Címerhatározó/Aba nemzetség címere
|
|
|
|
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Ez az oldal a Címerhatározó kulcsának részeként az Aba nemzetség címerével foglalkozik.
.png)
A nemzetség ősi címere a pólya lehetett. Egyes ágaknál később a sas is szerepel.
Közös czímere van néha az egy nemzetségből származó több családnak mint az Aba nemzetségből származó: Athinai (4-ik ábra), gagyi Báthory (5-ik ábra), Berthóti, Csirke, Frichy, Gagyi (6-ik ábra), Hedry, Keczer, Kompolthi, Lapispataki, Segnyei, Sirokai, Somosi, Sólymosi és Vendéghy családoknak, mely czímerekben a pólyák vagy vágások és a sas, különösen ez utóbbi, mely csőrében lombífüzért tart, a főtypus.1 [1 Megjegyzendő, hogy az Aba nemzetségből származtak még a Buda-mériek, nádasdi Laczkfiak és Vitézek, a mely családoknak czímerét ez idő szerint még nem ismerjük, továbbá eddigi tudásunk szerint a Rhédeyek is, a kik az Aba nemzetségbeliektől mindenben különböző czímert használnak.] (Bárczay 1897. 6. l.)
Borovszky:
533. Aba-nemzetség.
A XII. és XIII-ik században, tehát azon korban, melyből már bőven vannak okleveles bizonyitékaink, úgy találjuk, hogy mindazon óriási kiterjedésü birtokok, melyeket Anonymus szerint a honfoglaló Árpád Edönek és Edömérnek adományozott, a nagynevü Aba-nemzetség uralma alatt állottak, mely nemzetség kétségtelenül e két vezér ivadékának tekintendő. E birtokok: Hevesmegye nagyrésze, a Taktaköz s Abaujvármegye nagyrésze, fel Eperjes szomszédságáig. E nemzetség egyik előkelő tagja: Sámuel a nádor, a XI-ik század elején földvárat épittetett a Hernád partján, ettől vette a megye is nevét és családját a legnagyobb fényre emelte akkor, midőn őt a nemzet bizalma a királyi székbe ültette. Családja még századokon át a hatalom polczán maradt. Ez adta Finta nádort, ki ellen IV-ik László, s Omode nádort, kinek fiai ellen Róbert Károly viselt hadat. A rozgonyi síkon lezajlott véres ütközet után az Omodefiak csillaga is letünt ugyan, de Károly király még sem találta helyén, hogy e még mindig hatalmas családnak kezében oly várakat tudjon, minő Göncz és Szaláncz volt. Az előbbit 1318-ban leromboltatta, az utóbbit Drugeth Vilmos nádor cserélte el több sárosmegyei faluért, hol az elébb hatalmas dinaszták utódai szerény köznemesi családokat alapítottak s apái lettek a Hedryeknek, Berthótyaknak, Sirokayaknak és Frichyeknek.
A nemzetség ez ága a csere folytán megszünt a vármegye tagja lenni s részben ki is halt. A Berthótyak s a Hedryek élnek még Sárosvármegyében. Az utóbbi család két tagja fél ezredév mulva ismét visszaköltözött Abaujvármegyébe s egyikét képezi azon kevés számu még élő családainknak, melyek a megyének ősbirtokosai voltak.
Az Aba-nemzetség ez ágazatán kívül éltek még a megyében, ezekkel ugyanegy törzsből származó, de szerényebb multu és vagyonu ágazatok is. Igy a nádasdi Laczkfiak, kiknek családja a XV-ik század végén halt ki; a pólyi és idai Chyrke-család, mely Fel-Idát, Pólyt, Gárdot, Hilyót birta s a XVI-ik század közepéig élt, a most is élő lipóczi Keczerek a nekcsei ágból s végül Gereven Comes utódai.
534. Gereven comes valószinüleg szintén a nekcsei ágból származott, birtokai: Gagy-Bátor, Vendégi, A. és F.-Gagy, Ujlak, Keresztéte, Velehenye, Apáti, Szemere falvak és praediumok voltak. Három családnak lőn törzsatyja: a Gatyi-családnak, mely Felső-Gagy várkastélyában székelt s a XVI-ik század első felében halt ki; a XVII-ik század végén kihalt Báthoryaknak, kiknek kastélya Gagy-Bátorban állott s végül a Vendéghyeknek, mely család most közeleg kihalásához.([Borovszky: Abauj-Torna vármegye nemes családai http://mek.oszk.hu/09500/09536/html/0001/56.html])
A nemzetségből származik még a Kőszegi család is.
Tóth:
Czímer. Az Aba-nemzetségnek, mint a főnemességnek, volt nemzetségi czímere. Czímeres zászló alatt kiséri hadba a királyt. A XIV. század közepén még ismeri ősi czímeres zászlaját. Legrégibb pecsétjein (1286, 1299) egy pólya van: Omode nádor pecsétjén a pajzs felső karimája növekvő sast mutat, feje körül dicskörrel; az 1328-iki pecséten szintén sas van; az 1335-ikin két pólya s az élével lefelé álló háromszegletű pajzs felső karimájából férfialak nő ki, a kinek jobbjában széles pengéjű rövid tőr látható, mely a balja csípején nyugszik. Ezek a pólyák — az országczím erből véve — főméltóságokat jeleznek, s ép e méltóságok miatt tértek el a tulajdonosok a sas-czímertől. A pólyák azután, mikor a törzs hatalma letörik, lassan eltűnnek s visszatér a sas. Családczímerek:
Berthóty-család: két pajzsban arany koronán álló, aranynyal fegyverzett fekete sas. Sd.: a pajzsalak. A fricsi kastélyon, mely Berthóty Bálinté, a graffitó-czímer 1630-ban a sas fejét balra fordítva mutatja (hibás).
Hedry-család: kék pajzsban, hármas zöld halomra illesztett leveles arany koronán fekete sas áll. Sd.: sas. Fk.: kékezüst, vörös-arany.
Keczer-család: (a középkoron innen való). Legrégibb a keczerpekléni templom 1579-iki sirkőczímer-pajzsában a sas,csőrében gyűrűvel s a balszárnyán leveles koronával. A szárny legyezőalakra van szétnyitva: ezért jut a korona az akkori modorban a tollazatra. Az 1584-iki czímererősítésen: vörösben fekete sas, mely a csőrében rubintkővel ékített arany gyűrűt tart. Sd.: czím eralak növekvőn. Fk.: kék-arany, vörösezüst. Az 1631-iki czímerbővítésen: vörössel és kékkel négyelt pajzsban az 1. és IV. mezőben sas, balszárnyán koronával, de a XVII. stílus szerint a szárny közepébe illesztve. A szárnytollak sugárszerűen ágaznak szét.
Lapispataky-család: 1439-ben sas.
Segnyey-család: sas. 1574-iki czímerén: a pajzslábban keskeny pólya felett növekvő sas. 1586-iki czímer: Sd.: a pajzsalak. 1628-iki czímer: sas, mely a jobbik karmában egyenes pallost tart. Sd.: három strucztoll.
Sirokay-család (XV. század végén †): Sirokay László püspök 1487-iki sirokai (templomi) vörös márvány sírkövén a czímeres leveles koronából növő sas.
Somosy-család (XV. század végén †): 1373. és 1380-iki czímer: sas (egész alak valószínűleg, mert az alsó rész hiányzik).
Czímertörések: 1. szín-változás: Keczer: vörös, Segnyey (Károlyi grófi családi czímerben): ezüst, Hedry és Berthóty: kék;
2. alakváltozás: Hevesi ág: növő sas, Abauji és Sárosi ág: egész sas;
3. korona-elhelyezés: Keczer: a balszárnyon, Gereven-ág: a jobbszárnyon;
4. koszorú a csőrben: ősi czímer-részlet, mely több családnál közös.
Czímerszinek. Az eredeti szín a később már nem divatos ércz-szín volt, valószínűleg arany vagy ezüst alapon állott a fekete sas. Az arany alap előkelőbb; az ezüstre példa a Károlyi grófi czímerbe bevett Segnyey-féle (1712).
Az Aba-nem zetség eredeti czímere tehát: ezüst pajzsban fekete sas, mely csőrében koszorút tart. Sd.: sas növekvőn. Fk.: fekete-ezüst.
-
-
Aba Amadé (1240? – Kassa, 1311. szeptember 5.) nádori pecsétje Ch→ -
-
Aba nembeli Péter tárnokmester pecsétje, 1281 -
-
Athinai Tapsonyi János szlavon bán pecsétje 1396 -
Gagyi Báthori címer Ch→ -
-
Amade nádor utódainak egyezsége Kassa városával, 1311
- Irodalom:
Körmendi Tamás: Az Aba nemzetség címerváltozatai a középkorban. In: Turul 84 (2011) 109--122., 129--130.[1]
Tóth Sándor: Sáros vármegye monográfiája. Budapest, I. 1909. 217-219. [2] [3]
- Külső hivatkozások:
  |
Érdekességként mutatjuk be a Szent Benedek-templom rovásfeliratos címerpajzsát, mely az Aba nemzetséghez is köthető. A pécsi városfalak feltárásakor, 1984-ben került elő a fal déli szakaszán. A XIII. sz. végén gótikussá építették át. Körülötte egy temető terült el. A kőbe vésett pajzs 6x8 cm méretű, ma a pécsi Janus Pannonius Múzeumban őrzik. A lelet kormeghatározására két adat vehető figyelembe. Egyrészt a pécsi Benedek-templom az 1232. évi pápai tizedjegyzékében fordul elő először. Másrészt ismert, hogy a Pécsi Egyházmegyéhez tartozott az Aba nemzettség szállásterülete Baranya-Somogy határán. A mai napig is fennálló Abaliget község, mint birtokközpont az 1323-i pápai tizedlistán már jelentős helyként ismert. A felirat Forrai Sándor megfejtése szerint valószínűleg sírfelirat, amely így hangzik: „Aba szentjei vagyunk, aki Eszter, Anna, Erzsébet”.
A pajzsmező felső része sérült, de a rovásírás jól látható. Két átló a mezőt négy részre osztja. Feltehetőleg a Benedek rend monogramjaként nevének kezdő B betűjét adja. A monogram két szárát alul egy egyenes köti össze, amivel a B jelbe a rovó (véső) az A jelét is belerótta: [rovásírásos X, fektetett hegyes csúcsú P] Olvasata így: a BA A mezőrészek olvasását jobb szélről kezdve két ligatúrát találunk, felbontásai a következők: A felső mezőrész jelei jobbról balra = aKIeSZTeR Bal mezőrész fentről lefelé = ANa, eRZSéBeT A teljes olvasat tehát: |
A címerpajzsos pécsi kő (1250 körüli időkből)
Pécsett, a Citrom utcában a gázvezeték fektetését megelőző ásatáskor talált rá Kárpáti Gábor régész 1984-ben, az egykori, középkori Benedek rendi templom közelében, a temető szélében összegyűlt építési törmelék között. Ma a Pécsi Janus Pannonius Múzeumban őrzik, az itt közölt fényképet is ők bocsátották rendelkezésünkre. A kb. két öklömnyi nagyságú kő sík felületébe vannak karcolva a jelek és a címerpajzs alakzat, mely 7,6 cm magas és 6 cm széles. Egykori tűzvész okozta elszíneződés nyomai ma is jól láthatók az írott felületén, melyből következik, hogy akkor beépített állapotban volt.
Kukai Sándor építész olvasata: aBA, ToRoD, TeGYÜNK, KAJSZaTeS, ANYa, ZseBeD. A pajzson kívül: JeNe JeNe RÓT íRáS (a NAGYBETŰ a kiírt, a kisbetű a kihagyott jel olvasata).
Forrai Sándor olvasata: aBA SzeNTjeI vaGYUNK aKI eSZTeR, Anna, erZSéBeT.
A címerpajzsos rovott kő
Megfigyelésem szerint föltünő a címerpajzs kicsiny, tenyérnyi mérete, ami arra enged következtetni, hogy ez akár egy mesterjegy vésete is lehet. Talán a templom munkálatait végzők örökíthették meg így magukat, saját kezűleg bekarcolva a nevük kezdőbetűit (négy esetben). A többkezűséget az eltérő minőségben kivitelezett betűformákon túl az is megerősíti, hogy aki olyan ötletesen összerótta a címerpajzs „átlóját” kitevő „B” betűt az annak aljába fektetett „A” („Á”) betűvel, az miért ne rótta volna rá az „N” betűre a mellette kínálkozó „A” betűt? Egyébként, ha ennek az A-nak az irányát nézzük, akkor az írás balról-jobbra tartó. Azonban megfordul az írás iránya azon a lenyomaton, amit erről a vésetről – akár mindennapos használatra – agyagból vehettek. Ehhez a változathoz kívánkozik, hogy a Benedek-rend fogalomtára így határozza meg az apát fogalmát: „(arámi ab ’atya’, abbá ’atyám’, Jézus így szólítja meg Istent, Mk 14,36) A kolostor vezetőjének titulusa. Jézus korában az abbasz jelentése ’családapa’ volt, ma ’szerzetesatya’”. Ebben az esetben a nevek kezdőbetűi a helyi Benedek-rendi kolostor szerzeteseinek neveit jelenthetik. Tehát a legfőbb jegy: AB vagy ÁB, majd: BBZS, NA, SZRT(TN)SZIK, DN VAGYUNK. (Szondi Miklós: Magyar rovás [5])
Lásd még: