Címerhatározó/Sinzendorf címer
Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként a Sinzendorf , (olv. Szinzendorf) család címerével foglalkozik.
A sok Zinzendorf nevét még történetírók is összetévesztik a rokonhangzású Sinzendorf grófok nevével. Pedig a két családnak egészen más az eredete, a címere, a birtoka, a pályafutása, sőt még a jellemvonása is; a Zinzendorfok Alsó-Ausztriából, a Sinzendorfok pedig Bajorországból származtak. Össze is házasodott a két család, de származási vonalukat nyilvántartották. Nekünk is élesen meg kell őket különböztetnük, mert Sopronban is voltak Sinzendorfok is. I. Lipót idejében az udvari tanácsban egymás mellett ültek a két család leszármazottjai. (...)
Sinzendorf grófok Sopronban.
Ezt a hasonló nevű grófi családot nem szabad összetévesztenünk a Zinzendorfokkal, bár később rokonságba is keveredtek. Sinzendorfok is már a XIV. század óta szerepelnek. Ezek Bajorországból származtak és más volt a nemesi és grófi címerük. Ausztriába átköltözve, magas állásokba jutottak el ezek is. Kedves emberei voltak I. Lipótnak s Bécsből az evangélikus szabad vallásgyakorlat hozta át ezeket is Sopronba.
Az első Sinzendorf grófot, János Károlyt a soproni evang. 96 egyházközségnek legrégibb templomi leltára említi. Ez a gróf ugyanis már 1650-ben, mikor az evangélikusok istentiszteleteiket még a Szent Mihályról nevezett templomban tartották, egy pár ezüst oltári gyertyatartót adott ajándékul. Az 1674. évi leltár szavai szerint: „Ein anders pahr Silberne Altar Leuchter, wegen 5 Mark 5 3/4 Loth, so Ihro Hoch Gräfl. Gn. Herr Hanss Karl Graff von Sinzendorff verehret am Heyl. Christtag an. 1650.“ Több adatunk errıl a grófról nincsen. (Bünker J. R.: Über den alten Ornat der ev. Kirche in Sopron, 16. l.)
Talán fivére volt ez annak a Sinzendorf Rudolf grófnak, S. Ágoston fiának (szül. 1623-ban), aki császári udvari tanácsos, birodalmi kincstartó volt és Zinzendorf Éva Zsuzsannát, a fentebbi Z. Ottó Henrik leányát vette feleségül 1655-ben. Ez a Sinzendorf a vallásüldöző I. Lipót császár és király mellett is (titokban vagy nyilván) megtartotta evang. hitét feleségével együtt. Három gyermeküket a soproni evang. lelkész keresztelte és pedig Ágoston Joachimot 1672. december 2-án. Anna Máriát 1674. április 25-én és Mária Maximiliánát 1676. május 26-án. Idısebb fiúk, Sinzendorf Adolf Zsigmond, aki már nem tarthatta meg hitét, később a császárnak főudvarmestere lett. Hogy ez a grófi pár csak gyermekeit kereszteltette-e Sopronban, vagy legalább az anya Sopronban is lakott, azt nem tudjuk eldönteni. Az apa ragaszkodott Sopronhoz, annyi bizonyos. Midőn Bécsben 1677. évi szeptember hó 2-án (54 éves korában) meghalt, holttestét szép címeres vörösréz koporsóban Sopronba hozták s az akkori új temető előrészében (a mai líceum udvarán) külön családi sírboltba temették. Ennek a városi jegyzőkönyvben is van nyoma. Nagymihályi Ferenc plébános panaszt emelt a városi tanács előtt 1677. szeptember 10-én, hogy e napokban egy lutheránus grófot hoztak Sopronba temetni. Elégtételt kért, de nem kapott. (Póda E.: A soproni paróchia tört. 66.)
Valószínűleg testvére vagy közeli rokona volt e grófnak Sinzendorf Zsigmond Frigyes, akinek ugyanaz a családi címere s ugyanazon címei és hivatalai voltak: „des römischen Reichs Erbschatzmeister und Erbschenk in Oesterreich ober der Enns, seiner Maiestät Reichs Hofrath“. Ez is, midőn Bécsben 1679. február 28-án 59 éves korában meghalt, Sopronba hozták az új evang, temetőbe s a másik Sinzendorf sírboltjába temették. Ennek is vörösréz koporsója volt s erre erősített sárgarézlapra vésték a nevét, címerét, hivatalos címeit és halála napját. Ezt a kettős grófi sírboltot a régi soproniak jól ismerték és nagy tiszteletben tartották. A mult században, midőn a líceum udvarát bővítették, a két Sinzendorf koporsót is a belső nagyobb temetőbe, a régi födeles papi sírbolttal egy vonalba helyezték át. A régi temető kiürítésekor pedig 1924. február 5-én ezt a két koporsót is a benne már teljesen elporladt hamvakkal együtt az új temetőbe szállították s a többi csont- és koporsómaradványok közös sírboltjába helyezték el. A szépen vésett sárgaréz címerek, melyek a koporsókról leváltak, most az ev, konvent birtokában vannak. Rajtok van a művész neve is: Joseff Graff f. Ezeknek a képét is bemutatjuk. (...)
Államférfiak és győri püspök a Sinzendorfok közül.
A Sopronban eltemetett Sinzendorfok családjából való volt S. György Lajos gróf is, az udvari kamarai elnök, Kollonics Lipót barátja, akinek nagy kapzsiságát Maurer József Kollonics életrajzában méltán bélyegzi meg kemény szavakkal. Szekfő 98 Gyula is a Magyar Történet V. k. 355. l. ezt mondja róla: „I. Lipót fejedelmi tulajdonságaira mi sem jellemzőbb, mint hogy 22 esztendőn át, 1657–79 között, megtartá az udvari kamara elnökségében Sinzendorf Lajos grófot, aki a legközönségesebb sikkasztásoktól sem riadt vissza; mikor pedig 1680-ban végre (minden hivatalától megfosztva) 1,970.000 forint fizetésére elítéltetett, Lipót ebből is elengedett neki 1,900.000 forintot. Sinzendorf 99 volt az, aki Kollonics magyar kamarai elnökkel a konfiskációkat végrehajtotta, s pl. a titkos tanács csak egy ülésében a felsőmagyarországi vármegyék területén 11 várat, 70 nemesi lakóhelyet, 367 falusi birtokot vett el tulajdonosaiktól, akik földönfutókká válva, természetesen a bujdosók közé menekültek.“ Erre a Sinzendorfra célozva, mondta Lobkovitz herceg I. Lipótnak, midőn ez panaszkodott, hogy egyik lova nincs eléggé jó bőrben: „Ha azt akarja Felséged, hogy a lova megkövéredjék, tegye meg kamarai elnöknek.“ Sinzendorf-féle emberekre céloz 100 Ábrahám a Sancta Clara páter, Bécs híres szónoka is, midőn Jonas Isfridus urat említi, kinek 400 forintos hivatala van s ebből nemcsak a felesége ruhájára költ 1000 tallért, hanem sok másra is még többet. „Das Andere seind lauter Accidentia, Schmiralia, vulgo Diebalia,“ (Maurer 133. l.)
Ilyen pénz- és élvezetvágyónak, munkakerülőnek és cselszövőnek jellemzi Marczali Henrik Sinzendorf Fülöp Lajos gróf főkancellárt is (1670–1742), akit még Károly lotharingiai herceg is felhasznált, midőn a fiának birtokot szerzett. Olyan ragyogó fényes arcképe maradt ennek a kancellárnak (Rigaud egykorú metszete), hogy még XIV. Lajos vagy Kollonics bíboros is megirigyelhetné. Ez a Sinzendorf az utrechti kongresszuson szerepelt 1712. mint III. Károly követe. (Marczali, M. Terézia 32. l. Márki S. II. Rákóczi F. III. 312.)
Ez a két Sinzendorf úgy vallás, mint jellem dolgában messze állott a soproni evang. temetővel megelégedett rokonaitól. A szatmári béke előtt és után konfiskált magyar urodalmakból is kivették részüket a Sinzendorfok. Még I. Lipót Bécsben 1702 június 27-én kelt levelével adta Sinzendorf János Weikhard grófnak Kis- és Nagytormás, Nána, Apáti, Kismányok, Izmény, Mucsfa és Kalaznó tolnamegyei falvakat. 1723-ban Prágában pedig III. Károly erősítette meg azt a szerződést, amellyel Sinzendorf Prosper Antal gróf a nevezett tolnamegyei birtokokat gróf Mercy Kolos Florimund tábornoknak eladta. (M. Tört. Tár. 1909. 34. Payr, Eht. Eml. 352.)
A nagyratörő és a Habsburgok által felettébb kedvelt Sinzendorfok közül győri püspök is került ki: Fülöp Lajos gróf (1726–33). Még csak 28 éves volt, előbb pécsváradi apát s kölni, salzburgi, olmützi kanonok. Az udvarnak igen kedves embere. III. Károly 1726. május 5-én nevezte ki. Győrmegyei főispánnak is Erdődy Gábor gróf egri püspök mint kir. biztos iktatta be. Alig 30 éves korában már biboros is. Rákóczi korában Telekessy István egri püspök példájától megijedve, Kollonicsot, Keresztély Ágost szász herceget és Volkra, Althan, Harrach, Sinzendorf osztrák grófokat nevezték ki magyar püspököknek, sőt primásoknak is. Sinzendorf 1733-ban boroszlói 101 püspök lett. Károlyi Lőrinc nagyprépost Speculum Jaurinensis Ecclesiae c. művében (Gyır, 1747) azt veszi Sinzendorf legnagyobb érdemének, hogy Nemeskéren 1732-ben ez foglalta el a régi evang. templomot s Kemenesaljáról és a Hegyhátról is ez űzte el az evang. lelkészeket és tanítókat.
Ezeken kívül Pettenegg még csak Sinzendorf Ferenc Vencel grófot említi, aki Bécsben 1762-ben évi 1850 forint bérösszegért engedte át házát (Freihaus in der Johannesgasse) a fentebbi Zinzendorf Lajos grófnak, Mária Terézia titkos tanácsosának. Az utóbbiak közül csak a győri püspök, mint Rákos ura került Sopron közelébe.
Sinzendorf püspök volt az, aki Streibig József Antal könyvnyomdáját, mely 1721 óta működött Sopronban, 1728-ban áttelepítette Győrbe és Streibig szabadalomlevelét is III. Károly engedelmével átruházta a győri nyomdára. Így ez a kiváló nyomdászcsalád a püspök által Soprontól elvonatván, Győrben működött több mint 120 évig. Sopronban a Schmidt, Rennauer, Siess és Kulcsár-nyomdák csak nehezen tudták Streibiget pótolni. (Kugler A.: Gutenberg-emlék, 26. l. Pitroff P.: A győri sajtó tört. 6. és 9. l.)
III.
Ezen a két családon kívül a XVII. században számos más osztrák evang. főnemes is lakott, vagy legalább időnként látogatott el Sopronba, hogy itt saját egyházának templomába járhasson. Ilyenek voltak az Althan, Auersperg, Dietrichstein, Egg, Hardeck, Herberstein, Heritsch, Jörger, Laszberg, Polheim, Raumschüssel, Regal, Rindsmaul, Roggendorf, Rottal, Trautmannsdorf, Wurmbrand, Weltz, Windischgraetz stb. családok s végül a legelőkelőbb, a Hohenzollern-házból való Eggenberg Anna Mária hercegnő. Ezek vendégeikkel és fényes udvartartásukkal adták meg akkor Sopronnak az idegenforgalmat. Mint külföldiek a magyar nemzeti műveltségnek közvetlen szolgálatot ugyan nem tehettek, de gazdagságuk, műveltségük mégis jelentékenyen hozzájárult Sopron gyarapodásához. Az 1657-ben Wittnyédy és a német patriciusok által a magyar vidékek 102 diákjai számára alapított líceumot, az ú. n. magyar iskolát a külföldiek is adományaikkal és alapitványokkal gazdagították s így közvetve a soproni magyarságnak is hasznára voltak, (...)[1]
Siebmacher
Wappen, altes: In von R. und B. geteiltem Schilde drei (1, 2) w. Steinwürfel. - Kleinod: Wechselweise von R. und B. getellte, mit d. Schildfigur belegte Hörner. - Decken: bs. – rs.
(Hoheneck, II. 431).
Wappen, gräfliches: Geviertet, mit d. Stammwappen (wie vorstehend) als Mittelschild, hier das obere Feld belegt mit d. deutschen Kaiserkrone; dann 1 u. 4 siebenmal geteilt von G. über R. (auch in R. vier g. Balken); 2 u. 3 in drei Felder geteilt; 1) in W. ein # Adler; 2) in R. auf g. Blätterkrone eine w. Gans; 3) fünfmal gestreift von W. über R. (kömmt auch im Wappen der Grafen Schallenberg vor). – Fünf Helme: I. Halboffener, von R. und W. geteilter Flug. - Decken: bs. - II. Zwischen wechselweise von B. und R. geteilten Hörnern ein mit einem Blättergewächse besteckter g. Pokal. – Decken: bs. – III. G. bordürtes r. Kissen mit vier g. Quasten, belegt mit d. deutschen Kaiserkrone. – Decken: bs. – br. – IV. Gekrönte w. Gans. – Decken: br. – V. Gekr. # Adler. – Decker: br.
Erloschenes österr. RGrafengeschlecht, auch „Zinzendorf” geschrieben, - im Besitze der Erbschatzmeisterswürde gestanden.
Ungar. Indigenat, d. d. 1655 – Gesetz Art. 119 – für Chirstof, d. d. 1659 – Gesetz Art. 131. 133 – für Ludwig, Johann u. Albert, dann für Rudolf u. Friedrich und d. d. 1662 – Gesetz Art 54 – für Johann-Karl. – alle Reichsgrafen v. Sinzendorf.
Philipp-Ludwig RGraf von Sinzendorf, 1720 Cardinal, tritt auch als Bischof v. Raab auf.
(Hoheneck, B. II. 421, 431, 448, 815).
Wappen, b) gräfliches: Geviertet, mit d. Stammwappen (wie vorstehend) als Mittelschild, hier das obere Feld belegt mit d. deutschen Kaiserkrone; dann 1 u. 4 siebenmal getheilt von G. über R. (auch in R. vier g. Balken); 2 u. 3 in drei Felder getheilt: a) im W. ein # Adler; b) in R. auf g. Blätterkrone eine w. Gans; c) fünfmal gestreit von W. über R. (die Wappen von Lika u. Krbava).
Fünf Helme: 1. Halboffener, von R. und W. getheilter Flug. Decken: bs. – II. Zwischen wechselweise von B. und R. getheilten Hörnern ein mit einem Blättergewächse besteckter g. Pokal. Decken: bs. – III. G. bordürtes r. Kissen mit vier g. Quasten, belegt mit der deutschen Kaiserkrone. Decken: bs. – br. – IV. Gekrönte w. Gans. Decken: br. – V. Gekr. # Adler. Decken: br.
Im J. 1822 erloschenes uradeliges, österr. R. Grafen- u. Fürstengeschlecht, auch „Zinzendorf” geschrieben, – im Besitze der erbschatzmeisterswürde gestanden.
Reichsfreiherrnstand d. d. 12. Aug. 1610.
Reichsgrafenstand d. d. 1613.
Ungar. Indigenat d. d. 1655 – Besetz Art. 119 – für Christof, d. d. 1659 – Gesetz Art 131, 133 – für Ludwig, Johann u. Albert, dann für Rudolf u. Friedrich und d. d. 1662 – Gesetz Art. 54 – für Johann-Karl, – alle Reichsgrafen v. Sinzendorf.
Kroatisches Indigenat für Adolf Czinzendorf, Obergespan u. Besitzer der Komitate Lika und Krbava, d. d. 1693.
(Landtags-Protocoll im kroat. Landesarchiv.)
Ungar. Indig. d. d. Wien, 2. Mai 1708 für Michael-Wenzel v. Sinzendorf.
(Lib. reg. XXVIII. 416.)
-
A von Sinzendorf hercegi címer, 1803 -
Az eredeti von Sinzendorf címer -
Az eredeti von Sinzendorf címer, a felső mezőben látható német-római császári korna a tárnokmesti (Erbschatzmeister) hivatal jelképeként szerepel -
Philipp Ludwig von Sinzendorf, győri püspök (1725-1732), bíboros (1727-1747), boroszlói hercegpüspök (1732-1747) címere -
-
Rudolf von Sinzendorf címere az alsó-ausztriai Ernstbrunn kastély portálján -
Sinzendorf grófi címer, 1740 körül -
Sinzendorf grófi címer, Trier, 1714 -
Sinzendorf grófi címer, Nürnberg, 1771 -
Sinzendorf címer a gnadendorfi főoltáron
- Irodalom:
Payr Sándor dr.: Zinzendorf és Sinzendorf grófok Sopronban. Soproni Szemle, 1937. I. ÉVFOLYAM 2. SZÁM, I-III. 4-16. [2]
Siebmacher
A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.
Külső hivatkozások:
https://de.wikipedia.org/wiki/Sinzendorf_(Adelsgeschlecht)
Lásd még: