Történelmi fogalomszótár/P

A lap mérete: 12666 bájt

Történelmi fogalomszótár

P

• paidagógosz – (görög) gyermekkísérő, gyermekvezető (tanár).

• palánk – cölöpsorok közé döngölt föld, kő, zúzalék, agyag, kívül sárral betapasztva, néhány tucatnyi, vagy százas őrséggel a végvárakon.

• panem et circenses – kenyeret és cirkuszt; Augustus a népet ingyengabona osztásával és cirkuszi játékokkal állította maga mellé.

• panta rhei – minden folyik, mindig minden ugyanaz és mégis más; Hérakleitosz (Kr.e. 530–470) epheszoszi természetfilozófus szerint.

• parabászisz – a kar vagy valamely szereplő közvetlenül a közönséghez szól (ókori görög színjátszás).

• parabolák – példázatok

• paradoxon – ellentmondás

• parodosz – a kar bevonulása közben elhangzó első kardal (a hagyományos attikai tragédiában).

• Parthenon – az athéni Akropolisz legnagyobb épülete, Athéné temploma.

• Parthiscum – Szeged

• pasa – (basa): a szultán fiainak, a 15. sz.-tól a tartományok (vilajet) kormányzóinak címe a Török Birodalomban. A nagyvezírt és a beglerbéget rangjánál fogva megillette, de viselhették más vezérek, valamint udvari főméltóságok is.

• passzív ellenállás lsd. passzív rezisztencia

• passzív rezisztencia – (passzív ellenállás): a közélettől való visszavonulásban és a hatósági rendelkezések végre nem hajtásában testet öltő ellenállás. Magyarországon az 1848/49. évi forradalom és szabadságharc leverése után a neoabszolutizmus elleni küzdelem fő formája volt.

• patarénok – a bogumilok tanításával lényegében azonos nézeteket hirdető eretnekmozgalom tagjai a 12-13. sz.-i Észak-Itáliában.

• pátens - törvényerővel rendelkező nyílt parancs. Magyarországon a neoabszolutizmus idején (1849–60) a bécsi udvar pátensekkel kormányzott.

• pater familias – családfő az ókori Rómában.

• pátriárka – 1. a korai keresztény egyház tekintélyes főpapjainak címe – 2. a korai keresztény egyház tekintélyes főpapjainak címe. – 3. a legfőbb papi méltóság a görögkeleti egyházban.

• patrícius – 1. a Kr.e. 4.sz.-ig a politikai jogokkal kizárólagosan rendelkező nemzetségi arisztokrácia tagjai az ókori Rómában. Az uralkodó osztályt alkotó patríciusok töltötték be a vezető állami és papi tisztségeket, közülük kerültek ki a szenátus tagjai. A Kr.e. 5. sz.-tól elkeseredett harcot folytattak a plebejusokkal, akikkel a Kr.e. 4. sz.-tól kénytelenek voltak megosztani a politikai jogokat. – 2. a középkori városok leggazdagabb polgárai. Többségük a kereskedelemből és pénzügyletekből szerzett vagyont. Nemzedékeken át kezükben tartották a városi vezető tisztségeket. – Magyarországon a 15. sz.-tól erősödött meg a patrícius réteg, de a Nyugat-európaihoz hasonló politikai és gazdasági befolyást sohasem tudott szerezni.

• patriotizmus – (hazafiság): a hazával való érzelmi jellegű azonosulás, ill. az ebből fakadó készes a személyes áldozatvállalásra és politikai cselekvésre. Kialakulása szorosan kapcsolódik a nemzetállamok létrejöttéhez.

• patronatus – (patrocinium) a libertus vagyonos pártfogója (patrónusa) közötti, az előbbiek függőségét rögzítő jogviszony az ókori Rómában.

• Pax Romana – Róma békéje. Valamilyen nagyobb egyházi ünnep alkalmából, a római pápa dekrétuma alapján, rövid ideig (3 napig) érvényesült.

• pentakosziomedimnoi – 500 mérősök, lehettek arkhónok és kincstárnokok is. Az ókori Athénban évi jövedelmük alapján osztályokba sorolt polgárok.

• peplosz – (görög) földig érő, többnyire ujjatlan öltözet, a khitónnál vastagabb anyagból készítették, a vállon megtűzték, rendszerint övvel hordták. Az anyagot egyszerűen körültekerték a testen, s egyik oldalon nyitva hagyták, vagy miután felöltötték, összevarrták.

• perioikoszok – személyükben szabad, mezőgazdaságból, iparból és kereskedelemből élő, politikailag jogfosztott, de katonáskodásra kötelezett őslakosság az ókori Lakóniában (Spárta).

• perisztil – az átriumos ház tágas oszlopcsarnoka az ókori Rómában.

• Petition of Rights – Jogok kérvényének megfogalmazása 1628-ban I. (Stuart) Károly (1625–1649) uralkodása alatti Angliában.

• phülé – 1. vérrokonságon alapuló törzs az ókori Görögországban. – 2. közigazgatási egység az ókori athéni államban. A Kr.e. 6. sz.-ban Kleiszthenész reformja során 10 phülét hoztak létre, melyekben a vérségi elvnél már fontosabb volt a területi elv.

• phüszisz – (görög) természeti törvények; ezek objektív, embertől független, örök, isteni, megváltoztathatatlan törvények.

• placetum regium – (királyi tetszvényjog) az állam, ill. képviselőjének joga a pápai rendeletek kihirdetésének előzetes jóváhagyására, valamint a pápához címzett iratok előzetes ellenőrzésére. – Magyarországon először Zsigmond király (1387–1437) dekrétuma (1404) mondta ki a placetrum regiumot, fej és jószágvesztés terhe alatt, egyidejűleg törvénybe foglalta a főkegyúri jogot.

• planctusok – siratóénekek

• plebejus – 1. kiváltságokkal rendelkező patríciusokkal szemben álló köznép (plebs) tagjai az ókori Rómában. Részben a meghódított őslakosságból, részben a betelepült idegenekből kerültek ki, akik politikai jogokkal nem rendelkező, személyükben szabad emberek voltak, s földművelésből, kézművességből és kereskedelemből éltek. A patríciusokkal folytatott küzdelmeik eredményeként elnyerték a polgárjogokat, Servius Tullius uralkodásától (Kr.e. 578–534) részt vehettek a comitia centuriatán (népgyűlésen). Kr.e. 494-től a törvényhozásban, ahol érdekeiket a néptribunosok képviselték. Kr.e. 445-től házasodhattak a patríciusokkal, 367-től consuli méltóságot is elnyerhették. – 2. a polgárjoggal nem rendelkező szegény rétegek (napszámosok, céhlegények stb.) a középkori városokban.

• pnüx – az athéni Areiosz Pagosz sziklájának félkör alakú dombja, ahol a népgyűlés tartotta tanácskozásait.

• podium – magas alépítmény a templomban az ókori Rómában.

• polisz – görög városállam.

• politeizmus – ókori görög sokistenhit.

• pontifex – az ókori Rómában a legfelsőbb papi testület tagja. A 3, majd 6 tagú testület feje a pontifex maximus volt. Illetékességük körébe tartozott az időszámítás, a naptárkészítés, az évkönyvírás, az egyes napokhoz kötődő események és tudnivalók stb. Augustus uralkodása (Kr.e. 31–Kr.u. 14) óra a pontifex maximus tisztséget a császárok viselték, de a címet a római pápák is fölvették (elsőként I. Leo, uralkodása 440–461).

• porció – az állami hadiadó természetben fizetett hányada a 17–18. sz.-i Magyarországon. A porció egy katona napi ellátását jelentette, melynek mértékét a hatóságok állapították meg, s a parasztoknak a hozzájuk beszállásolt katonák számára kellett biztosítaniuk. A porció értékét elvben levonták a pénzben fizetendő hadiadóból, de mindennaposak voltak az ezzel kapcsolatos súlyos visszaélések.

• porfir – egyiptomi vulkanikus kő építészeti díszítésekhez az ókori Rómában.

• potestas – hatalom az ókori Rómában; az állam főhatalmi képviselete parancskibocsátási jog nélkül a Kr.e. III. sz.-ban.

• preator – az ókori Rómában eredetileg a király hadvezére, a Kr.e. 4. sz-tól az igazságszolgáltatás feje, a consul után a következő tisztviselő. A 3. sz. elejétől tartományi helytartók is voltak. A császárkorban a praetor funkciója elvesztette jelentőségét.

• preatorianusok – (pretoriánusok) Augustus uralkodásától (Kr.e. 31–Kr.u. 14) a császári testőrség a Római Birodalomban. Gyakran emeltek, ill. taszítottak le a trónról császárokat, akik hatalmuk biztosítása érdekében különféle privilégiumokat biztosítottak nekik.

• presbiteriánusok – Kálvin János (1509–1564) francia reformátor tanításait követő protestáns felekezet.

• primátus – elsőség, elsőbbség, fölény.

• primogenitura – elsőszülöttségi jog öröklési rendje.

• princeps senátus – első polgár az ókori Rómában. (Augustus egyik címe).

• principátus – a köztársasági intézményeket megtartó, de lényegében monarchikus államforma a Római Birodalomban (1–3. sz.) A principátus intézményét Augustus (Kr.e. 31–Kr.u. 14) teremtette meg, aki mint az állam „első polgára” minden hatalmát a saját kezében összpontosított.

• proconsul – hivatali idejét letöltött consul az ókori Rómában. Többnyire tartományi kormányzóvá nevezték ki őket. A császárkorban a provinciák kormányzójának a címe.

• proféta – az Istentől származó kinyilatkoztatást az emberek tudomására hozó személyek, akik előtt a jövő feltárul. Nagy jelentőségük volt az ókori zsidóság történetében. Az ószövetségi prófétákat a kereszténység is elismeri, de csak Jézus után.

• proletarii – (proletariátus) a szabadok vagyontalan alsó rétege az ókori Rómában. Nagy számuk ellenére csak egy centuriát alkottak, és szavazattal rendelkeztek. Sem adózniuk, sem katonáskodniuk nem kellett. Többségük elszegényedett parasztságból került ki.

• prológosz – a főhős monológja vagy két színész dialógusa (a hagyományos attikai tragédiában).

• propozíció – témamegjelölés (görög dráma eposzi kelléke).

• propülaia – az athéni Akropoliszra vezető márványlépcső.

• protektorátus – (védnökség): 1. viszonylagos belső önállósággal rendelkező, de külpolitikai, katonai és gazdasági szempontból más állam irányítása alatt álló ország. A gyarmatosítás kezdeti időszakában létrehozott protektorátusok többsége utóbb gyarmati státust kapott. – 2. az 1939-ben a németek által megszállt Cseh- és Morvaországban létrehozott német megszállási rendszer. A semmiféle önállósággal nem rendelkező Cseh–Morva Protektorátus valójában katonai megszállás alatt álló tartomány volt.

• protestantizmus – a kereszténységnek a reformáció következtében kialakult egyik fő ága. Az elnevezés onnan ered, hogy a lutheranizmushoz csatlakozott német rendek a speyeri birodalmi gyűlésen (1529) tiltakoztak (protestáltak) a császárnál a vallásuk terjesztését akadályozó határozat ellen. A protestantizmus szerint az ember üdvözülése kizárólag Jézus megváltó keresztáldozatába vetett hitétől függ, ezért elvetett minden vallási cselekményt (gyónás, búcsújárás, búcsúcédulák stb.), nem ismerte el a zsinati határozatokat és a pápai rendelkezéseket, az igazság egyetlen forrásának a Bibliát tekintette.

• provizórium – átmeneti v. ideiglenes állapot, ill. kormányzati rendszer. Magyarország történetében a neoabszolutizmus második szakaszának (1861–67) elnevezése, amikor a bécsi udvar már nem az önkényuralom fenntartását, hanem a kiegyezést tűzte ki célul.

• prütaneia – ókori Athénban egy-egy phülé 50 fős testülete alkotja, mely saját térségi ügyeit naponta tárgyalja egy-egy naponta változó – maguk közül választott – elnök (prütanisz) vezetésével, míg mandátumuk le nem jár (36 napig).

• prütanisz – lsd. prütaneia.

• puritanizmus – vallási-politikai mozgalom a 16–17. sz.-i Angliában. Hívei minden katolikus szertartásra emlékeztető vonásától meg akarták tisztítani az egyházat, melyet a reformáció szellemében kívántak volna továbbfejleszteni. Az angol polgári forradalom idején (1640–60) a két irányzatra bomlott (independensek, presbiteriánusok) puritanizmus követői a monarchia ellen, a forradalom mellet küzdöttek. – A 17. sz.-ban Kelet-Magyarországon és Erdélyben számos követőre talált, legismertebb Apáczai Csere János (1625–1659), a neves pedagógus és tudós volt.