Bács és Bodrog vármegyéket történetük folyamán többször egyesítették, majd szétválasztották. Bács vármegyének először I. Lipót adományozott címeres pecsétet 1699-ben, amely Szent Pál apostolt ábrázolta. Ez a címeres pecsét eltűnt, így 1713-ban III. Károly adományozott a korábbi, 1699-es pecséttel azonos címeres pecsétet. III. Károly 1715-ben Bodrog vármegyének is adományozott címeres pecsétet, ami a két vármegye különállását jelentette.
Az 1802. évi VIII. törvénycikk alapján a két vármegyét egyesítették, és az a továbbiakban Bács vármegye címeres pecsétjét használta. 1837-ben az egyesített vármegye címeres pecsétjét V. Ferdinánd megújította, és engedélyezte magyar nyelvű köriratát: BÁCS-BODROGH VÁRMEGYE’ PETSÉTJE. 1699. MEGÚJÍTATOT. 1837.
Az 1837-es címeres pecsét nem tartalmaz közös elemet az 1715-ös Bodrog vármegyei pecséttel, hiszen abban a Duna- és a Tisza-folyó, valamint a vármegye névadója, Bodrog vára is látható, sugárzó nappal, ragyogó csillaggal. 1873-ban, a magyar határőrvidék polgárosításakor Bács-Bodrog vármegyéhez csatolták a Sajkás Kerületet, ezzel területileg is egységessé vált.[1]
A Címerhatározó alfabetikus tartalomjegyzéke A │ B │ C │ Cs │ D │ E │ F │ G │ Gy │ H │ I │ J │ K │ L │ Ly │ M │ N │ Ny │ O │ Ö │ P │ Q | R │ S │ Sz │ T │ Ty │ U │ Ü │ V │ W │ X │ Y │ Z │ Zs
.svg)
