Címerhatározó/Lackfi címer
Ez az oldal a Címerhatározó kulcsának részeként a Lackfi család címerével foglalkozik.
kerekegyházi, simontornyai és csáktornyai Lackfi
szerkesztés
_dalmatik%C3%A1ja_a_halberstadti_sz%C3%A9kesegyh%C3%A1zb%C3%B3l.jpg)
_halberstadti_dalmatik%C3%A1j%C3%A1nak_r%C3%A9szlete.jpg)
A Hermann nemzetségből származó család.
Az Anjou-kor egyik legbefolyásosabb családja. Ősük, Dénes fia Lack, 1329-től 1342-ig a székelyek ispánja volt. 1330-ban elfoglalta a havasalföldi Argyast, később már mint erdélyi vajda vett részt a litvánok elleni hadjáratban. Az itáliai hadjáratban elért sikereiért tótországi és Horvát Bán lett, a nápolyi királyság kormányzója volt. Fia, András Macsói Bán és erdélyi vajda volt, 1345-ben megállította a betörő tatár sereget abban a csatában, amelyben a legenda szerint maga Szent László király segítette a sereget győzelemre. Ifjabb Lackfi István (?-1397) Horvát Bán erdélyi vajda. II. Károly ellenében a királynő mellé állt, majd trónra segítette annak férjét, Zsigmondot. A király jutalmul nádorrá nevezte ki. A nikápolyi vereség után a király ellen fordult, Károly fiát szerette volna trónra segíteni. Ezért a főurak végeztek vele, birtokait pedig szétosztották.
-
Lackfi Miklós pecsétje -
Lackfi Miklós pecsétje
-
Lackfi Imre nádor pecsétje, 14. század -
Lackfi István erdélyi vajda pecsétje, 1348 -
Csáktornyai Lackfi István erdélyi vajda vörös márvány sírköve, 1387–1397 -
Lackfi-címeres boltozati zárókő, Keszthely, ferences templom, 1387-1397
- Irodalom:
Jékely Zsombor: A Lackfi-család pálos temploma Csáktornya mellett. In: Építészet a középkori Dél-Magyarországon. Tanulmányok. Szerk. Kollár Tibor. Budapest, 2010. 1-47.
- Külső hivatkozások:
szántói Lackfi
szerkesztés_pecs%C3%A9tj%C3%A9nek_rajza.jpg)
_pecs%C3%A9tje.jpg)
Lázár Miklós megkülönbözteti egymástól a Hermann nemzetségbeli kerekegyházi, simontornyai és csáktornyai Lack, valamint a szántói Lack családot.
- Irodalom:
Lázár Miklós: A két Laczk család eredete.Turul 1884/3. 110-117.[1][2]
Szántói Laczk Jakab erdélyi vajda s Szántói Laczk Dávid tótországi bán, és maradékaik. Szántói Laczk Jakab és testvére Dávid nem azon családból való, melyhez Laczkfi István nádor tartozott. Az a Laczk család, melynek Jakab és Dávid ivadékai, testvér család a Szántói később Némai Kolos családdal, s e két testvér-család első ismeretes törzse Kolos. Hogy erről meggyőződést szerezhessünk, ide melléklem e család nemzedékrendi táblázatát, melyet a Magyar Történelmi Tár IX. kötetéből, a Hazai Okmánytár köteteiből és gróf Kemény József Diplomatariumából nyert adatok nyomán állítottam össze.
Kolosról, a Szántói Laczk család törzstagjáról. A Horváth Mihály által közlött Magyar Regestákban ezt találjuk. (Datum per manus … mistriag Endre lectoris eccl. Quinqueeccles. et aulae n. vice cancellarii … a. d. 1324°. tertio idus May.) Károly átírja s megerősíti a maga 1321-ben kelt levelét, melyben possessionem Nicolai Kolus et Lachk filiorum Kolus, Zanthow vocatam, prope magnam insulam existentem, – melyet ex importunitate petentium Johanni filio Botonda adományozott, ettől visszaveszi s igazi birtokosaiknak a Kolus testvéreknek visszaadja. (Eredeti dr. Stúr gyűjteményében.)*
Ez oklevél szerint Kolosnak három fia volt: Miklós, Kolos és Laczk. Ezek közűl Kolos alapítja a Szántói, később Némai Kolos családot, Laczk pedig a Szántói Laczk családot.
Szántó a Horváth Mihály által közlött Regesták szerint Fejér vármegyében feküdt, a föntebbi oklevél kivonata szerint «prope magnam insulam» azaz: a Csepel szigete mellett, egy 1376-diki oklevélben úgy van említve, mint «terra Zanton vocata castri Albensis». Fejér vármegyében Szántó nevű helységet most hasztalan keresünk, Lipszky földabroszán nem találjuk, Fényes Magyarország geographiai szótárában sincs róla emlékezet.
Mind Szántóra, mind birtokosára Kolosra nézve talán bővebb felvilágosítást nyujthatna Garai Miklós nádor 1376-diki ítéletlevele, melynek 113kivonatját Horváth Mihály így adja: (Dat. in Wissegrad 20-a die octavarum festi b. Georgii mart. a d. 1376°.) Egy nevezetes ítélete Garai Miklós nádornak, mely bizonyítja, hogy a kir. jószágadomány egyedül még nem nemesített meg, s hogy az adomány békés és biztos birtokára szükségök volt a nem nemeseknek külön megnemesíttetniök, a nemesek közé felvétetniök. «Verum – így fejeztetik be a hosszú okmány bonyodalmas szövege, – quamvis praelibatus, d. Ladislaus rexp raescriptam terram Zanton* vocatam castri Albensis, et iuxta eandem aliam terram Week, hominis sine haerede decedentis praelibatis Petro, Abraam ac comiti Jacobo et Herbordo tavarnicis et dapiferis suis… contulerit (és bár, úgymond tovább, ezek utódai e birtokot 1320-ban egymás között felosztották) … Tamen quia … nec praefatus d. Ladislaux rex praelibatos … tavarnicos et dapiferos suos … tempore donationis … nobilitasse, nec postmodum Valentinus s a nevezett tárnokok többi utódai per aliquem regum Hungariae in coetum seu numerum nobilium regnicolarum recepti, nec etiam de praemisa conditionaria videlicet tavarnicali et dapiferali servitute exempti (fuisse), sed tam praelibati Petrus et Abraam ac comes Jacobus et Herbordus, quam et ipsi Valentinus stb. (amazok utódai) praemissam posessionem … a tempore annotati d. Ladislai regis usque hodiernum diem sub conditionaria tavarnicali et dapiferali servitute … tanquam iurium regalium occultatores … possedisse … adinveniebantur. . és e szerint a nevezett birtokot Laczk fiainak és Kolus Lászlónak az élő király, Lajos, de iure dare et conferre valuisse … tehát az említett birtokot azon nemzetségtől, mely azt már egy század óta bírta Kún László adományából, elvévén, az új adományozottaknak, Laczk és Kolos fiainak adatja által, őket annak birtokába be is helyeztetvén. (Garay nádor eredeti ítéletéből)*
Szántóból a Kolosok az első adományozáskor alkalmasint csak részbirtokot kaptak, s később jutottak a többi részekhez. Van ugyanis egy 1381-diki oklevél, melynek kivonatát Horváth Mihály így adja: (Anno dom. 1381.) A budai káptalan bizonyítja, hogy Lajos királynak Visegrádon Nyakravágó Sz. János napján 1381-ben kelt parancsa szerint – melyet szóról-szóra átír, – Jakabot, Némai Kolus fiát, egy részbirtokba, mely hajdan Briccius és Simon, Teber fiaié volt, a fejérvármegyei Szántó helységben, ellenmondók nem jelentkezvén, behelyezte. (Eredeti dr. Stur gyüjtemény.)*
Hogy az első Kolos, kinek egyik fia a Kolos családot, a másik a Laczk családot alapította, mely nemzetség sarjadéka, hogy Kolosnak nevezték-e azt a nemzetséget is, melyből ezen Kolos eredetét vette, adatokkal kimutatni nem tudom. Maradékai közül egy sem jön elő, mint de genere Kolus; egyik kis unokája mint «dictus Kolus» van említve.* Jakab Elek Kolozsvár története czímű munkájában ezen Kolost, ennek Kolos nevű fiát, s ennek Kolos vezetéknevű fiát idézi annak bizoynítására, hogy A Kolos nemzetségnév létezett.
Az első Kolosnak Laczk nevű fia nemzette Laczk Miklóst. Ennek három fia volt, u. m.: Tamás, ki 1411 előtt halt el, Jakab erdélyi vajda és Dávid tótországi bán. E két utóbi egy oklevélben a a gr. Kemény József diplomatariumában így van említve: «Jacobus alias vaivoda Transylvanus et David pridem banus regni Sclauoniae, filii videlicet Nicolai filii Lachk de Zantho.»
Szántói Laczk Jakab, Miklós fia, Komáromvármegye főispánja és komáromi várnagy volt 1402-ben.* A következő 1403-ik végén Zsigmond király őt a vajdai polczra emelte; mintegy hat évig szerepelt, mint erdélyi vajda s egyszersmind Szolnok vármegye főispánja.1406-ban ő és testvére Dávid együtt kapták adományban Zsigmond királytól a Belső-Szolnok vármegyei Bálványos várát, mely eddig mindig az erdélyi vajda illetékéhez tartozott. Az erről szóló oklevél kelt Sabbato prox, ante festum b. Andreae apost. (nov. 27.) 1406.* Laczk Jakab és Dávid 114magyarországi birtokaiból néhányat Zsigmond királylyal elcseréltek, melyek Cilley Borbála kezére kerültek; övék volt Laczkháza és Szent-Imrefalva Fejérvármegyében, Halásztelek Pest vármegyében s ezekért kaptuk cserében Zsigmond királytól Galsát (hihetőleg a Nógrád vármegyei Galsát). Ezen helységek egy 1424. máj. 25-én kelt oklevélben így említtetnek. «ac possessionis Halasztelek vocatae in dicto Pestiensi, nec non possessionum Laczkhaza et Zenth Emlrehfalwa in praefato Albensi comitatibus existentium, a magnificis Jacobo alias wayvoda Transsiluaniensi, et Dauid pridem dicti regni Sclauonie bano filiis videlicet Laczk de Zanthow, similiter per modum concambii, pro posssessione Galsa per defectum seminis praefati Stephani, de dicta Galsa ad dictu dominum regem redacta, et per ipsum iam fatae domine reginae (Cilley Borbála) deventarum.»* Más birtokaikról alább lesz szó.
Laczk Jakab erdélyi vajdasága idejében 1408-ban lovagja lett a Zsigmond király által alapított sárkányrendnek.* A vajdaságból 1409-ben az év vége felé lépett ki, s ezután még soká élt; 1424-ben László nevű fiával együtt van említve.
1424-ben testvére Dávid is életben volt, s ekkor kezükön volt a már említett Bálványos vára a hozzá tartozó falvakkal, a possessio Kenthel, mely alatt a Doboka vármegyei Kentelke értendő (ez azonban nézetem szerint, mint alább látni fogjuk, csak a Dávidé volt). Sólyomkő vára Bihar vármegyében, Némethi* és Szarvas Valkó vármegyében, melyekhez, valamint Sólyomkőhöz is több birtok tartozott.
Ezen birtokok elő vannak számlálva az 1424-beli egyességben, melyet a két Laczk testvér és Móriczhidai Móricz János kötött, kik közt talán rokoni egybeköttetés létezett. Móricz János ekkor két vár ura; egyik a tótországi Zelincz, másik a Zala vármegyei Szigliget; bírta ezeken kívül Móriczhidát Győr, Aranyos-Medgyest Szathmár vármegyében, továbbá Berzewczét, és az ezekhez tartozó falvakat; végre voltak vett birtokai is. Az egyességben a Szántói Laczkok és a Móriczhidai Móriczok, t. i. azok, kik Simon bántól eredtek, egymást testvérekké fogadják. Garai Miklós nádor az általa 1424 junius 8-én (octavo die festi ascensionis Domini) kiállított oklevélben bizonyítja, hogy Laczk Jakab és Dávid «filii videlicet Nicolai, filii Lachk de Zantho, ac Georgius filius praefati David bani pro se, et pro Ladislao filio praescripti Jacobi vaivodae» egy részről, más részről pedig «Magistri Joannes filius Simonis bani, filii Mauritii de Morochyda, Nicolausque et Sion filii euisdem pro se et pro Mauritio filio praescripti Simonis iunioris, filii videlicet Joannis» előtte megjelenvén, kinyilatkoztatták «quod sese mutuo, et alternatim, eisque succedentes sibi ipsis in fratres condivisionales et generationales adoptassent et recepissent, és így a melyik fél magtalanúl kihal, annak jószágai a másikra szálljanak.*
A Laczkok birtokai ezek. Bálványos (Belső-Szolnok várm.), Keltelke (Doboka várm.), Sólyomkő (Bihar várm.), Némethi és Szarvas (Valkó vármegyében).* A Móriczok birtokai: «castra eorum Zdench in regno Sclauoniae situatum, item possessio Berzewcze, aliud etiam castrum Zeglygeth nominatum comitatus, de Zala … praeterea posessiones Morochyda praedicta et Meggyes.»*
Az egyesség keltekor életben voltak oly rokonok, kik a Laczkokkal egy törzsből származtak, ilyenek a Némai Kolos ivadékok; a Poki nemzetségből is, melyből Móricz János származott, éltek még ivadékok. Ki volt a Laczkok anyja, nem tudjuk, a Móricz Jánosét sem, ennek csak feleségét Nagymartoni Johannát ismerjük. 115Móricz János föntebb elősorolt jószágai közzűl háromról bizonyos, hogy nem anyjáról örökölte, se nem feleségével kapta, hanem őseiről szálálottak rá.
Az az egyességlevél szól egyedül Laczk Jakabnak László nevű fiáról.
Laczk Jakab czímere a gr. Kemény József «Erdélyi pecsétek» czímű gyűjteményének I. kötetében levő rajz szerint ez.
[1. kép]
Van azonban ugyanezen gyűjteményben Laczk Jakab erdélyi vajdának egy ettől egészen eltérő nagyobb czímere is, melyet függő pecsétjén használt, s melyre közelebb Szabó Károly tett figyelmessé. Érdekesnek tartom ezen pecsét másolatát is közölni.
[2. kép]
Szántói Laczk Dávid, Miklós fia, mint tótországi bán szerepel 1416-ban s 1418-ban is. Az általa Kőrösön 1418. okt. 11-én kiállított oklevélben magát így írja: Nos David Laczk de Zantho Regni Sclavoniae Banus.* Birtokairól föntebb szólottunk; itt megemlítjük, hogy Zsigmond király 1421-ben adományozta neki a Doboka vármegyei Kentelke, Árokalja, Sófalva és Szereth (Oroszfalu) nevű falvakat, valamint a Kolos vármegyei Szombattelkét és Puszta-Kamarást. Ezek közzűl az 1424-diki egyességlevélben csak Kentelke van mint főbirtok megnevezve, a többiek nem, holott azok akkor is Kentelkéhez tartoztak.
Dávid gyermekei: György és Kata.
Szántói Laczk György, Laczk Dávid fia, említve van, mint láttuk, az 1424-diki egyességlevélben. Zsigmond királynak ugyanez évben okt. 16-án Tatán kelt oklevele fölött, – melyben Némai Kolos Jeromost és Bősi Ördög Istvánt, mint a kik Ozorai Pipo temesi főispánnal együtt a végvárak javításával vannak elfoglalva, a hussiták elleni hadjárattól fölmenti, – e szavak állanak: relatio Georgii filii David de Zanthow pridem Bani.* Egy más későbbi oklevélben, hol fiával együtt van fölhozva, előneve: Némethii, s egyszersmind «alias de Laczkháza».
Itt fel kell hoznom, hogy csak azután, hogy a György szüleire s őseire vonatkozó föntebbi adatokat összeállítottam, akadtam egy oklevélre mely új világot vet az előnévül használt Szántóra. Kétségtelenül bizonyos ebből, hogy Szántót más néven Laczkházának hívták és így az nem lehet más, mint a mai Laczháza a Duna mellett, a Csepel szigete közelében. Ezen érdekes oklevél így hangzik:
Capitulum ecclesiae Posoniensis. Memoriae commendamus … quod egregius Georgius filius condam David Laczk de Zantho alias regni sclavoniae bani, oneribus omnium et singulorum, quos infrascriptum negotitum tangeret vet tangere posset, in futurum in sese ac bonis et haereditatibus suis assumtis, coram nobis personaliter constitutus, confessus est eo modo, quod quemadmodum praefatus condam David Banus pater et Magnificus Jacobus similiter de dicta Zantho alias wayuoda Transsilvanus patronus sui quasdam eorum possessiones, videlicet Wereseghaz simulcum praediis Sarfew, Iklad, Iwancz, Zabadthelky, et Gardon ad eandem pertinentes, ac Ilbew, in Pesthienfi, Boros Jeneu in Pilisiensi, Egerzegh in Torna, Chatatzegh in Chongradiensi, item Zanth alio nomine Laczkhaza, Herbarthaza, Kisperek, alio nomine Zenthimrefalva et Wech vocatas in Albensi comitatibus existentes et habitas, aliis etiam praediis ac cunctis 116utilitatibus et pertinentiis quibuslibet … in concambiumt permutationem aliarum possessionum regalium Rew in Bihariensi, et Zent Emreh in Albensi partis Transsylvanae,* item Zent Salvator cum suis pertinentiis, scilicet Geryncz, Terbussancz, Kissalw, Cherygh, Brathoyech, Banczfalva cum praedio Godoyecz, nec non Vasarwspaczyntha et Lygethpaczyntha in comitatu de Walko existentium habitarum, quae condam Alberti de dicta Zent Salvator praefuissent, per ipsum dominum nostrum imperatorem dictis David bano et Jacobo woywodae, et per consequens sibi datarum et collatarum, in quarum scilicet dominio ipse Georgius etiam nunc pacifice persisteret, eidem domino imperatori dedissent et contulissent, sic et ipse nunc et de praesenti praescriptas posessiones Wereseghaz stb.… donationem, collationem, ac concambialem permutationem eorundem patris et patrui suorum approbando et ratificando, eidem domino nostro imperatori de novo et ex novo dedisset et contulisset, imo dedit et contulit nostri in praesentia, assummendo eundem dominum imperatorem et successores eiusdem reges utpote Hungariae, in pacifico dominio dictarum psosessiorum … contra omnes impetitores defensare. In cuis rei memoriam … Datum in festo beatorum Joannis et Pauli martirum (junius 26.) A. D. 1435.*
Látjuk e Laczk Györgyöt, ki Bálványos várát birta, Bálványosi előnévvel is. Erdélyben e vár volt lakása.
Laczk György erdélyi főcsaládból vett nőt, a Losoncziak Dezső vagy Dezsőfi nevű ágából. E nő Losonczi Ilona, Losonczi Dezső János leánya.
1438-ban a parasztlázadás elnyomására egyesült sereg egyik vezéreül találjuk őt; a Kolozsmonostornál álló táborból ez év január 9-dikén a szásokhoz intézett fölhívásban neve a többi főurak közt így jő elő: Michael Jaakch de Kwsal Siculorum comes, Desew de Losoncz unversorum nobilium partium Transilvanarum capitaneus, Stephanus filius Bani de Losoncz praedicta, Georgius consimiliter filius Bani de Balwanus, Andreas de Thelegd, Nicolaus de Bethlen, Johannes Farkas de Harina, Lorandus Lepes vicevayvoda, et alii milites tam de Hungaria quam partium Transilvanarum nobiles stb.
Látjuk ez adatból, valamint későbbi oklevelekből, hogy Laczk Györgyöt, minthogy atyja bán volt, Bánfi-nak is nevezték. Az oklevelekben hogy van nevezve, s Miklós nevű fia hogy van említve, arra néhány példát ide jegyzek.
a) Georgii filii David de Zanthow pridem Bani (1424).
b) Georgii filii David Bani, filii Lachk de Zantho (1434).
c) Georgius consimiliter filius Bani de Balwanus (1438).
d) Georgius filius David Laczko Bani de Zanthow.
e) Georgii Bani de eadem Szanto (1457).
f) Georgii Banfi de Bálványos (1503).
g) Nicolai filii Georgii Bani de Nempthy, alias de Laczkhaza (1456).
h) Nicolaum filium Bani de Szántó (1454).
i) Nicolai Bani (1457).
k) Nicolai filii Bani (1457).
Laczk György maga nem volt bán, fia sem, mégis nevükhöz kapcsolva áll a Bán szó; hasonlót látunk a Móriczhidai Móricz család azon ivadékainál is, kik a Laczkokkal 1424-ben egyességre léptek. Az egyezkedő Móricz János unokájának neve mellett későbbi oklevélben a Bán szó áll, holott ő bán nem volt,* s a Móricz család tagjait mint «Móriczhidai Bán» ivadékokat is mutatja Nagy Iván Magyarország családai czímű munkájában. Nézetem szerint azonban nem volna helyes ezek után azt következtetni, hogy a Laczkok Bán melléknevet használtak azon időtől fogva, mikor a Móriczokkal testvéresültek.
Mint a Laczkoknál, éppen úgy látjuk alakítva a Losoncziakról szóló oklevelekben azon Losoncziak nevét, kik Bánfi nevet használtak. Az idézett 1438-diki levélben a Losonczi Bánfi István (Stephanus filius Bani de Losoncz) neve után Laczk György mint Georgius consimiliter filius Bani de Balwanus van felhozva; mi azt mutatja, hogy mindketten bán fiai voltak, egy későbbi oklevélben csakugyan Bánfinak is van írva (Georgius Bánfi de Bálványos), de Bán melléknevet nem használt.
Laczk Bánfi György gyermekei Losonczi Dezső Ilonától: Dorottya, Anna és Miklós.
117Szántói Laczk Kata, Laczk Dávid leánya, említve van, mint látni fogjuk, egy 1457-diki oklevélben.
Szántói Laczk Bánfi Miklós,Laczk György fia. Anyja halála után örökölte Bálványos várát; itt várnagya 1454-ben Iklódi Beke.* Ez időben egy oklevél szerint e várhoz tartozott Váralja, Némethi, Szász-Nyíres, Gyerla, Szent-Benedek, Füzes, Csaba, Boda (?), Csoptelke, Báton, Kecske (tán Kötke), Vásárhely, Mikola, (a három utolsó most Dobokavármegyében, a többi Belső-Szolnokban); továbbá e várhoz tartozóknak vannak mondva Doboka vármegyéből Vicze, Szent-Márton, Kerlés és Szent-Jakab, holott nézetem szerint Kerlés és Szent-Jakab a Laczk Miklós Kentelke nevű főbirtokához tartoztak, Árokaljával, Sófalvával és Szerettel együtt, melyek, valamint az ő szombattelki és pusztakamarási Kolozs vármegyei birtokai is, későbbi oklevelekben mint Bálványos vára tartozékai jőnek elő.
Laczk Bánfi Miklós nejét oklevélben említve nem találtam, csak Kata nevű leányát. 1456-ban halt el, és akkor még életben voltak testvérei: Dorottya, Telegdi Thelegdy Lőrinczné, és Anna, Bethlen Márkné.
Minthogy fiut nem hagyott hátra, Bálványos vára tartozandóságaival együtt a koronára szállott. Gróf Kemény József gyűjteményében olvasható egy oklevélkivonat, mely szerint ezen jószágok «per defectum seminis Nicolai filii Georgii Bani de Nempthy alias de Laczkhaza ad coronam regni devolutae fuerunt». A koronára szállott várat V. László király Losonczi és Várdai ivadékoknak adományozván, a Laczk-örökösök a menyasszonyi ajándék s a leányörökösöket illetők iránt az adományosok ellen pert indítottak. Ezen perben Garai Miklós nádor hozott ítéletet, s miután a Losoncziak és Várdaiak vajdai levéllel igazolták, hogy a Laczk örökösöket választott bírák közbejöttével teljesen kielégítették, beigtatásuk 1457. aug. 3-dikán (feria quarta proxima post festum ad vincula Petri Apostoli proxime praeteritum) meg is történt. A beiktatási jelentésben Bálványos vár tartozandóságai csak ezek: Váralja, Némethi, Szász-Nyíres, Gerda, Szent-Benedek, Füzes, Csaba, Boda, Csaptelke, Báthon, Kötke, Vásárhely, Mikola, Vicze, Szent-Márton, Kerlés és Szent-Jakab; több falu nincs említve, Kentelke, Árokalja stb. nem fordul elő.*
Miklós leánya, Laczk Bánfi Kata, a család utolsó sarjadéka, mikor, kihez ment nőül, mikor halt el, arra adatokat nem találtam.
Szántói Laczk Bánfi Dorottya, Thelegdy Lőrinczné, Laczk György leánya. E nő szülőanyja Thelegdi Mihálynak a hat székely szék kapitányának, ki Báthori István idejében Békes Gáspár pártján állott.
Szántói Laczk Bánfi Anna, Bethlen Márkné, Laczk György leánya. Férje Bethlen Márk, a keresdi vár építtetője, kinek Miklós nevű fia egy 1503-ban kelt oklevél kivonatában így van említve: Nicolaus filius Marci de Bethlen ius quartalitium matris suae Annae filiae Georgii Bánfi de Bálvnányos, ex quondam Elena filia Joannis Desőfi senioris de Losoncz susceptae stb.*
A mellékelt nemzedékrendi táblázaton adom egy kis családfáját a Szántói Laczk családdal testvér Kolos családnak is, mely attól fogva, hogy Szántói Kolos Jakab a Némai Miklós fiúsított leányát, Némai Nestét nőül vette s ennek Néma nevű birotkát kezéhez kapta, Némai előnevet használt. Néma most Kolos-Néma nevet visel, Komárom vármegyében. Ezen helységről Fényes Geogr. szótárában az a megjegyzés van, hogy nevét a Kolos családtól s annak néma leányától vette: de ezen állítás második része, mely alkalmasint csak mint hagyomány forog a nép száján, nem áll.
Gr. LÁZÁR MIKLÓS.[3]
Külső hivatkozások:
nádasdi Laczkfi
szerkesztésAz Aba nemzetségből származó család.
Nádasdi Laczkffy. Az Aba nemzetségből való.[4]
- Irodalom:
Várkonyi Tibor: Családtörténet határok nélkül. Budapest, II. 2012. 55-56.
A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.
Külső hivatkozások:
Lásd még: