék-arany. Az 1615-ben (II. M átyástól) erősített czr-ben az oroszlán pálmaágot tart s az amott koronás sisak fekete-aranv rostélya helyett vörös-arany rostély van. 1732; 1754—5. Antal fiai Dénes, Ferencz, Miklós. 1899-ben erősítés «De Sztankahermány». [Az 1603. czr.-t 1606-ban Sáros megye, 1615-ben Zemplén vármegye, 1616-ban Szepes vármegye hirdeti ki.]
Horváth:
Sztankai Miklós neve előfordul Pázmány Péter 1629-es esztergomi kanonoki vizitációjában, mely a szepesi káptalan birtokaival kapcsolatos. Sztankai a zempléni káptalan tulajdonát képező szőlőt bírta zálogként. [HRADSZKY J. szerk.: Addimenta ad initia, processus ac paesens status Capituli Scepusiensis. Szepesváralja, 1904. 24.] Ugyanezen adat megtalálható Révai János szepesi püspök 1796-os kanonoki vizitációjában, amely szerint a szőlő tulajdona Miklós utódaira szállt át és az ügy megoldatlan maradt. Ugyanezen vizitációban fordul elő a család egy másik tagja, Szankai Jakab, a szepesi káptalan birtokainak gondnoka (spanus). [Uo. 363-364.]
Sztankai Istvánon kívül, aki 1697-ben a rétorikai osztály tagja volt, a kassai egyetemen tanult 1675-ben Sztankai Sámuel is, aki ekkor már rétor volt. A kassai gimnázium többi rétorával együtt ebben az évben ő is egy promóciós iratot ajánlott az egyetem végzett mesterfokozatot szerzett diákjainak. Ő is a nemesi konviktus lakója volt. Nagy Iván szerint a Sztankaiak régi sárosi nemesi család. 1629-ben élt Szankai Miklós. István 1637-ben, 1659-ben és 1662-ben Sáros vármegye országgyűlési követe. András 1664-ben sárosi alispán, Lajos az 1681-es soproni országgyűlésen a vármegye követe, aki 1686-ban sárosi alispán volt.
Sztankai Pál (1699-1754) jezsuita latin nyelvű életrajzában családját a sáros vármegyei Procsfalváról származtatja („Procsfalvensis"). Ő is a kassai gimnáziumban tanult, ahol 1716-ban belépett a jezsuita rendbe. Noviciátusa és filozófiai tanulmányai után a jezsuita gimnáziumok alacsonyabb osztályaiban tanított. Csak ez után folytatott teológiai tanulmányokat (1725-1728) a nagyszombati egyetemen. Felszentelése után több jezsuita kollégiumban szolgált misszionáriusként és rektorként, többek között Lőcsén, Kassán és Savnikon. Irodalmi téren is működött. Pozsonyban halt meg.
A 18. század közepén a család szétágazása folytán Procsfalván kívül a sáros vármegyei Cselfalván, Kellemesen, Szentkereszten és Nádfőn is rendelkeztek birtokokkal. Címerük (hármas) halmon álló kétfarkú oroszlán, mely jobb első lábával szablyát tart. A sisakdísz ugyanilyen oroszlán, növekvőleg.
- Irodalom:
NAGY Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzékrendi táblákkal. Pest, X. 1863. 856.[1]
Tóth Sándor: Sáros vármegye monográfiája. Budapest, I. 1909. 449-450. [2] [3]
Pavel Horváth: Heraldická promočná tlač z roku 1697. Genealogicko-heraldický hlas (9) 1999/2. 5-15.
- Külső hivatkozások:
Lásd még: