Címerhatározó/Barachy címer
|
|
|
|
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Ez az oldal a Címerhatározó kulcsának részeként a Barachy, Barácsi, Baraczy családok címerével foglalkozik.
Barachy 1617
szerkesztés
MNL OL:
HU-MNL-OL-R 64, 1.-199.[1]
II. Mátyás, magyar király, Prága, 1617. 9. 21., címer, magyar nemesség Baracsy Gergely (Gregorius Barachi), valamint a felesége: Anna, a fiai: Boldizsár és Pál, a leányai: Katalin és Erzsébet, továbbá a fivére: Baracsy Mihály részére. Kihirdetése: Szabolcs vm., Petneháza, 1619. 6. 29.
Címerleírás: Scutum videlicet militare erectum coelestini coloris, in quo supra triiugem viridem monticulum integer leo erectus stare, atque anterioribus pedibus clavam argenteam tenere visitur. Scuto incumbentem galeam militarem apertam, regio diademate, medium leonem anterioribus pedibus argenteam gerens clavam, proferente [ornatam]. A summitate vero sive cono galeae laciniis seu lemniscis, nigris et aureis a dextris, a sinistris itidem nigris et argenteis [in scuti] oram fluitantibus, illudque decenter adornantibus.
- Irodalom:
Kiadás Áldásy III. No. 175.
Nyulásziné No. 480
- Külső hivatkozások:
A Magyar Országos Levéltár címereslevelei. Szerk.: Kollega Tarsoly István–Nyulásziné Straub Éva. CD-ROM. Budapest, 2000.[2]
Barácsy másképpen Rimaszombathy
szerkesztés
MNL OL:
HU-MNL-OL-F 21, B - No. 34.[3]
I. Rákóczi György, erdélyi fejedelem, Gyulafehérvár, 1646. 3. 20., címer, erdélyi nemesség Baraczy alias Rimaszombati István (Stephanus Baraczy alias Ryma szombathi / Stephanus Rimaszombati), Felsővadászi Rákóczy Zsimond udvari, valamint Három- (Sepsi, Kézdi, Orbai) és Udvarhelyszék prédikátora honorabilis részére, valamint általa a testvérei: Rimaszombati Gergely (Gregorius Rimaszombati / Rymaszombati) és Rimaszombati Mihály (Michael Rimaszombati / Rymaszombati) részére. Kihirdetése: erdélyi országgyűlés, Gyulafehérvár, 1646. 3.26. Megj.: a család később csak a Rimaszombathy nevet használta.
Címerleírás: Scutum videlicet militare coelestini coloris, in cuius campo sive area aquila coronata expansis alias dextro librum, sinistro gladium pedibus tenens, oculisque irretortis, solem duobus syderibus cinctum, intueri, necnon columna quaedam erecta et serpente conspicitur circumgirata. Supra scutum galea militaris clausa est posita, quam contegit diadema regium, gemmis atque unionibus decenter exornatum, ex cono vero galeae teniae sive lemnisci variorum colorum hinc inde defluentes, utrasque oras sive margines ipsius scuti pulcherrime ambiunt et exornant,
Címerszőnyeg: magyar kiscímer, szent római birodalmi hercegi címer, Rákóczi családi címer. Pajzs: Sol iustitiae Christe trahe Stephanus Baraczi Ryma-Szombati. Megjegyzés: A címert farkába harapó kígyó keretezi.
- Irodalom:
A Magyar Országos Levéltár címereslevelei. Szerk.: Kollega Tarsoly István–Nyulásziné Straub Éva. CD-ROM. Budapest, 2000.[4]
- Külső hivatkozások:
Baraczy 1668
szerkesztés
MNL OL:
HU-MNL-OL-R 64, 1.-542.[5]
I. Lipót, magyar király, Bécs, 1668. 1. 10., címer, magyar nemesség Baraczy Balázs, valamint a felesége: Dese Zsuzsanna, az unokatestvére: Pap János, és a fogadott fiai: Baraczy István, Dese István részére. Kihirdetése: Pest, Pilis és Solt vm., Fülek, 1668. 11. 14.
Címerleírás: Scutum videlicet militare [erectum] caerulei coloris, fundum illius stagnante aqua interocc[upante], ex cuius medio petra inter duos virides monticulos, quorum sinistri verticem [uva] fructifera, dextro vero triticeus manipulus [...] in altum assurgere, eidemque integrum [gruem] vigilanti similem [stantem] sinistro insistere, dextra autem lapillum fortiter comprehensum tenere, inque dextram scuti oram conversa esse cernuntur. Scuto incumbentem galeam militarem craticulatam sive apertam, regio diademate, candidam columbam quasi a longe revolanti similem, ac rostro viridem ramum olivae gestantem, proferente ornatam. A summitate vero sive cono galeae laciniis sive lemniscis, hinc flavis et caeruleis, illinc autem candidis et rubris, in scuti extremitates sese passim diffundentibus, scutumque ipsum decenter exornantibus.
Címerszőnyeg: arany keret, lila háttér, olajágak, kísérőcímerek: császári kiscímer az Aranygyapjas Renddel, Magyarország, Csehország, Dalmácia, Horvátország. Narratio nem formuláris. A narratio az adományos két örökbefogadott fiának fogságból történt kiváltásáról szól, ezért nem a szokott helyen, hanem a fiúk említése után található.
- Irodalom:
Áldásy I. No. CCCLXXXII.
Nyulásziné No. 1062
- Külső hivatkozások:
A Magyar Országos Levéltár címereslevelei. Szerk.: Kollega Tarsoly István–Nyulásziné Straub Éva. CD-ROM. Budapest, 2000.[6]
Lásd még: