Gomba/Ehető gombák/Tarkahúsú galambgomba
< Gomba | Ehető gombák
(Russula decolorans szócikkből átirányítva)
Gomba portál • Mikológia • Gombacsaládok • Gombalista (HU-La) • Gomba fajták • Gombanevek változásai • Ehető gombák • Gyógygombák • Nem ehető gombák • Mérgező gombák • Gombamérgezések • Védett gombák • Gombák eltevése • Gombás ételek • Gombavizsgálat • Gombanaptár • Gomba szótár • Mit-mihez használjunk
Tarkahúsú galambgomba
- (Russula decolorans, Syn: -)
- Más neve(i): -
Étkezési érték: Bár ehető, de hazánkban ritka faj, ha rábukkanunk, hagyjuk termőhelyén!
Az osztatlan bazídiumú gombák osztályának a galambgomba-alkatúak rendjéhez, ezen belül a Russulaceae családjához tartozó ehető gombafaj.
Kalap
- 4-10 cm széles, húsos, félgömb alakúból későn kiterülő, közepe lehet bemélyedő; széle sokáig aláhajló, öregen kissé bordás; felszíne síkos; sárgás-narancs vagy narancsvörös, idősen gyakran sárgásra kifakul, a kukacrágások helyén és a kalap peremén hamuszürkére színeződik, széle csak idősen lesz röviden bordás.
Lemezek
- közép sűrűek, tönkhöz nőttek, féllemez nincs, vastagok, eleinte fehéresek, majd krémokkeresek, élük szürkülő.
Tönk
- 4-10 x max. 3 cm, kemény, hengeres, fehér, hosszanti ráncoltsággal, öregen erősen szürkül.
Hús
- fehéres, megvágva kissé vörösödik, majd szürkül, puha, jó ízű, jó szagú.
Spóra
- izoláltan tüskés, kissé hálózatos, elliptikus, 9-12 (14) x 7-9 (10) µm. Spórapora világos okker.
Előfordulás
- VII-X; hegyvidéken főként luc-, de kéttűs fenyő és nyír alatt is nőhet, erősen savanyú, mohás talajon, tőzeglápokban. Magyarországon nagyon ritka.
Hasonló fajok
- krómsárga galambgomba, a szürkülő galambgomba hazánkban ritkán fordul elő, gyászos galambgomba.
Figyelem! A saját gyűjtésű gombát felhasználás előtt feltétlenül vigyük el gombavizsgálatra, amit Magyarországon magánszemélyeknek – a kijelölt piacokon – ingyen elvégeznek! |
Lásd még
- Gombákról bővebben
- Gombás ételek
- Magyar Wikipédia: Tarkahúsú galambgomba
Forrás: Ewald Gerhardt: Gombászok kézikönyve
Magyar Mikológiai Társaság gombanévjegyzék
Forrás: TERRA Alapítvány