Címerhatározó/Juhász címer

Ch

Hat. kulcsok

EGY (I.)

OSZ (I.)

Mutató

---

---

Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként a Juhász családok címerével foglalkozik.

---

Melius Juhász Péter

Mélius Juhász Péter (1532-1572) címere egy 1586-os műve címlapjáról. Raphael Hoffhálter metszte, mely már 1563-ban is előfordul. A címer kerete fölött Mélius arcképe is látható.

• Irodalom:

• Külső hivatkozások:

---

Juhász másképpen Theöreök

Juhász másképpen Theöreök Benedek 1630. május 2., Pozsony II. Ferdinánd nemesség és címer általa: fiai István, András, János, lányai Judit, Dorottya

P 773 Lad. RRR 83/29

• Irodalom:

• Külső hivatkozások:

[1]

---

Juhász 1652

Ch→

Siebmacher:

Wappen: In R. aus gr. Boden wachsend, ein gr. balaubter, mit Früchten behangener Eichenbaum, um dessen Stamm sich eine gr. Schlange viermal aufwärts windet. – Kleinod: Drei g. besaamte fünfblättrige r. Rosen, an gr. Stengeln mit gr. Blättern. – Decken: bg. – rs.

Adels – u. Wappenbrief v. König Ferdinand d. d Wien, 2. Mai 1652 (kundgemacht: Petneháza, Szabolcser Comitat, 15. Januar 1655) für Andreas Balogh aliter Szodos als Haupterwerber, sowie für seine Brüder Stefan, Peter u. Johann Balogh u. für Andreas Juhás als Nebenerwerber.

(Orig. Cap. A. Lelez.)

Kempelen:

Balogh (alias Szodos).
Czímeres nemeslevelet nyertek 1652. máj. 2. B. András és testvérei (leleszi conv. és Szatmárm. lt.) Kihirdette 1655. jan. 15. Szabolcsmegye. – Czímer: vörös paizsban zöld halmon gyümölcsös tölgyfa, törzse körül négyszeresen kigyó tekerődzik fel; sisakdísz: arany száron arany kelyhü és arany levelü vörös rózsa; sisakdisz: kék-arany, vörös-ezüst. (Siebm. 33.) – A család egy ága Deésen lakott, de nemességét Szatmármegyében igazolta. – Vö. Gorzó 14.

MCK:

Balogh aliter Szódos. 64. T. 8. B. András, István, Péter és János 1652. V. 2. Ferdinándtól nyertek c. n. l. – Kihird: Szabolcs vm. 1655. I. 15. – Leleszi kapt. lt.

• Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 1. kötet[2]

Siebmacher: Wappenbuch. Der Adel von Ungarn[3]

Magyarország címeres könyve (Liber armorum Hungariae) I. kötet (A-C). szerk. Alapi Gyula. Budapest, 1913[4][5]

• Külső hivatkozások:

Rövidítések

Lásd még:

• Címerhatározó